Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

424 Az országgyűlés képviselőházának 347. tétel szabja meg' lényegét (Helyeslés jobfe felöl.) • A másik feladat, amellyel népünk fennmaradását szolgálnunk kell, mintám az életéhez szüksége® területet a külpolitika ési a bonvédelem, eszközeivel' biztosi tottuk: gazdasági, szociális és iBgészségpolitikaá intézkedésekkel biztosítani a ma élő népesség életét és ennek az életnek minél nagyolbb sizínvonalát. De ugyanakkor ugyancsak ,a, gazdasági, a szociális és egészségügyi politika miniden intézkedésével lehetővé kell tenni a népesség fejlődését és a családvédelmi politika mindéin; eszközével az elsők közt kell támogatni azokat, akik vállalták a sokgyermekes család minden fáradalmát, küzdelmét és nehézségét. (Helyeslés és taps.) •Mint mondottam: minden törvénynek, riendeletnelk, intézkedésnek célja maga a nép. És mert nemzetünk, amely valamikor számra is egyenrangú volt Európa nagy nemzeteivel, éppen kisebb számánál fogva süllyedt a, kisebb hatalmak sorába, jó magyar állam vezetés csak az lehet, amelynek minden törvényét, rendeletét és intézkedését az a szándék halja át, hogy népünk szaporodását lehetővé tegye, erősítse. (Helyeslés éi taps a jobboldalion és a középen.) Megint le kell azonban szögeznem, hogy ezt a szaporodást nem akarjuk tömeges asszimiláció révén elérni. Ha egyáltalában állnának rendelkezésre- az asszimiláció előmozdítására alkalmas állami eszközök. — legyenek azok erőszakosak, vagy simogatok] — elméletileg ©1 lehetne érni, hogy a veilünlk együttélő nemzetiségek, nyelvükben! és nevükben beolvadjanak, de kérdem: vájjon ez, azt jelentené, hogy mindazok, akiket beolvasztottak, rövid idő alatt a magyarság egész testi és lelki habitusát magukra vehetnék, (Egy hang a balközépen: Szó sines róla!) hogy koponyaalíkatuk és alakjuk egyszerre turánivá válnék, nyelvükből semmilyen ©lemet neim hoznának magukkal, népművészetük, dalaik, táncaik, építészeti formáik egyszerre nyomtalanul elsüllyednének! és e helyett mint egy hatalmas szellem varázsütésére mind magyarrá változnának? Nem, t. Ház! Gsa'k keveredés történnék, ahol a keverékekbén megmaradnának! a fajták arányaik szerint, d© úgy, hogy az összes itt élő népek, a magyarságot is beleértve;, eredeti jetlegzetesiségüket örökre elveszítenék. (Ügy van!) Ebben azoniban a legnagyobb vesztes maga a magyarság volna, (Ügy van! Ügy van!) mert míg ő — tudniillik a magyarság — csupán nevében^ és nyelvében maradna magyar, viszont alkatában, kultúrájában maga is ©lszíntelenednék egy nagy vegyülékben, addig az itt élő más, nyelvűek-, bár maguk is szintén felolvadnának ebben a nagy oldatban, amelynek jellegzetességét még meghatározni is nehéz, anyanépeik körülöttünk, a mi határainkon túl nemzeti életűiket változatlanul élhetnék tovább. Ha tehát azt mondom, hogy a magyarságnak szaporodnia kell, hozzáteszem azt is, hogy nem minden eszközzel éís nem mindenáron és semmi szín alatt sem tömeges beolvasztás árán kell szaporodnia. Nem zárkózunk el az önkéntes asszimiláció elől, de nem akarjuk, hogy a magunk népi jellege megváltozzék, csupán azt akarjuk, hogy politikánk alapjává a magyar nép legszaporább rétegeit tegyük. Nem is az egyke elleni küzdelmen van itt a hangsúly, ne méltóztassék rosta néven venni tőlem ezt a ülése 1943 november 30-án, kedden, megállapítást és tessék nekem megengedni csalk egy mellékmondatban azt az állítást is, hogy az egyke örökös halálíharangjának vészes kongatása nem jár mindig azzal a gyakorlati eredménnyel, amelyet tiszteletreméltó an várnak tőle. Ellenkezőleg, az általam említett nagy kutató munkai során meg kell keresni a magyarság legel© ter ősebb rétegeit (Élénk felkiáltások a\ középen: A székelyek!) és lehetővé kell tenni, hogy azok Lepjék el az egésiz országot. (Felkiáltások a középen: A székelyeket! Ml küldünk embert!) T. Ház! Idetartozik éfe azt hiszem, ,m|ajgától értetődik, hogy amikor az életet adió terület biztonságáról ég a magyarság fejlődési 'lehetőségeiről akarunk gondoskodni, akkor gazdaságpolitikiai vezetésünknek elvileg airtfa kell törekednie, hogy ezt ai földet, — közgazdasági kifejeizésseL élve, az egész nemzeti vagyont — minél nagyobbra, minéL értékesebbre fejlesszük. Ez egyébként pentosan a® előző tétel következménye. A nemzet gazdagságán ajk alapja a nép ési a föld. Ha, ß* népben és vezetőiben] erős életakarat és munikakésczség vian, akkor már csak okos államvezetés és jó szervezés kérdése, hogy a nép rendielkezésére álló föld megmunkál óinak minél nagyobb jövedelmet hozzon. (Helyeslés.) Lehet, hogy az a v;ád ér, hogy amiket itt elmondottiaim, általános érvéniyű tételek, szólamok (Egy hang jobbfel'ffl: Nwgyon érdekesek!), amelyek minden időiben és minden népre érvényesek és önmagukban nem jelenítenek megoldási móctozatokat. És bizonyára vámnak olyanok is, akik ©i helyett az általánosság helyett ai konkrétumokat, a gyakorlati politikai hitval'llást kérik számom és esetleg számon kérik tőlem iaizi úgynevezett jobboldal és baloldal problémáit. T. Ház! Amit mondottam, az egyszersmind politikai hitvallás is, ha úgy tetszik, politikai ívilágnézet; nem jobboldali és nem baloldali, méltóztassanak eltekinteni ettől a teljesen helytelen geopolitikai meghatározástól (Helyeslés jobbfelől), amely a fogalmakat távolról sem fedi. (Padányi Gulyás Jenő: Hamis is!) Nem szeretném azonban, ha viszont a »világnézet« szó miatt félreértés kerekednék, azért hangsúlyoztam, hogy politikai világnézet, hiszen a vallási világnézet másként van adva és többékevésbbé minden ember számára adva van. Viszont azt sem szeretném, ha a »politikai világnézet« kifejezés miatt történnék félreértés, mert meg kell mondanom, hogy nem vagyok hiiwe az idővel együtt múló világnézeteknek (Rassay Károly: Ah! Ah! Miket hall az ember!) azért, mert nem hiszek ezeknek megváltó mivoltában. Nem hiszem ugyanis, hogy a korszellemnek nevezett világnézetét minden problémára kielégítő választ adnának, még kevésbbé hiszem, hogy ezek a világnézetek ezeket a problémákat egytŐl-egyig megoldanák, minden bajra orvosságot tudnának nyújtani s legkevésbbé, hogy örökidőkre oldanák meg ezeket a problémákat (vitéz Jaross Andor: Tempora mutantur!), arról nem is beszélve, hogy a különböző izmusokban jelentkező programmok tulajdonképpen csak az egyes korszakok politikai helyzetének következményei, amelyek sokszor igen érdekes társadalmi, gazdasági problémákra adnak értékes választ és időleges megoldást, bár a jó megoldásokat nem annyira a jól fogalmazott dogmák hozzák létre, mint inkább azok az ál-