Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 347. nemzet önmíagia ilgaizi lelkét) megtalálja, akkor ez az út is biztosítva lesB. A nemzett lelkének megerősítésében és a nemzeti lelkiismeret ébrentartásában mérhetet­len szerep vár az egyházakirái, aanelyeknek egy­másközötlti békéjét, az ország szempontjából, a legnagyobb áldásnak tartóim. T. Képviselőház! A költségvetési vitai so­ráini bizonyos szemrehányás érte az egyháza­kat, az egyházaik» egyes magas funkcionáriu­sait azért, hogy templomainkban az igazságos békéért Ikötayörgünkti (Meskó Zbltán: Helye­sen teszik. Nagyon helyesen teszik!) Egyik képvisielőtársami még magát a könyörgést ílS kifogás tárgyává tette, (Meskó Zoltán: Csak atheista miondlhalt olyat! Isteinfélő ember nem mondhat olyat, nem bizony I — Baky László ka$beszat\>) aizert^ mert; a könyörgésben a ! z volt, hogy könyörgümlkt, mert poriszeimnek érez­zük magunkat. Annyiszor halljuk ma ebben az országban a keresztényi sztót (Meskó Zoltám: Ügy van!), de almikor ilyeni mleg jegyzések hamgzanaife el, az ember megdöbbenjen látja, hogy a, keresztény istenfogalom is hiányzik nagyon sok ember lelkéből. Kárhoztatni, hogy az ember könyörög Isten előtt és porszemnek 'értzií aniaigát, nyilván arra mlutatl, hogy nem igen. van keresztény élménye anniaki, aki ilyen kifogást emel'. (Baky László: Nem kell félre­magyarázni!) A kereszténység alatlj azonban sok eimb érnél... (Baky László: Nem, így volt, mert azt kifogásoltam, hogy nem a győzedelmes békéért imádkoztak!) Elnök: ösiendet kérek! TPdy Zoltán: T. Képviselőtálrsaírn! Erre is r rátérek, ha lesz szíves megvárni. (Baky László: Ez aiz én meggyőződésemi és ne tessék félremagyarázni »; Elnök: Kérem Bak,y képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Tildy Zoltán: Kérem, én miost neim a kép­viselő úr beszédéről, hanem, egy, közbeszólás­ról beszéltteim B iái képviselő úr beszédét tehát nem is magyar ázhattam »*élre. (Baky László: Azttl nemi ils lehet félremagyarázni!) Amit eddig idézteim, az nem a képviselő úr beszédé­ből való. Matid azt is idézni fogom és arról is jnegmojndoiml |ai magam véleményét. (Pajló Imre: Majd felelünk rá!) T. Képviselőház! Az ember nyugodtan érezheti magát porszemnek az Men előtt, még egy nemzet is (vitéz Jaross Andor: Más nem­zetekkel 1 szemben nem! Ez ia különbség!) és én esak arra utalok, hogy nagy nemzeitek vezető; féríilaHnaikí I besízédeiben, (különösein aiz utóbbi időben mindig utalást találni a Gondviselésre és arra a. bizalomra, hogy végül a Gondviselés fogtjía megszabadítani népünkiet a háborútól. (Malasits Géza: Mint Vilmos császárt!) T. Képviselő társ am! Az igatzsiágo» békéért könyörögnek a mi tempolmlainkbani, de amikor a magyar ember igazságos békét mond ési az igiaizságos békére való vágyat viszi az örökké­való Isten színe elé, akkor ebben; benne vain az, hogy a magyar ügy diadalát akarjuk: mii a jövendőben. (Meskó Zoltán: A magyar' igazsá­got!!) Az igiaeslágos békétől! csak az félhet, aki nem tartja* száz száz 1 alékig igazságosnak iái ma­gyar ügyet itt, ia nemzetek társadalmában. Amikor mi igiatzságois békéért imádkozunk és várjuk Isteni igiazsiágtevését ezen ai földön, ak­kor a lelkünk mélyén a® a hit szorong, hogy ebből az igazságos békéből iái magyar ügy igaz­sága is ki fog jönni és győzedelmeskedik, (vitéz Jaross Andor: Először harcolni kell érte. — Botár Istvátn: És nem osenidibeni imádkozni itt­ülése 1943 november 30-dn, kedden. 421 hon! — vitéz Jaross Andor: Kicsit naiv dolog! — Rassay Károly: Miért naiv? Inkább azt lát­nám naivnak!) Elnök: Osenidet kérek képviselő urak. Tildy Zoltán: Mélyen t. képviselőtársaim! Az emberiségi egész történelme, azt mutatja, hogy aß Istenben igazán hívő és bízó emberek nem, az utolsó sorban állottak akkor, amikor valami nagy éis igaz ügyért helyt kellett állni. T. Ház! A költségvetési vita soráni pártom vezérszónokai elmondták bírálatukat ai kor­mányzat politikájáról. Ezekből az elhangzott bírálatokból, de az én imént elmondott sza­vaimból is világosaim látható, hogy mi ezzel a kormányzati politikával nem értünk egyet, a kormányzattal szemben bizalmatlanisiággali vi­seltetünk és ezért éni a magiam és pártom ne­vében, a imiegaijálnllási törvényjavaslatot nem fo­gadom el. (ÉJensés a b\aioldkÉ(M. — A szówohot üdvözlik. — Baky László: Miskolicon> nagyobb legények voltak!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Porubszky ' Géza jegyző: Donath György! Elnök: Donath György képviselő urait illeti a szó. Donath György: T. Képviselőház! A költ­ségvetési vita soráni pártunk szónokai, majd az egyes szakminiszter urak tulajdonképpen bőségesen elmondták mindazokat' a részleteket, amelyek együtt a kormány programját és természetesen a párt programiját is jelentik. Az appropriációs vita soráni éppen azért nem is szándékozom semmiféle részletkérdéssel fog­lalkozni, inkább általános elvi szemtp ontok alapján szeretném bírálná a kormány politiká­ját. Szeretnék eleget itcmtni anniak a parlamenti szokásnak is, hogy előttem szólott t. képviselő­társami bieszédébe kapcsolódjam bele, mieg kell azonban őszintém miomdlainom, hogy a képvi­selő úr általában o1ya.n| megállapításokat tett, amelyek azt mondhatnám, pártpolitikától füg­getlenek voltak és így nem is látom szükségét, hagy erre különleges észrevételt tegyek, (vitéz Jaross A|ndor: Csak a pesiszimizmius jelle­mezte!) A megajánlási vita során, a képviselőnek, mielőtt a javaslat elfogadása vagy megtagadása tekintetéiben dönt, azt kell megvizsgálnia, váj­jon a kormányzat, amely a költségvetés meg­ajánlását kéri, a múltban megfelelt-e és a jelenben megfelel-e azoknak a kívánalmaknak, amelyeiket vele szemben felállít és ezeknek alapján tud-e számára bizalmat biztosítani a jövőben is. Ehheiz a vizsgálathoz alzonban azt kell tisztáznia a bírálatot gyakorló képviselő­nek, hogy ő maga milyen kormányzati elveket, milyen kormányzati intézkedéseket tart helye­seiknek és hasznosaknak, akár általában elmé­letileg, akár a különlegets magyar viszonyokra vonatkoztatva. Éppen ezért a magam részéről szerénytelenül bár, de elsősorban a magam álláspontját akarom meigfogalmazni hazám, nemzetem sorsát illetőleg és csak ezután a meg­fontolás után, ha már tisztáztam, hogy felfogá­som szerint ezt a sorsot milyen intézkedések­kel előbbre viníni, dönthetem el, hogy a költség­vetés megajánlása révén segíteni-e a konmány­zatot az elkövetkezendő költségvetési évben, vagy pedig megtagadom tőle a felhatalmazást. Négy évvel ezelőtt, amikor aiz appropriá­ciós vita során bátor voltam felszólalni, szin­tén bizonyos alapelveket állítottam fel azért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom