Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347. nemzet önmíagia ilgaizi lelkét) megtalálja, akkor ez az út is biztosítva lesB. A nemzett lelkének megerősítésében és a nemzeti lelkiismeret ébrentartásában mérhetetlen szerep vár az egyházakirái, aanelyeknek egymásközötlti békéjét, az ország szempontjából, a legnagyobb áldásnak tartóim. T. Képviselőház! A költségvetési vitai soráini bizonyos szemrehányás érte az egyházakat, az egyházaik» egyes magas funkcionáriusait azért, hogy templomainkban az igazságos békéért Ikötayörgünkti (Meskó Zbltán: Helyesen teszik. Nagyon helyesen teszik!) Egyik képvisielőtársami még magát a könyörgést ílS kifogás tárgyává tette, (Meskó Zoltán: Csak atheista miondlhalt olyat! Isteinfélő ember nem mondhat olyat, nem bizony I — Baky László ka$beszat\>) aizert^ mert; a könyörgésben a ! z volt, hogy könyörgümlkt, mert poriszeimnek érezzük magunkat. Annyiszor halljuk ma ebben az országban a keresztényi sztót (Meskó Zoltám: Ügy van!), de almikor ilyeni mleg jegyzések hamgzanaife el, az ember megdöbbenjen látja, hogy a, keresztény istenfogalom is hiányzik nagyon sok ember lelkéből. Kárhoztatni, hogy az ember könyörög Isten előtt és porszemnek 'értzií aniaigát, nyilván arra mlutatl, hogy nem igen. van keresztény élménye anniaki, aki ilyen kifogást emel'. (Baky László: Nem kell félremagyarázni!) A kereszténység alatlj azonban sok eimb érnél... (Baky László: Nem, így volt, mert azt kifogásoltam, hogy nem a győzedelmes békéért imádkoztak!) Elnök: ösiendet kérek! TPdy Zoltán: T. Képviselőtálrsaírn! Erre is r rátérek, ha lesz szíves megvárni. (Baky László: Ez aiz én meggyőződésemi és ne tessék félremagyarázni »; Elnök: Kérem Bak,y képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Tildy Zoltán: Kérem, én miost neim a képviselő úr beszédéről, hanem, egy, közbeszólásról beszéltteim B iái képviselő úr beszédét tehát nem is magyar ázhattam »*élre. (Baky László: Azttl nemi ils lehet félremagyarázni!) Amit eddig idézteim, az nem a képviselő úr beszédéből való. Matid azt is idézni fogom és arról is jnegmojndoiml |ai magam véleményét. (Pajló Imre: Majd felelünk rá!) T. Képviselőház! Az ember nyugodtan érezheti magát porszemnek az Men előtt, még egy nemzet is (vitéz Jaross Andor: Más nemzetekkel 1 szemben nem! Ez ia különbség!) és én esak arra utalok, hogy nagy nemzeitek vezető; féríilaHnaikí I besízédeiben, (különösein aiz utóbbi időben mindig utalást találni a Gondviselésre és arra a. bizalomra, hogy végül a Gondviselés fogtjía megszabadítani népünkiet a háborútól. (Malasits Géza: Mint Vilmos császárt!) T. Képviselő társ am! Az igatzsiágo» békéért könyörögnek a mi tempolmlainkbani, de amikor a magyar ember igazságos békét mond ési az igiaizságos békére való vágyat viszi az örökkévaló Isten színe elé, akkor ebben; benne vain az, hogy a magyar ügy diadalát akarjuk: mii a jövendőben. (Meskó Zoltán: A magyar' igazságot!!) Az igiaeslágos békétől! csak az félhet, aki nem tartja* száz száz 1 alékig igazságosnak iái magyar ügyet itt, ia nemzetek társadalmában. Amikor mi igiatzságois békéért imádkozunk és várjuk Isteni igiazsiágtevését ezen ai földön, akkor a lelkünk mélyén a® a hit szorong, hogy ebből az igazságos békéből iái magyar ügy igazsága is ki fog jönni és győzedelmeskedik, (vitéz Jaross Andor: Először harcolni kell érte. — Botár Istvátn: És nem osenidibeni imádkozni ittülése 1943 november 30-dn, kedden. 421 hon! — vitéz Jaross Andor: Kicsit naiv dolog! — Rassay Károly: Miért naiv? Inkább azt látnám naivnak!) Elnök: Osenidet kérek képviselő urak. Tildy Zoltán: Mélyen t. képviselőtársaim! Az emberiségi egész történelme, azt mutatja, hogy aß Istenben igazán hívő és bízó emberek nem, az utolsó sorban állottak akkor, amikor valami nagy éis igaz ügyért helyt kellett állni. T. Ház! A költségvetési vita soráni pártom vezérszónokai elmondták bírálatukat ai kormányzat politikájáról. Ezekből az elhangzott bírálatokból, de az én imént elmondott szavaimból is világosaim látható, hogy mi ezzel a kormányzati politikával nem értünk egyet, a kormányzattal szemben bizalmatlanisiággali viseltetünk és ezért éni a magiam és pártom nevében, a imiegaijálnllási törvényjavaslatot nem fogadom el. (ÉJensés a b\aioldkÉ(M. — A szówohot üdvözlik. — Baky László: Miskolicon> nagyobb legények voltak!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Porubszky ' Géza jegyző: Donath György! Elnök: Donath György képviselő urait illeti a szó. Donath György: T. Képviselőház! A költségvetési vita soráni pártunk szónokai, majd az egyes szakminiszter urak tulajdonképpen bőségesen elmondták mindazokat' a részleteket, amelyek együtt a kormány programját és természetesen a párt programiját is jelentik. Az appropriációs vita soráni éppen azért nem is szándékozom semmiféle részletkérdéssel foglalkozni, inkább általános elvi szemtp ontok alapján szeretném bírálná a kormány politikáját. Szeretnék eleget itcmtni anniak a parlamenti szokásnak is, hogy előttem szólott t. képviselőtársami bieszédébe kapcsolódjam bele, mieg kell azonban őszintém miomdlainom, hogy a képviselő úr általában o1ya.n| megállapításokat tett, amelyek azt mondhatnám, pártpolitikától függetlenek voltak és így nem is látom szükségét, hagy erre különleges észrevételt tegyek, (vitéz Jaross A|ndor: Csak a pesiszimizmius jellemezte!) A megajánlási vita során, a képviselőnek, mielőtt a javaslat elfogadása vagy megtagadása tekintetéiben dönt, azt kell megvizsgálnia, vájjon a kormányzat, amely a költségvetés megajánlását kéri, a múltban megfelelt-e és a jelenben megfelel-e azoknak a kívánalmaknak, amelyeiket vele szemben felállít és ezeknek alapján tud-e számára bizalmat biztosítani a jövőben is. Ehheiz a vizsgálathoz alzonban azt kell tisztáznia a bírálatot gyakorló képviselőnek, hogy ő maga milyen kormányzati elveket, milyen kormányzati intézkedéseket tart helyeseiknek és hasznosaknak, akár általában elméletileg, akár a különlegets magyar viszonyokra vonatkoztatva. Éppen ezért a magam részéről szerénytelenül bár, de elsősorban a magam álláspontját akarom meigfogalmazni hazám, nemzetem sorsát illetőleg és csak ezután a megfontolás után, ha már tisztáztam, hogy felfogásom szerint ezt a sorsot milyen intézkedésekkel előbbre viníni, dönthetem el, hogy a költségvetés megajánlása révén segíteni-e a konmányzatot az elkövetkezendő költségvetési évben, vagy pedig megtagadom tőle a felhatalmazást. Négy évvel ezelőtt, amikor aiz appropriációs vita során bátor voltam felszólalni, szintén bizonyos alapelveket állítottam fel azért,
