Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 347. minden szociális forradalom

1 csírája, a háború alatt lappang, ntána tör ki. A tüneteket felismerni, az orvoslást és a megoldásokat a kellő időpontra előkészíteni: ez az. egyedüli helyes és lehetséges út, amelyet járhatunk.« Készülni nemcsak háborús idők erőfeszítéseire kell, de az átmenetre és a békére is, mert a készületlenségnek mindkét esetben kárát vallhatna a nemzet. Nem tudjuk, hogy milyien körülmények között kell majd feladatainkat megoldanunk, egy tétel azonban áll, t. Ház, ez a nemzet élni fog és a nemzet feladatai megmaradnak. Sok nehézséget és sok bajt kerülünk el,ha a.megoldásnak iránya és mértéke tekintetéhen előre tisztázzuk álláspontunkát, ha összeegyeztetjük azokat és a lehetőségig kizárjuk nehéz időkre az éles egyenetlenkedést és az egymásra licitálásnak a veszedelmeit. Hogyan látjuk mi, t. Ház, Magyarország jövendőjét? Nem akarok itt kitérni egy beszéd keretében és nem is térhetek ki minden politikai, gazdasági, szociális és művelődési problémára, csupán a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Az első, amit a jövendő szempontjából hangoztatnunk kell a világ minden tája felé: minden magyar ember mindhalálig ragaszkodik Magyarország szabadságához és függetlenségéhez. (Ügy van! balfelől.) E nélkül nincs számunkra élet. Mi tiszteletben tartjuk más nemzetek szabadsághoz való jogát és senki függetlenségét még gondolatban sem akarjuk sérteni. Nem kívánunk többet magunknak, mint aminek jussát másoknál is elismerjük. A magyarság egyébként is békétszerető nép. Ezeréves történelmünk nehéz századai alatt soha a máséra nem törtünk, csak a magunkét védtük. az ország 'területét, vagy népünk szabadé ágát. Az úgynevezett kis nemzetek jövendő sorsáról sokat hallunk mostanában. Minket számban kicsiny néppé nagy áldozataink tettek, (Úgy van! balfelől.) amelyeket más szerencsésebb* népekért és önön szabad életünkért kellett hoznunk. Nem ismerhetjük el senkivel szemben azt, hogy vannak első-, másod- vagy haitmadérjtékű nemzetek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy ezeket a kategóriákat a lélekszám és a materiális erő határozza meg egyedül. A szambám kicsiny nemzetek független, szabad életének feltétlen biztosítása nélkül a mostani szörnyű háború után sem lehet igazi beikét teremteni ezen a földön. Ebben az egész világra nézve, az emberiség jövendőjére nézve döntő kérdésben elsősorban a kis nemzetek kategóriájába osztott népeknek kellene megtalálni az egymás őszinte megértésének és együttes fellépésének útját és megértetni a világgal azt, hogy amit védünk, az nemcsak a magunk szabadsága, de ia,z emberiség boldogabb jövendője is. Ügy érzem, hogy Magyarországra feladat és hivatás vár ebben al tekintetben, amelyre idejében fel kell készülni. Általában fel kell készülni arra, hogy Magyarország törtélnelme és eddig betöltött hivaitása alapján a magyar népben nyugvó politik'aii, szellemi és erkölcsi erők alapja ni hallathassa a maga igazi hangját a döntések idején. Hibáinkat és fogyatkozásainkat mi jól ismerjük, a maiakat ostorozzuk is, de nem tartozunk azok közé, akik valami kisebbrendűségi érzéssel megvexten némán és olykor gyáülése 1943 november 30-án, kedden. 419 ván ÍB várják valamiféle sors beteljesülését, sorsét, amit mások szántaki nekünk. Tudjuk, hogy itt-ott terveket építenek a mi életünkre is, de soha nem leszünk hajlandók tudomásul venni olyan világot, amelynek kialakulásánál nem hallathattuk á magunk tisztességes, becsületes és őszinte beszédét. Magunknak szabadságot és függetlenséget, a szomszéd népekkel a Dunamedencében őszinte békét és becsületes együttműködést akarunk. A trianoni döntés és az azután kialakult helyzet ezt a békés együttműködést lehetetlenné tette. Lehetetlenné tette, mert a Dunavölgye a döntés utáni évtizedben két ellentétes táborra »szakadt és a kisantant ezt a helyzetet megmerevítette. A szakadékot csak elmélyítette a gazdasági autarkiára való törekvés, a gazdasági elzárkózás olyan területen, amely éppen gazdaságilag! zárt egységet alkot. Ennek a trianoni rendszernek gazdasági és politikai Csődje napnál világosabban kiderült. A Duna völgyében élő népeknek e tanulság, után meg kell érteniök, hogy nincs más út számukra, mint a békés és barátságos együttélés megteremtése. Meg kell érteniök, hogy Magyarország nélkül, Magyarország hivatásának. «Zéí epének elismerése nélkül nincs béke és nem indulhat fejlődés és boldogabb! élet a Duna völgyében. Az egymás erőit elsorvasztó ellenséges érzést végre lélekben is becsüleiteseni fel kell számolni és magunk között meg kell keresni és meg kell találni a jövendő együttműködés formáit és módozatait. Belső állapotaink tekintetében, t. Ház, mi a tiszta és ősi magyar alkotmányosság fenntartásét és továbbfejlesztését akarjuk. Széles népi rétegeikre felépített kormányzást akarnak, őszinte demokratikus berendezkedést az állami és közületi élet egész vonalán. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloléalon: Közeledünk!) A választójogunk reformra szorul az eljárási szabályok és részben a választól névjegyzékek összeállítása körül is. Az önkormányzati elvet végig kell vinni a magyar közélet egész vonalán. És ahol azon közben sérelem esett, — mert esett — ott a sérelmet ki kell küszöbölni. A belső szabadságjogokat, a gyülekezési, & sajtó-, a szólásszabadságot, az egyesülé» szabadságát új törvényalkotásokkal félreérthetetlenül biztosítani kell, úgy hogy az ezekkel a jogokkal való élést más semmi ne korlátozza, egyedül csak a törvény. A magyar állam minden polgára számára biztosítani kell az egyenjogúságot és a törvény előtti egyenlőséget. Ez a követelmény a magyar nép nemes életszemléletéből, átélt kereszténységéből egyaránt folyik.Keresztény kultúrállam nem tehet különbséget az állam polgárai között. (Mozgás a szélsőbaloldakm.) Hadd idézzem a külügyminiszter úr beszédéből a követ kező mondatot (Olvassa): »A kis nemzeteknek makacsul keli ragaszkodniofc a jog, a szabadság, az emberiesség örök értékeihez és sízigoirúbb mértéket kell akalmazniok ebben a tekintetben saját magukra is«. Ami külpolitikai vonatkozásban álL. t. Ház, annak állania kell az ország belső életében is. (Baky László: Na! Na)!) Komoly feladatok várnak ránk a gazdasági problémák megoldása tekintetében is. Az eddiginél szilárdabb bázist kell fektetnünk a népmilliók lába alá, hogy azok élete ne hányódjék a bizonytalanság és a nyomorúság vizein. Említettem már, t. Ház, hogy a háború sok égető belső! kérdésünket elaltattta. Most nincs például 57*