Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

418 Âz országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 nooember 30-án, kedden. most vam szükség' arra, bogy a rendért hivatások szerint is felelős tényezők miessze fellülálljanak mindlem pártpolitikai szemponton. A legmagasabb nemzeti érdiek vezesse őket minden ténykedésükben. Hogy csak egy példát mondjak, ne lássanak mJegbízhatatlaim embert egy magyar gazdában, a rejnd mindenkor legbiztosabb támaszában azért, mert nem a kormánypártimé, de ellenzéki pánthoz tartozik. A

1 magasabb értelemben vett belső rend fenntartásához és megszilárdításáboz az is hozzátartozik, hogy az alkotmányos ellentzéki pártok a fennálló szabályok keretei között zavartalanul végezhessék 'a. maguk funkcióit. Ezt különösen a jövendő szempontjából legyen szabad hangsúlyoznom. Az állam és az egész miagyiarr társadalom által biztosított rend SÍZÍíárid! bázisán állva, mindenit meg kell tennünk belső erőink megtartása és felfokozása érdekében. Katonai erőnket említem elsősorban, amelyért mindern áldozatot megajánlottunk a múltban, amelynek helyes irányiban való sürgős továbbfejlesztését! és megerősítését eixisztenciár lis kérdésnek tartjuk a nemzet szempontjából a jelenben. Erről a kérdésről nem kell bővebbem SEÓLanom, pártunk álláspontját BajcsyZsilinszky képviselőtársam! maradlak nélkül kifejtette a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával. Mérhetetlen! fontosságú ebből a. szempontból és a jövendő szempontjából isi gazdasági erőink megóvása és ahol csak lehetséges, legalább a jövő fejlődésének ezeni m térien való előkészítései. Gazdasági erőinket erősem próbára teszi a háború, meeőgazidiasági és ipari vonatkozásban egyaránt. Amennyire viszonyaink és adottságaink engedik, mindkét nagy termelési ág teljesíti a maga kötelességeit, a mezőgazdaság és azt hiszem, az ipar is, egyre súlyosbodó körülmények között. Meg kell állapítanom, hogy 1939 előtt erre a mostani, nagy erőfeszítést igénylő időre nem igeni késizültünk fel. Késeietek és tartalékok nélkül mentünk neki a mostani háborús korszaknak. S ha az előrelátás akkor hiányzott, legalább mosit nézzünk előre is. Nem aet moindom, bogy ne ai napi gond és tennivaló legyem az első, csak azt mondom, hogy gondoljunk az átmenetre és az azután következő időkre is, és a inai intézkedések kÖEepette is törődjünk a termelés folyamatosságának jövőre is szóló szempontjaival. Már-már általánossá kezd lenni, t, Ház, egyes gazdasági és pénzügyi körökbeni, de a városi társadalomban is aiz a felfogás, hogy a mezőgaeidaiságnak, a falunak most igém jól megy, pedig ha mindem tényezőt figyelembe veszünk, meg keli állapítanunk, hogy mezőgazdiaságunk a legyengülés felé halad. Aggódva kell néznie a bekövetkező válságok felé. Nagy Ferenc és B. Szabó István képviselőtársaim a fövdmíveliésügyi és közellátási tárca tárgyalása sonáni rámutattak ai mezőgazdasági termelés helyzetére és az ebből adódó aggodalomra. A nemzet lelki, szellemi erőinek épsége és a tiözta magyar szellem megerősítése s e felett is gondosam kell őrködnünk. Hiába tartanok meg gazdasági erőinket, hiába állítanék sorba és ezerelmők fel minden áldozattal hadseregünket, ha elérőtlenednék a sajátos magyar szellem és a nemzet lelki erői leboesátanák szárnyaikat, E lelki erők luuídamentuma az, hogy a magunk magyar életét akarjuk továbbra P élni «Ben a földön. (Helyeslés és iavs balfdäl) Legfőbb motívuma az a sailárd hit. hogy a nemzet hivatása es jpvendoje pedig megmarad; szembenállás minden defetizmussat, (Mozgás a MélsobaLoMalonj amely e világküadeleim bármely eshetőségek bekövetkeztén ,a nemzet elpusztulásával számol. A nemzeti erők megtartásának és felfok ozásánalk hatalmas biztosítéka egy magasabb értelmű belső egység, amelynek megvalósításához mi szeretnénk áldozatok hozásával ia hozzájárulni. Egység legfőképpen a célokban l Ezek a célok az ország megtartása, a magyar nép megerősítése, jövendőjének biztosítása. Az, ho^y a helyzeteket másképpen ítéljük meg, hogy az utak és eszközök tekintetében van véleménykülönbség közöttünk, nem bonthat ellenséges táborokra bennünket, (Ügy van! Ügy vem! balfdő.) ha a végső célban egyet akarunk, ha semmi mellékszempont vagy idegen szempont nem homályosítja el ezt a célt előttünk, ha hajlandók vagyunk a magyar ember nyugalmával meghallgatni egymást Ezért az egységért az ország érdekében érdemes mindem oldalon áldozatot hozni. Bármennyire lekötnek bennünket a mai idők gondjai, a napi események bármennyire lefoglalják érdeklődésünket és gondolatainkat, bármennyire is koncentrálnunk kell erőinket a közvetlenül előttünk álló feladatokra, aiz azokban való helytállásra, gondolnunk kell a jövendőre is. Vanfnak, akik le&t hiábavaló és haszontalan!, erőt rabló dolognak tartják; hiábavalónak, mert szerintük úgysem láthatunk előre, haszontalannak, mert minden tervünket áthúzhatják és halomra dönthetik p az események és ezentúl szerintük ami fizikai és szellemi eniergiánk csak van, azt mind neki kell feszítenünk mai feladataink megoldásának. Én nem osztozom ebben az álláspontban. Gondolkozni és beszélni kel! a jövőről, mert ez csak hozzáadhat a helytállás, a türelem, a kitartás erőihez, nem hogy elvenne azokból. Bizonyos szempontból az ember, az egész nép is a jövőben és jövendőjéért él. Minél nehezebb a mai sors, minél többet követel áldozatban, lemondásban, erőmegfeszítésben„ annál inkább foglalkozik az ember a jövővel, amiért mai áldozatát hoteza. Az ember és aiz, emberi társadalom akkor törnének össze és akkor adnák fel a küzdelmet, ha nem állnának előttük többé a jövendő képei. A jövő nagy kérdéseivel foglalkozni nem erőpazarlás, hanem erőgyűjtés, különösen küzdelmes napok közben. De azért is kell a jövendővel foglalkozni, mert hatalmas kérdések elé fog bennünket állítani a háború után bekövetkező idő. A háború nagy és nehéz gazdasági, társadalmi, politikai kérdéseket ideiglenesen és látszólagosan e\nyugtat anélkül, hogy azokat megoldaná. Óriási jelentőségű lenne a nemzet egész jövője szempontjából, ha e nagy kérdésekről egyértelműiéi tudomást vennénk, ha azok megoldása tekintetében közmegegyezésre tudnánk jutni legalább a sorrendi fontosság és a nagy irányvonalak tekintetében. A költségtvetési vitát elindító beszédében a miniszterelnök úr is utalt a jövendő feladataira és a felkészülés szükségességeire. Idézem beszédének erre vonatkozó részét (olvassa); »Szörnyűségei mellett — mondotta a miniszterelnök úr — a háború nagy értéket jelenthet egy nemzet t életében, ha az álomból felébredünk, nnefflátjuk a bajokat, megtesszük az intézkedéseket és ahol ezt a háború miatt ma nem lehet, ott előkészítjük azokat. A háború — mondta —