Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 34] sem, aki ne volna valóban tisztában azzal a borzasztó veszedelemimlel, amely az országot fenyegetné akkor, ha Oroszország! ezt aj háborút megnyerné. Ém nemi próbálkozom iázzál a könynyü, egyszerű politikai fogással élni, hogy Imrédy képviselő úr beszédéből kiragad jak egy részt, amely bizonyos tekintetben azt m(utatná, hogy hiszen a hadviselők másik) csoportjában sincs olyan tökéletes és niagy egység, összhang, mint sokan talán gondolnák. Ö is. hivatkozik rá, hogy Moszkvában nemi csupán mosolygó és megelégedett axcófk néztek egymással szembe, sok embernek az az érzése támadhatott, hogy eljövendő háború magvát hintették el a moszkvai tárgyalások során. De! mégis megisimétlem, hogy nem lehet különbség abban a tekintetben, hogy az orosz veszély nagyságát, mélységét kivétel . nélkül mindenki felismeri. (Ügy van! Ügy van! ,jobbfel'ől.) Nem lehet azonban azt miomdani, hogy az a kormány, amelynek politikáját mi magunkénak valljuk, nem ismeri fel teljes mértékben azt- Nem mondotta-e a kermányelnök úr a büdzsévitát megindító beszédében, hogy tudjuk és érezzük, hogy itt, határainkon vonult fel a» aingolszásizHOirosz erőknek szédületesen ivagy hatalma. Ha nem tudná valaki, hogy it* miár körülöttünk, egészen közel égnek a házak és lángol a határ, magiam! is elmondom közvetlen tapasztalatomat. Ezelőtt két héttel, kerületemben járva, tíz községben is h eszeltem úgy. hogy dörögtek az ágyúk a Drávám túl, jelezve, hogy nagy rezgés, földrengés van ott és nem tudhatjuk, mikor fognak annak hullámai hozzánk is áttörni. Jól tudjiik.ezt valamennyien; annál inkább szükséges hangoztatnunk azt, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy ennek az országnak a fegyveres erejét maximális mértékre kell fokozni (Ügy van! Ügy vem! a jobboldalon!) s azt a magyar határok védelmében a kellő időpontban; felhasználni. Be ugyanakkor szükség van arra is, hogy az ország belső ereje töretlen legyen. Azt az egységét, amely szerintünk ebben a nemzetben megvan, nem, lehet megzavarni. Ment higgy© cl a t. túloldal, nincsenek itt az épületen törések, hasadások, még kevéshbé a hadseregben, amelynek munkájával szemben mindenki — ebben egyek vagyunk — tökéletes elismeréssel van. (Ügy v, n! Ügy vam! jöbbfélől.) Mélyen t. Ház! A magyar érdekéknek igazán nem volna teljesen, hűséges szolgálója az, aki az elmúlt századok tapasztalásai alapján ne volna tisztában azzal s nem azt mondaná, hogy: ebben az országbán gondosan kell vigyáziunk s górcső alá keilt vennünk minden egyes csepp magyar vérit, amely esetlea' feleslegesen kiomolhatnék. Ez az ország már egyszer elszenvedte a tatár dúl ásnak, a török hódoltságnak roppant népességpusztító hatását; ha ez mégegyszer megtörténnék vele. olyan temető sírjába zuhanna le, ahonnan soha, de sóba nem tudna felemelkedni. Mi is tudjuk azt, hogy körülöttünk ólálkodnak újra ellenségeink, CEgy\ hang a szélsőbaloldalon: És köztünk rttemf — Pmkovich József: Millió zsidó partizán!) akik egyszer már megpróbálták országunkat inlegcsionkítaiir s területünket szétdarabolták

1

. Ha csak rajtuk állana, ezt a nagy színijátékot még egyszer megismételnék és a- magyaií Goligota, útját velünk még egyszer megjáraltná'k. Nincs köztünk ebben a Házban véleménykülönbség abban a tekintetben, hogy ezt neun tűrjük, ezt ülése 1943 november 30-án, kedden. 391 nem engedjük, ez ellen minden erőnkkel szembeszállunk. Csak arról van szó, hogyan és miként kell

1 majd azt megtennünk, — felkészült evőnket a nagy célok szolgálatába állítva. Mélyen t. Ház! Nehéz és súlyos kérdések ezek. amelyekről Imrédy Bélai mélyen 't, képviselőtársamnak beszédével kapcsolatban magam is megemlékeztem,, kifejtve a Magyar

1 Élet Pártjának álláspontját. De mik on itt elbúcsúzom; t. képviselőtársam beszédétől és még pár szót kívánok szólni, agy érzem, olyan kérdést kell érintenem, amelyet a ránk zúdított rágalomhadjáratban Magyar országgal! sjzemiben állandóan bangoztatTiiak s. amely úgylátszik, centrális kérdés, holott tulajdonképpen itt is csak a hazugságok tömegével állunk szemben. Abban, hogy 1920-bani Trianonban ránk próbálták zárni a koporsó fedelét, igen nagy része volt annak a hazug állításnak, hogy ez az ország feudális ország, hogy ez az ország csupán az oligarchák birodalma, ho'gy ebben az országban nincsen módja a, tehetséges sze- # gény embernek felemelkedni, hogy itt elnyomják a szegéníy embert. Bégehben, a múlt világháború előtt talán lehetett arról szó, hogy ilyenféle vádaskodásnak gyenge szólamát velünk szembeni kijátszottak és meg is kártyázták velünk szemben. Aki azonban a legújabb húsz esztendő történetét ismeri, az határozottan tiltakozik ezzel a váddal szembeni s az adatoilinak a tömegéveL tudjia beigazolni, mennyire nem igaz, a^ mintha eh bem, az országban'nem volna meg a tehetségeknek, az arravaló embereknek szabad érvényesülése. Nemi tagadom meg mia garni at t. Ház, beszédemnek^ a végén, amikor hivatkozom arra, hogy számokkal sokat foglalkozom üres óráimban is és íkléső éjszakai órákig tartó gyötrődélsjeiimbein) szájmioikkjal teli kictayveket vetszek kezembe és próbálom belőlük azokat összeadni, amelyeket más alkalommal fel tudok használni hazaimt érdekében. így mondhatom el azt a legutóbbi hús« év fejlődésének komoly vizsgálata alapján, hogy a meséknek világába tartozik, mintha pl. a magyar középosztály, amely alatt korántsem csupán a tisztviselőket kell érteni, mert annak: egyeaillől érdemű tagja a magya 20—100 holdas pairaisztosztály, a magyar kisiparosság, a magyar kereskedők, a magyar Ikisbankár stb-; — nemi úgy tevődnek össze, mint ami a távolabbi miagyair jövő szempontjaiból kívánatos,— mintha nem alakulna át tökéletesen az új magyar társadalom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Kell-e döntőbb cáfolattal szolgálnom, mint miikor arria hivatkozom, hogy a legutóbbi években a felső oktatási intézeteik) halgatóságáha.ü a hallgatóknak 10%-a egyszerű munkásembereknek a gyermeke. (Egy hang a szélső baloldalon: Kevés!) Vájjon nem; azt mutatja-e ez, hogy ez azi.ország tudja, elismeri, hogy micsoda nagy érték vami a munkásosztály gyermekeiben is? Nem azt mutatja-e, hogy megkíván ja nyitni előttük mindenféle módon a szabadabb a'magasabb pályáknak útját! Ne-m lehet-e ebben az országban mindenkor' a legmagasabb pozíciókban! ii. olyan embereiket látni, akákí keserves J kínlódással Uegalulról

1 verekedtek fel mjagukat! (Ügy van! jobbfe'lől.) Nem erről vaui szó ebben az országban, nem a feudalizimiusról, hanem gyakran arról, hogy az egységet, amely nemzet életében mindemkor nagy érték —-> és százszor inkább érték háború idején, — néha-