Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
354 Az országgyűlés képviselőházának 34( most 150 hold került eladásra!. Eddig néni a tulajdonos művelte a földet, hanem, részint bérbéta, részint részes művelésben a falusi kisbi'rtolkokkal műveltette meg. Ezt a 150 holdas bir tokot más városi kereskedőik 'akarják megvenni 10—20 boildas táblákban- A vásárlások, már megtörténtek., de az adás-vételi szerződések még nincsenek jóváhagyva. Kérem, ne méltóztassék ezeket a szerződéseket jóváhagyni, mert a föld azokat illeti meg, akik eddig is megintivélték. Azok a kereskedők, akik most ezeiktet a táblákat meg akarják vásárolni, ezzel csak pénzünket akarják menteni.- ami pedig semmi körülmények között seim méltányolandó szempont(Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: E z nem ide tartoizik, hanem a földmíve'lésügyi miniszter úrhoz!) Még egy másik panaszt is szóvá kell tennem, ami bi/xny szintén .szomorú dolog. A falusi gazdák a most folyó termésbeszolgáltatási eljárás során otthon lemérik a beszolgáltatandó terményt, aztán elviszik a Futura bizományosához, de annak a mérlegelése sohasem egyezik az övékkel, mindig kevesebbet mutat. Ez szintén igen sok panaszra ad okot. (Gaal Alajos: Ravasz az a Futura!) Ezekét a panaszokat, szintén orvosolni kell. De nem elég az, hogy súlyban kevesebbet vesznek át, hanem raktárkezelés eímén és idegen magvak címén ezen felül még 5—1.0%-ot is leütnek. A gazda tehát meg ,a imái felemelt terményárak mellett is vajmi kevéssel kap többet terményeiért, mint amennyit a múlt évben kapott. (Meskó Zoltán: Mégis százszor különb a helyzet, mint mikor a zsidóké volt a gobonakereskedelem! Örüljünk, hogy Futura van!) A kereskedőkkel kapcsolatosan is volna néhány panaszom. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Az egyik panasz azon alapul, hogy a. mag-yar fűrészgyárak nem igen kapnak vagont, amelylyel árujukat el tudnák szállítani. Egy Háromszék megyéből való fakereskedő telepet nyitott a. fővárosban, de alig tud hozzájutni a vadonokhoz, mert — úgylátszik — a vagonok kiutalását nem vérbeli magyar emberek intézik, hanem zsidók. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem az én dolgom! Ez nem ide tartozik!) Ezt mondják ők. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszetr: Amit mondanak, az nem: mind igaz ám! Képviselőnek kritikával kell élnie!) Kérésem is volna a t. pénzügyminiszter úrhoz. A dohánygyári és sóbányái munkások nyugdíjának visszaállítását kérném és ajánlanám a pénzügyminiszter úr figyelmébe. Ezek a munkások nyugdíjjárulékaikat régen befizették és most megszüntették nyugdíjigényüket és kegydíjiat kapnak. Szükséges volna, hogy az ő nyugdíjügyük végre rendezés alá kerüljön. Ügy tudom, a pénzügyi kormányzat foglalkozik is ezzel a kérdéssel. Kérem tehát a pénzügyminiszter úr szíves közreműködését és jóindulatát, hogy ez a kérdés megmynigtató megoldáshoz jusson. Egyetekben a pénzügyi kormányzattal szemben a legnagyobb elismeréssel és bizalommal viseltetem és igy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porobszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. Meskó Zoltán: T. Ház! Az idő előrdhaliadásánál fogva nem kívánok elvont pénzügyi elméletekkel foglalkozni, inkább rátérek a mindennapi életből vett néhány fontos problémára és elsősorban is a családvédelemmel kívánok foglalkozni, mert ezt tartom a legfontosabbnak. A család a legkisebb sejtje a nemzetinek. Ha a Cíalád egészséges és erős, akkor egészsége® és erős maga á nemzet is. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr, akit szerencsém van mint fajvédőt ismerni, ezen a téren sóikat tett, rácáfolt elődjeire, akik bizony családvédelemmel a múltban, de különösen a régi időkben, vajmi keveset foglalkoztak, a család úgyszólván ki volt szolgáltatva mindenféle szekatúrának, semmiféle 'kedvezménybem nem részesült, sot mondhatnám bizonyos fokig elnyomatásban volt része. Védjük tehát a családot, védjük tehát ezt a. sejtet, mert ezáltal saját fajtánkat erősítjük. Minden, ember abbaoi; a pillanatban, amikor a világrajön, az első levegőszippantással megszerezte a jogot az élethez,, a mindennapi kenyérhez. Ehbez kivétej; nélkül joga vám miiudenkinek. Ezekről tehát köteleseik vagyunk gondoskodni. Sohasem voltam, nem vagyok és nem leszek híve holmi' munkanélküli segélyeiknek, de arról, aki kenyerét Önhibáján 'kívül nem tudja megszerezni, felfogásom szerint, az államhatalom köteles gondoskodni. A létminimum kérdése nem a szám. kérdése, hanem 1 a száj kérdése. Arról van szó, hogy a legtöbb segítséget oda kell vinni, ahova a haza megvédésekor a legtöbb behívó cédulát kézbesítik ki." Én tehát a családvédelmi intézkedések/ről óhajtok megemlékezni és itt elsősorban, szóváteszem, hogy minden lehetőt, sőt a lehetetlent is el kell követni, hogy a fiatalság részére a családalapítást megkönnyítsük. (Élénk helyeslés.) Farizeuskodás arról besizélni, hogy pusztulóbau van 1 a magyar faj, hogy a születési arányszám veszedelmesen csökken, hogy a kihalás felé haladunk, ha megfelelő intézkedésekkel nem teaszüki lehetővé, hogy a fiatalság a esaládalapításra legalkalmasabb korban nősülhessen. (Ügy van\!) T. Képviselőház! Haladványos adóikedvezményre van szüfeiség a többgyermekes családok számára. Itt elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozom, amelyek beilleszthetők a pénzügyi költségvetésbe. Haladva nyos adó feed velzményt kívátnok tehát ojryia© érteilemben. hogy a kétgyermeken felüli családoknál az édesapa adója 20 %-kal csökken jen. Ebben, az esetben természetesen kiesés fog mutatkozni az adóztatás terén, de ezt a 20 %-ot egyszerűen be lehet hozni ai nőtleneknél és a családnélkülieknél úgy, hogy hozzávágják azoknak az adójához. Az állam tehát semmi körülmények között sem károsodik. A nemzeti kultúra szempontjából fontos volna a családi tandíj, az ingyenes t ni iítás, az, ha a tehetségesebb gyermekeket az állam az elemi iskolától végig egészen az egyetemig ingyenesen taníttatná.. Csak ísry érméink el azt a különösen a régi kisgazdapárt által sokat hangoztatott programmot, hogy aí jövő! intelligenciájábatí, értelmiségi osztályai'bani mutatkozó hiányokat: ai • kisgazdla, föLdmives, iparos osztály gyermekeinek sorából kel] pótolni. (H&wedés. — Rátz Kálmán: Az iElötvös-kollégiumban mégis csak 'két panasztfiú van!) Ez is csak frázis mindaddig, míg lehetővé nem tesszük', hogy a szegény zsellér-, földmíves-, napszámos-, kis-
