Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Az országgyűlés képviselőházának 346, iparosember gyermekeit ingyen taníttathassa. Ha így lesz, akkor nem lesz üres jelszó, frázis, hogy utat iái tehetségeknek. (Ű(Jw va: / TJgy vaui!) Ezt halljuk állandóan. Az egyetlen politika: félre a szamárlétrával, hogy a tehetséges emberek boldoguljanak és ne azok, akiknek a fejébe az instruktorok tölcsérrel! töltötték a tudományt. (Helyezés és taps.) Mert ez pénzkérdés. Az országnak nem ilyen pénzen szerzett, fél tudású embereikre van szüksége, hanem tehetséges ; emberekre, akik fennltiaít.iák az összeköttetést ia fajukkal, akiknek a fülében állandóan cseng a kis falusi harang hangja, akik nem tagadják meg szüleiket, szóval akik szoros nexusban maradnak a; faluval. íGaal Alajos: Éljen a kultuszminiszter!) Minden köz- és magánalkalmazottak házasságkötésekor egyhavi fizetését kétszeresein keílene kiadni. 'Ezáltal megkönnyíténénk iá. családalapítást. Egyévi kamatmenites kölesönt: kellene folyósítani az évi fizetési arányában. Ez a kamiaitmentes kölcsön mindfen születendő'! •gyermeki' után 20%-kai csökkenne. (Kátz Kálmán: Először is lakást! és bútort!) Sem először, sem másodszor, lakást is meg ezt is, képviselő úr! (Gaal

1 Alajos: Hozományt! — Dwültséa.) Most rátéreík egyik kedvenc témámra, amely miatti már sokat ostoróztam itt ai mindenkori pénzügyi kormányt. Ez az agglegényadó, az agglegények kérdése. Engem már provokáltak is egy kijelentésein miatt, t amie^ lyet most megisimétlek minden provokáció ellenére is, die nem aizért, mert yaíffiásoé ember vagyok és meggylőaődiésb'ől nem párbajozom,. (Der&Áséff.) Ki jelenítem, hogy igenis az agglegényt én

1 a mai időkben és mindenlkor a nemzet jólfelfogott szempontjából' a nős, többgyermekes családapával! szemben félértékű embernek tartom. Akármiíyení kiváló telietségű egyébként is az illető, de, nemzeti szempontból félértékű. Ilyenkor lehet látni igen t. Ház, amikor a többgyermekes családapák és édesanyáik rettegnek a fiaikért, amikor a hazát kell vedleni, amikor ki kel'lí ^ menni a frontra helytáíllni, hoiery az agglegények r szénen itt vannak a, hivatalaikban, vagy másutt az életiben és nein reszketnek sonkáért, legfeljebb: a miatt paniaszkodinak, hogy a kutyájuknak nemi tudnak, megfelelő eledelt adni a niai nehéz vi szörnyeik között. (Derültség.) Igenis, a pénzügyminiszter úrnak kötelessége ehhez a kérdéshez hozzányúlni és pedig olyan formáiban, hogy megadóztatja! őket, mera azért, hogy e miatt kedvet kapjanak a nő&ülésre, mert ezzel a nősülési vágyat nem segíti elő. de legalább nem

1 teszi olyan könnyűvé az életüket a többgyermekes családapákkal szemben. Minden' nőtlen, gyermektelen vagy elvált - férfi keresetének lö%-át fizetné be a családvédelmi alapba, Mertén egy családvédelmi alapoit létesítenék, ebbe befolynának azoknak a befizetései, akikről most megemlékeztem, s_ ebből fedeznék a családvédelmi intézkiedések' megvalósításához szükséges; összegeket. .Gondoskodni kellene úgy a köz-, mint a magántiszt vis élőknél arról, hogy a nős ési többgyermekes tisztviselők előny bien részesüljenek. Természetesen ezt nem úgy értem, hogy a tehetségtelen azért részesüljön előnyben, mert nős, de egyforma adottságok mellett a nős és többgyermekes min den egyes előléptetésnél előzze meig a nőtlen és gyermektelen tisztviselőt. Azonkívül itt lenne az új fizetési rendszer, amelynél én megállapítanék egy nainimuülése 1943 november 29-én, hétfőn. 355 mot. Ez egyforma le'nne a miniszteri titkárinál és miniszteri tanácsosnál is, de olyan ősz szeg, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni; erre építenék rá és azt mondanám, hogy minden gyerek után, meg a feleség után a családi pótlékot oly mértékben, emelném, hogy iaz a tisztviselő gondtalanul meg tudjon élni. Tessék egy többgyermekes miniszteri titkár sorsát elképzelni és vele szemben egy gyermektelen miniszteri tanácsosnak vagy államtitkárnak a sorsát. Ez rendkívül fontos kérdés. En, ezelőtt már 25—27 észtemdővei vetettem fel hasonló kérdéseket a Házban, de akkor leinosolyogtak s ma állandóian. mint kormányprojgrammot hallom. Mint nacionalista képviselő, éppen ebből a szempontból fontosnak tartamain a katonatiszti óvadék eltörlését. A katonatiszti kaiegyik legértékesebb ' rétege- a társ adatom mik. A katonatisztnek lehetetlenné teszik, hogy szíve vágyát kövesse a nősülésnél, mert a nyomorult anyagiakra kell bazíno«nia. Tessék olyaíu Qsialádi pótlékot adni, amely lehetővé leszi a gyermek neveltetését, tessék hoïivéd-r sági pótdíjat adni, hogy az a'katonatiszt családot tudjon alapítani. Fontos lenne az ' lij örökösödési törvény meghozatala. (Hely esi és a balközépsn.) Erről egész napon át beszélni leheitme, én röviden csak asst jegyzem meg, hogy az egyke csiak •ilyen radikális intézkedéssé] szüntethető meg. Ma azt látjuk, hogy gyermektelen férfiak vagy nőtlen emberek tartanak előadásokat az egykéről, mert ez szokott történni. (Felkiáltások a s.zélsőbaboldaton: Kik azok?) Hallottunk ilyen eseteikéit, éni nem személyeskedem, én itt vagyok 27 év óta, engem nem lehet beugratni a személyeskedésibe. (Derültség.) Régi szakág szerint, rni elszánt harcokat vívtunk, de személyeskedésbe sohasem mentünk bele. (Hel\yeslés.) Halottam, oly'aai esetet is, hogy a gyermektelen asszonyok osztják ki a díjakat a többgyermekes anyáknak. Ezek nevetséges dlolgok, az ügy komolyságának' rovására men- ' nek. Az örökösödési törvény, aanit én oly fontosnak tartok, úgy szólna!, hogy ha valaki gyermektelenül hal el, akkor a, vagyonának egy hányadát — negyedét vagy ötödét, ezt a pénzügyminiszter úrra híznám — ai családvédelmi alap örökölné és ebből a családvédelmi alapból lehetne azután a. többgyermekes családokat segíteni. Fontos intézkedés lenne, még pénzbe sem keiTülne, csak egy kis ©lőrelátást kívánna, hogy egykés vidékekre többigyermeikas tisztviselőkleit kellene kiküldeni, mert, ösztönzőleg hatna az ottani társadalomra, ha látná, milyen családi életet élnek ezek. Fontos kérdés most a feketepiac és az árdrágítás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Visszagondolok és'vissizaiképzelem magam a 26 évvel ezelőtti időkbe: akkor is voltak árdrágítók, akkor is Voltak hiénák, csak máskép nevezték őket, (FelJááltáso\k: Láncosok!) akkor még nem merték megmondani igaai nevüket: zsidók. Magam voltam az, aki ebben « Házbiamj először kimondtam ezt a szót: rámnéztek, mintha valai szörnyű dolgot mondtam volniai. Az árdrágítók, a lánckereskedők! ellen a legszigorúbb intézkedéseket követeltem. 1917-ben., ha jól eniiékszem a boldog emlékű Wekerle miniszterelnök miniszterelnöksége alatt azt mondottam, hogy amíg szigorúan nem nyúlnak ehhez a kérdéshez, addig itt nem tudunk rendet teremteni, amíg nism sújtjuk megfelelő büntetéssel az olyanokat, • 49*