Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Az országgyűlés képviselőházának 846. terelődnek az ingatlanok felé, a 'termelővállalatok megszerzése felé. Másrészt az állam a maga hitelműveleteinél sokkal több készpénzkímélő fizetési és utalványozási eljárást és módot tud alkalmazni, mint amikor ai magánemberek kölcsönei és adásvételei szaporodnak meg. Vagyis az állam tudatosabb és alkalmasabb fizetési és hitelezési technikát vehet igénybe az infláció ellenszere gyanánt, mint a magánember. Megfontolást érdemelnek ezek a szempontok azért is» mert ez a költségvetés még csak egyik etappját jelenti a háborúnak és nem a végét, nem a likviditását. Ezért azokra a nagyon reális adóalanyokra és adótárgyakra, akiknek és amelyeknek adózóképességét és szolgáltatóképességét ezek a nagy vagyondézsmák hosszú időre kikapcsolnák vagy tönkretennék, a közeljövőben még nagyon nagy szükség lesz (Ügy van! Ügy van!) s ezért erejük és szolgáltatóképességük fenntartására nemcsak pénzügyi . szempontból leg

z szükség, hanem egyenesen fontos nemzeti érdek is, hogy ezeket a legreálisabb adóforrásokat, azokat az adóalanyokat, amelyeknek jövedelmei a legkevésbbé állnak konjunkturális nyereségekből, lehetőleg ne nyomorítsuk meg, hanem konzerváljuk a jövőre is. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor elmondani a költségvetésre és a költségvetés fedezeteként előteremtendő összegekre vonatkozóan. Ajánlom a mélyen t. Ház és a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe. A kormány iránti bizalom jeléül a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a közéven. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyzői Osoór Lajos! Elnök: Osoór Lajos képviselő urat illeti a szó» Csoór Lajos: T. Képviselőház! Felszólalá; som előtt két igen magas színvonalú és elvi alánokon nyugvó felszólalás hangzott el. Ezekre elsősorban aizért nem akarok külön,kitérni, mert a pénzügyminiszter úr expozéja val, valaimint az egész kormánypolitikával kapcsolatos pénzügyi vonatkozású elvi álláspontomat az aippropriációs vitában

1 szerelném elmondani. De leszek bátor felemlíteni néhány olyan apró dolgot, melyet a; költségvetési vita során az elvi alapok érintése nélkül is elő lehet hozni. Visszatérve a pénzügyminiszter úr expozéjára, abból két dolgot kiell kiemelneim. Az egyik a következő: a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a. tisztviselői beszerzési csoportok létesítését messzemenően támogatni fogja. Előttem szólott egyik t. képviseloltárs<ain — azt hiszem, Zimmer Ferenc — már rámutatott arra, hogy a kormánynak és m pénzügy

r miniszternek! a tisztviselői beszerzési csoportok támogatása, vagyis a , naturálgazdálko; diáisra való áttérés tulajdonképpen az állami gazdaságpolitika tehetletlenségéneîfc -bleismenéjse, a pénz szerepének, jelentőségének megváltozása, annak jele, hogy a pénz ma már nem bírja betölteni csereforgalmi szerepét. Az hiszem, az egész ország fogyasztóközönsége érdekében a legélesebben állást kell foglalnunk az ellen, hogy külön tisztviselői beszerzési csoportokat lélteisítseneki Netm azért, mintha mi nem akarnánk azt, hogy minden közalkalmazott teljes ellátásban részesüljön, hanem azért, mert teljesen lehetetleni dolog az, hogy anyuyira parcellázhassanak, hogy legyenek beszerzési csoportok külön a hadiüzemeknél, külön (áss államnál, külön a városoknál és törülése 19/43 november 29-én, hétfőn. 349 vényhatóságoknál. Az egyes üzemekben végeredményben összevisszaság és zűrzavar keletkeznék a közellátásban s ezt éppen azért ncirn lehet majd rendesen megcsinálni, mert ezek a külön szeparatisztikus törekvések megakadályoznak minden egységes és átfogó jó rendezést. Nem a tisztviselők jó ellátása ellen tiltakozunk, hanem: az egész ország részére követelünk olyan rendes közellátást- olyan rendes áruelosztást, hogy a köztisztviselők éppen rígy megkapják a részüket, mint a nemköztisztviselő többi adófizető polgár. Végeredményben egészen immorális álláspont az, hogy a köztisztviselőket, akik biztos fizetéssel rendelkeznek, még külön ellássuk és támogassuk a beszerzési csoportokban- ugyanakkor pedig az adózó polgárt nemcsak hogy nem támogatjuk, de elvonjuk előle a fogyasztási javakat s ráadásul börtönbüntetéssel, vagyonelkobzással fenyegetjük m®g arra az efeetre, ha őt a. feketepiacon való forgalomban érik rajta. Egyenlő elbánást kérünk a közalkalmazottakkal és általában a beszerzési csoportosekkal szemben azoknak az adófizető polgároknak a javára, akiJknek adójából tartják el voltaképpen a. tisztviselőket. l5n teljesen hely tel ennek tartom azt- hogy beszerzési csoportoknál parcellázzák az egész országot- Tessék mindenkinek rendéig és egyenlő elbánást nyújtani, erre összpontosítsa a pénzügyminiszter úr, a csúcsminiszter úr minden tudását és töreikvését, joie-rt akkor a

z a bizonyos pénzértékáÍlancFóság és atz a stabilitás, amelyről ma vitatkozniuk és amelyre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr fíieg sem kívánta hallgatni az előttem felszólalt képviselőtársam felszólalását, nenn lesz majd vita tárgya, hanem tényleg valóság lesz. mint ahogy, sajnos, ma nem valóság. A másik, amit a pénzügyminiszter úr beszédéből ki kell vennem, a dollárkölcsönök viszszafizetélsre vonatkozó bejelentése, amit már inkább szíves örömmel üdvözlök, mert ezt nagyon helyesnek tartom. Kérésem ezzel kapcsolatban, amit már egyik előttem szólott képviselőtársam szintén említett, az, hogy ne ismétlődjék meg n dollárkölcsönök kivetkező visszafizetésénél az a helyzet, ami az első alkalommal volt, vagyis ; amikor a boldog ügyesek, a jobban informáltak' vagy a nagyobb protekcióval rendelkezők tíz és és tízezer dollárois ^kölcsöntartozást visszafizettek, az egykét héttel később jelentkező kis parasztemberek pedig, akiikinek 200 vagy 500 dollár tartozásuk volt, nem tudták .visszafizetni dollártartozásukat, holott a gazdasági érdek az volna, hogy a kisebb teherbírású vagyonokat mentesítsük mielőbb ezek ^alól a tartozások alól. Olyam arányos elosztást kell tehát biztosítani, amely mellett minden dollárra, minden idegen valutára szóló tartozásban szenvedő egyén bizonyos arányban fizethesse ki a tartozását. A leghelyesebbnek azt tartanám, ha az egész külföldi adósságrendezés egy kalap alá voiua vonva, az állam! átvenné ezeket a tartozásokat valamilyen alapba s maid a háború után számolna el ebből az alapból a kiülföldi hitelezőkkioil szemben. Nagy érdekünk lenne most, minta hogy a pénzügy mini síziter úr is mondotta, az, hogy a magyar mezőgazdaságot miinél előbb teljesen tehermentesítsük, épp úgy a házbirtokokat is lehetőleg minél élőbb tehermentesítsük, hogy ezáltal a későbbi válságos időkben biztosabb termelési alapot tudjunk teremteni.