Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

âiS Az örszággijűtés képviselŐházáiiak 346 ugyancsak újabb és folyton nagyobb pénzöazszogek termelődnek ki és dobódnak be a gazdasági életbe, akikor megérthetjük, hogy a helyzet egyre komolyabb és egyre nehezebb a két tényező között az- egyensúlyt megtartani. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a különféle szociális szempontból történő árrögzítések folytán egyre több vagy

on- és adótárgy válik a növekvő adóigényekkel izemben illikviddé, így például a házbéreik rögzítése miatt a házak, de a gabona- és állatárak rögzítés© miatt a mezőgazdasági és ezenkívül egyéb termelő vállalatok nem tudják jövedelmeikben a másik oldalon levő pénaduzziadással a lépést tartani. A pénzügyi politika és elmélet a stabil pénzértékekig és a likvid adóforrások hipotéziseire van felépítve. Akarva, nem akarva, még változott viszonyok! között is ezekben gondolkoznak atz embereik és ezért nem fedi a változott pénzérték állapotában a papiroson levő számitgatás és könyvelés a gazdasági életnek valóságos viszonyait és lehetőségeit.! Már az a körülmény is, hogy a pénzérték csökkenése esetén ugyanaz az adókulcs tulajdoniképpen másképpen hat, mert ha inflált adótárgyakat sújtunk ugyanazzal az adókulccsal, alkkor már tulajdonképpen kisebb jövedelmeket ér a progresszív adó, már ez is mutatja, hogy mennyire felfordult tulajdonképpen az egész pénzügyi gondolkodás, illetőleg mennyire megtorpan az egész lehetőség akkor, amikor a stalbil pénzérték és a likvid adóforr ások állapota megszűnik. Inflálódó árak mellett ugyanis a nem likvid vagyontárgyaknak likviditásukon és jövedelmezőségükön túl terjedő megadóztatása oilyain rombolásokhoz vezethet a vagyontárgyakban és adóforr ásókban az egyes társadalmi osztály oknál, hogy éppen az ellenkező folyamat áll be, aszal szemben, amit el akarunk érni és éppen az állhat be, amit el akarunk; kerülni, ha önkényesen félvett vagy kikönyvelt papirosértékekből kiindulva, nem veszik figyelemlbe azt a folyamatot, azt a valóságot, amely a pénz hanyatló vásárlóereje mellett az egész gazdasági életen s

/

így az adóztatáson és az adóforrásoikon is végigvonulNem likvid vagyontárgyjaiknak, főleg házaknak, de termelő vállalatoknak és egyeis birtokkategóriáknak, így ingatlanoknak is túlságosan nagy vagyoni adókkal, afféle vagyondézsmáíkkal való megadóztatása esetén az ilyen vagyontárgyak számos tulajdonosa nem bírván tovább megtartani, vagy fenntartani nem jövedelmező vagyontárgyait, ezek nagyrészben — még pedig a válság vagy a háború húzódásával mindig nagyobb mértékben — az új gazdagoknak és az árak felfúvódásából előnyt és nyereséget szerzőiknek Ölébe hullanak, mert kénytelenek túladni az illető nem likvid és deficitessé váló vagyontárgyakon, likvidálni kénytelenek az egyik oldalról, a másik oldalról pedig egyre nagyobb árakon keresik az ingatlanokat, a termelő berendezésieket és egyáltalában mindazt, ami' a pénzoldallal szemben realitást, árut jelenti Ilyen: módon éppen az az elem válik az infláció haszonhúzóinak és vámszedőinek zsákmányává, amelynek, ingatlanad, termelő üzemei és egyéb reális vagyontárgyai nem afféle háborús konjunkturális vagy hadinyereségek gyümölcsei s amely a háborús pénzromlásnak, a szociális rendszabályoknak, az árrögzítéseknek eddig csak kárát és hátrányait szenvedte el, s amely nem használhatta ki vagy nem akarja 'kihasználni a feketepiacot és a többi hasonló lehetőségeket. i ülése 1943 november 29-én, íiélfőn'. Az a körülmény, hogy az ingatlanszerzésre fokozatosan mind nagyobb forgalmi adókat rónak ki, természetesen erősen növelheti a kincstár bevételeit, de ezt a folyamatot megállítani nem képes, mert az ilyen felemelt forgalmi adók tovább emelik, további duzzaszt ják az árakat. Minden adó, de különösen minden forgalmi adó egyúttal áralkatrész is és lehetetlenség megakadályozni azt, hogy a forgalmi adókat az adásvételeknél ne kalkulálják bele akár előzőleg, akár utólag az árakba. Ezek a forgalmi adók tehát, mint általában véve minden adó, ártényező lévén- az áraknak ebben az infláció felé haladó alakulásában duzzasztólag hatnak, de éppen ezeknek a tovább duzzadó vásarióerőmeunyiségeknek az illető vagyontárgyakkal szemben keresletképpen! való szereplését nem szüntethetik meg. Azt hiszem, ezek bői a körülményekből, amelyeket igénytelen felszól adás ómban szerencsém volt előadni, szintén látható, hogy inflációs időkben, amikor megdől a hipotézis, amely a stabil pénzérmékre és a Jikyicl vagyoutár- < gyakra, adótárgyakra' van alapítva, sokkal nagyobb figyelmet kel] fordítani az adólikviditás kérdésére. Ugyanaz az adó, különösen, ha erős adóról van szó, egészen más módon hat stabil pénzérték és megfelelő likviditású vagyontárgyak esetében, mint az inflálódó vásárlóerő 'idejében és il likvid vagy on tárgyiak kai szemben. Ezért, ha van rá mód, hogy ezeket a likviditásuk mértékén túl terjedő és az adóforrást pusztít ó vagy fenyegető nagy vagyondézsmákat kerüljük, szerény nézetem szerint azokat él kell kerülni és lehetőleg más eljárással kell helyetícsít

oui. Szerencsére — úgy vélem- — ennek a módját talán meg is lehel találni. A pénzben x igenyelt adónak mindig a, fizetőképességet kell megadóztatnia, különben irracionális és romboló hatású. IIven körülmények között meggondolandó és haszonnal alig alkalmazható az a stabil pénzértéknek és a likvid adótárgyaknak a hipotézisére felépített elv, hogy minél többét az adóikból és miinél kevesebbet hitel útján. Eredetileg különben is úgy hangzott ez az elv, hogy lehetőleg egyenlően kell beszerezni az állam jövedelmeit adókból és hitelműveletek útján, illetve adóból esak azt, amit a jelenlegi nemzedék élvez, hitelből pedig azt, ami a jövő nemzedékeknek is hasznára válik. Eredetileg ez volt ennek az elvnek az alapelveli« nemcsak az adóztatás igazságosságának és méltányosságának szempontjából, hanem az adóforrások és adófizetők el nem pusztításának komoly közg*azdasági és társadalmi érdekei figyelembevételével is helyesebbnek látszanék egy olyan eljárás követése, hogy ezekkel a nem konjunktúraszülte, főleg ingatlanokból, házakból, termelő üzemekből álló vagyontárgyaknak kétségbeesett arányú dézsmái helyett kölcsönt kell igénybevenni, vagy valami állami hitellel kombinált eljárá-st kell követni. Célszerűbb dolog a hanyatló pénzérték állapotában hitelt igénybevenni, mint az adótárgyak likviditását meghaladó nagy vagyoni adókat kivetni azért ÍSJ mert ebben az esetben az adóalanyok, ha az adótárgyai likviditásukon túl vannak megadóztatva, maguk kénytelenek vagy hitelhez fordulni, vagy vagyontárgyaikat áruba bocsátani. Ezáltal pedig ^gy nagyobbmértékű árfelhajtó természetű pénzforgalmi folyamat indul meg. mert az inflált konjunkturális nyereségek és ilyen jövedelmek