Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

3 46 &z országgyűlés képviselőházának 346. a tekintetben' közgazdasági, iskolázottságot pótol'. Igen sokszor halljuk, hogy a közönség -egységes és fegyelmezett magatartásával lehetne a bajokon segíteni, vagyis a,társadalom, tegye jóvá azt, amit egy eléggé előre nem látó (Úgy van! Ügy vaw! a szélsőbaloldalion.) vagy az összhang hiánya miatt cselekedni nem tudó gazdasági vezetés elmulasztott. Itt ütközik ki gazdaságpolitikai vezetésünk szervezetlenségének káros volta, amit annyiszor . felpanaszoltunk. Itt fel kell vetnem azt a kérdést, hogy áz annyiszor beharangozott és a pénzügyminiszter úr által erősein óhajtóit intézkedések miért maradtak el? Vájjon milyen erők, akadályozzák a pénzügyi kormányzatot terveinek meg valósításában A kívülálló ugyanis nem érti a dolgokat,, mert logikusan gondolkodva azt kell feltételeznie, hogy nem & kormányon belül vannak akadályok, hiszen ha így volna, a pénzügyminiszter úr már régen 'levonta votna a konzekvenciát (Egy hang a szê sóbaloéalan: Nem b>&fo$r — RajniiS Frenc: Időnként megteszi! — Derültség.) hanem inkább a kormányon kívülálló, er •?!< leptek f©1 "gátlólag. Ha pedig ez így vau, akkor meg keli állapítani, hogy a kormány nem rendelkezik azzal a hatalommal, amellyel Programm ját és célkitűzéseit az or- «zág érdekében megvalósíthatja. Maga ez a tény a legnagyobb mértékben indokolttá teszi a közvélemény bizalmatlanságát és természetesen a, mai állapotot eredményezi. Márpedig, t. pénzügyminiszter úr, mindaddig nem fog cselekedhetni, amíg a bizalmat helyre nem állította, amíg olyan intézkedéseket nem foganatosít; amelyek a magyar közvélemény széles rétegeit kielégítik. Méltóztassék nekem elhinni, hogy az inflációs időkre emlékeztető könnyű kereseti lehetőség, a pénzgyüjtési alkalom kihasználása egy bizonyos határon beáll és bekövetkezik az a pillanat, amikor az átmentés módozatairól gondolkodik az ember. Ez pedig a legveszedelmesebb pszichológiai pillanat, mert amint az előbb említettem, a pénztől való szabadulás és az áruban való vagyonkonzerválási vágy minden pénzügyi politikát felborít, ha az államhatalom! nemi elég erős ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Az a bíztató szám, hogy a felfokozott kiadásoknak csak negyedét keli hitelműveletekkel pótolni, ne vezessen félre. Komoly baj áll ha! elŐ abból az egy negyedrészből is, amelyet hitelművoletiekikel kell fedezi]!. Láttuk ugyanis a közelmúltban, hlogy Összesem csak 100 milliót tirdott az erdélyi nyeremény kölcsön bőt a kinestái' a közönség körében' elhelyezni, (Egy hang ai szélsőbalolécdon: Többet!) a többi: mind résziben kisvállalatok, részben nagybankok] és bizony 'ezeken keresztül igen nagyrészbeni a Nentizoti Bánik terhére esett. Az öt és egynegy.e'd milliárdnyi belső államadósságunkból tehát aKg négy százalék van a közönségnél kőzve ti énül kihelyezve és a közvetett kihelyezés aránya sem nagy, mert betétképződésünk köztudomásúiig igen csekély, amit inem is- csodálok, mert a mai kamatláb mellett igazán nem remélheti a pénzügyminiszter úr, hogy a, betétállomány szaporodjék. Hogy csak egy példát említsek: ha valaki százezer pengőt betesz a, takarékpénztárba,. atekor napi 7 pengői kamatot kap; ezért senki sem fogja pénzét takarékba tenni. Én tehát a húzalkiötvéinymegioldás helyett, amelynek sikerét őszintén kívánóin, inkább a betétek foko

r zottäbb. jövedelmezőségét és ha keli. különleges elbírálását vetfcm;. volna toi'vhe.. ülése 194$ november ÈÙ-én, hétfőn, A totális államhatalom, amelynek alkotmányos formák között élő mivoltunk ellenére, ma szenvedő részesei vagyunk, igazán megvalósíthatná az egész pénzforgalom állami irányítását. A bankok természetesen ilyenformán a« állami lebonyolító szerveivé válnaJk és az állam pénzforgalma összefüggésben le&z az államilag irányított gazdasági élettel. Az állam mindkettő felett felügyel, tervszerűen irányítja őket és a meghatározott célok ér'dekében egyensúlyt fog tartani köztük. Csáki így válhatik a pénz az irányított gazdasági élet funkcióviselőjévé, A titka ennek semmi egyéb, mint a pénz rendezetiés állandóan felügyelt forgalma, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a termelés tervszerű és ellenőrzött. A pénzforgalom és az értékmérés tehát semmi mást nem mutathat, mint az államilag irányított termelés könyvszerű tükröződését. Hosszú volína erről a (kérdésről beszélni és a. meggyőzés lehetősége sem látszik valószínűnek, így inkább azokra a konkrét elgondolásokra térekí rá, amelyekkel véleményeim szerint a, bajokon segíteni lehetne. A^ konjunkturális adó ezzel kaDCsolaiban szükséges, mégpedig idejében, nem pedig egykét, év mullva megfogni a jelentkező többletjövedelmet ezzeil az adóval. A szeszmoniopóilium mellett a öukoir és aiz energiaforrások, mutatják azokat a lehetőségeket, amelyekkel nagyobb állami jövédettnek szerezbeHőlki. (Rajniss Ferenc: Marid ad neked Chorin, ha így beszélsz! — Derültség.) aítoár monopóliumszerű kezelés, akár megfelelő szervezés és a különböző járadékok inkamerálása revén. Itt kell rátérnem a Horváth Ferenc igen tisztelt képviselőtársául! által' már szóvátett cukorkérdésre. Magam is megállapíitiom azokat az anomáliákat, amelyeket felemlített, de nekem ezeken túl kell mennem és azt kell mondanom. hogy el kell tüntetnünk azokat & praktikákat, amelyekről sokfelől panasz formájában hallunk. Nemcsak vizsgálatot kérünk ai pénzügyminiszter úrtól, hanem «< cukortermelés gyökeres! megoldását is. Ha volt bátorsága egy korimáínyunknak, amelynek a jelenlegi pénzügyminiiszter úr szintéül kincstárnokai volt, a zsidó nagykaipitalizniiusi egyik legerősebb fellegvárát, a szeszgyártást- egyetlen rohammal elfoglaui, akkor taláta ma is elvárhatunk hasonló bátorságot, amikor az állami beavatkozás teréni sokkal kevésbbé kénye® a nemzeti közvélemény, mint 1938-ban. (Zaj a\ szé \sőbalólda on.) Az a felfogásom, hogy a cukorgyártás technikai és gazdasági szempoliiitból messzemenő- hason latossságot mutait) a szeszgyártással. (Börcs János: A sört se ártana, hiai kivennék! ai magánkézből!) A következtetés, amelyet azt hiszem, nemcsak ezen az oldalon osztanak, hanem a t túloldalon is sokan vallják ezt a felfogást, az. hogy tessék a szeszgyártáis mintájára állami kézbe vemni a cukorgyártást, vagy pedig, ami talán' még helyesebb volna, megszervezett mezőgazdasági szövetkezeteink kezébe adni, mert így a termelői, fogyasztói és

1 kincstári érdekek egy szervezetben jobban összhaugbainl lenlnének, mint a mai helyzetben, amikor a Gyosz. cukorgyárai tartják, kezükbem a hatalmat. Ezt a kérdést igen nyomatéikoisan ajánlanám a pénzügyminiszter úr figyelmébe, mert nekünk a nemzet érdekében köitelességünk ezzel ai kérdéssel foglalkozni, ezt állandóan! napirenden tartani és figyelemmel kísérni. T. Ház! A felesleges tőkék felszívásáról is gondoskodni kell. A zsidótörvények végrehaá-