Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Áz országgyűlés képviselőházának 346. progresszív teherviseléssel pártra zymosan meglesz a progresszív ellenőrzés és betekintés is. (Helyeslés és fojpls

1 a balközépen, bai felől és n szMéőba&ol&alon. — Â szónokot sgámomn üdvözlik.) Elnök: Többi vezérszónok nines. Szólásra; következik? Nyilas Ferenc 3egyző: Zimmer Ferenc! Elnök: Zimmer Ferenc képviselő! urat illeti a szó. Zimmer Ferenc: T. Ház! Mélyen átéreztem előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak, gróf Esterházy Móricnak azt a kijelentését, hogy mindannyiukat át kell hasson az à tudat, hogy nagy felelősséggel tartozunk ai nemzetnek ezekben a komoly időkben, éppen ezért felszólalásomban a kritika hangját is ehhez szabom. A költségvetés számszerűségéhez nem kívánok szólni, mert sajmois^ ma az a helyzet, hogy mire a költségvetést az, országgyűlés; megsza vazzaisaiz általánios drágulás folytán a pénzügy-miuiszter úrnak esetleg már újabb hitelműve letekről kell gondoskodnia, hogy a költségvetés egyensúlyát többé-Jkevésbbé helyrehozza. Ugyanez áll a beruházásokra is, ahol felmerül az a kérdés, vájjon az előirányzott összeg elegendő lesz-e, figyelembevevő az előbb említett folytonos drágulást. Igazat adunk a pénzügy miniszter úrnak aibbani, hogy a mai költségvetési, és állaímadós, ági helyíziet önmagában, véve még nem veszélyes. Ha biztosak lennéink abban, hogy az államháztartás rendje ne>m rosszabbodik, hogy atz, ország háborús közgazdasági igénybevétele nem fokozódik és a háború nem húzódik el* akkor különösebb aggodalom nélkül tekinthetnénk, a jövőhe. Sajnos, az ellenkezőre as gondolni kell, nemcsak arra, hogy a háború elhúzódik, hanem arra is, hogy a háborús igénybevétel fokozódik és éppen ezért figyelmeztetnünk kell a pénzügyminiszter urat. hogy ma fordulóponton álli a magyar pénzpolitika, (vitéz Imrédy Béla: Úgy van!) éppen ezért a pénizügyi helyzetet az eddigiektől eltérő és hatékonyabb eszközökkel kell megerősíteni. Hogy egyensúlyi helyzetünk milyen,, azt legjobban a pénzügyminiszter úr fejezte ki, amikor beismerte, hogy bankjegyszapprulat van, árdrágulás van, áremelkedés van és hogy a gazdaságii életben bizonyos egyensúlyzavarok, mutatkoznak. Elolvasva a pénzügyminiszter úr beszédét, meg kell állapítani, hogy az egyes részeiben a legremekebb •ellenzéki beszéd volt: ugyanúgy látja a bajokat, mint mi-olyan orvoslási módokat ismer, amelyek nagyjából fedik a mi elképzeléseinket. Teljesen egyetértünk azokkal a megállapításaival, hogy ennek a mai helyfelnek! társadalmi és lélektani okai vannak. Ezek azok ,az egyensúlyzavarok, amely elk egyik oldalon az áru oldalán jelentkeznek, mert kevesebb a fogyasztásra szánt áru, mert, a haditermelés foglalja le a kapacitást (Füssy Kálmás: Be luxus-cikk van!) és a hadsereg fogyasztása növeikszik, a másik oldalon, a pénz oldalán pedig hitelkiterjesztés és bankjegy szaporulat formájában jelentkeznek ezek; a# egyensúlyzavarok. Az adóprést ugyanis nem lehet úgy megszorítani, hogy hitelműveletekre szükség ne^ legyein. Ehhez hozzá kell.veninünk még a lélektani okokat- is, mint amilyen a bomlasztó propaganda, amely gazdasági pánikot vagy legalább íis gazdasági vonathozásban fáradságot akar KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ütése 1943 hooemher 29-én, hét fori. 345 kelteni, valamint a zsidóság szerepét. A zsidó szeret jól élni, pénze is van hozzá» nem is sajnálja a pénzt, tehát a zugpiacot mint vásárló éfe üzérkedő szellemén keresztül mint eladó táplálja. Ilyen lélektani ok, hogy társadulmunk gazdiasági kérdésekéién könnyed és fegyelme zetlen felfogású, nincs érzéke a realitások, iránt, entnélfogva enged a tömeghisztériának. A háborús veszedelem sem jut kifejezésre kellőképpen, aminek természetes következménye a lemondani nemtudás, sőt a csillogó város nyújtotta örömöiki a vágyakozás ösztöneit tenyésztik ki. Ha számbavennénk azt a pénzmennyiségeit, amelyet a főváros lakossága egyegy napon' feleslegesen elkölt, fantasztikus nszszeget kapnánk. (Ügy van! Úgy van! a ssélsőbaloiïdalovi.) Erre egyesek azt mondhatnák, hogy hadd forogjon a pénz, de ezek elfelejtik (azt, hogy a pénznek ilyenfajta íorgása egyenesen vesiziedelmes (vitéz Imrédy Béla: Anyagot fogyaszt.), különösen társadalompolitikai szempontból. Ez az a fegyelmezetlenség, amelyet azonban kellő időben való neveléssel meg lehetett volna akadályozni, ha kellő kiomolysággal és őszinteséggel fogtuk volna fel a háborút- Ma ezt megszüntetni úgyszólván lehetetlenség, legalább is a mai rendszerben. Az első világháború tapasztalata, hogy az első világháborút megelőző korszakban a pénz értékállandósága megingathatatlannak látszott és senki sem félt a infláció veszedelmétől. Most megfordítva van: akkor is félünk tőle, amikor tárgyi ok még alig van. Ebből folyik széles köröknek az a hajlama, hogy előrevetítsék az elkövetkezendő fejlődési folyamatot ésmár most alkalmazkodjanak hozzá, vagyis az inflációtól való félelmükben a pénzt áruba fektetik. Igen fointos tényezjő az annyit hangoztatott bizalmikérdés és eziem a vonalon ütközik ki legjobban a kormány mulasztása. A közönség nem hisz annak, amit olvas. Hogy csak egy példát említsek a gazdasági síkon: a tőzsdei árfolyamoknak senki sem hisz, mert azon az áron részvényt venni nem lehet- Beígérték a zsidó-vagyonofc adóját; az senn r jön. Ehelyett kapunk egy beruházási hozzájárulást, vagy rendkívüli vagyonadót. A legnagyobb hiba pszichológiai tekintetben a júliusi áremelés. volt. Elismerjük, hogy foiizionyos arányosításra szükség volt, bár szerény nézetem szerint korábban prevencióval ezt a kérdést meg lehetett volna oldani és ezeket a dolgokat meg lehetett volna akadályozni. Sajnos, ebből az arányosításból általános áremelés lett s a pénz vásárlóerejének az indexszám tanúsága szerint 30—40%-kai yalo csökkjenése helyrehozhatatlan bizalmi, válságot idézett elő. Fokozzák ezt a válságot a már többször beígért árrögzítések. Elérkeztünk oda,, hogy a kormány kényszerül a naturaifoérezési rendszerre áttérni, ami nem. jelent egyebet, mint elismerését annak, hogy pénzben már nem lehet megfelelő illetményt nyújtani a közalkalmazottaknak. (Ügy van! Úgy van! a ssélsőbaío^űalon.) Ez tehát beismerése annak, hogy a pénz nem tudja teljesíteni általános csereeszközi funkcióját. Ehhez jön a búzakötvény-tervezet, amely nyílt beismerése annak, hogy pénzfizetési ígéret ellenében nehéz kölcsönt kapni, (Rajniss Ferenc: Nem nehéz, csak lehetetlenség!) vagyis a pénz értékkonzerváló szerepét eljátszotta. (Andréka Ödön: Ez is egészem így van!) Naivság azt hinni, hogy & közönség nem veszi észre, ami történik. Az emberek ösztöne ebben 48