Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházának o46 dolgozik, amelyeknek beszerzésié igen nagy nehézségbe ütközik és azoknak] árát nem mi, hanemha, külföld szabja meg, addig teljes ipari ós mezőgazdasági áregalizálásról neru, lehet beszélni. Iparúinkról pedig csak a dicséret hangján lehet megemlékezni, metrt néhány év alatt ötszörösére fejlődött és én azt hiszem, a háború után szerves kiegészítő része lesz Európa modern nagy és fejlett iparának. A magángazdaság adóit termel és az ő munkájával és nem az. adóból fedezi a lakásépítke 1zést. Azokkal az abuziusokkal szemben, amelyek miost napvilágot latnaik; a pénzügyminiszter úr segítségét kell kémem- mert például a mi szakmánkban, az építőiparban még ai tervezést sem: engedik m'eg, Iholllott semmi, né ven nevezendő anyagra . ninciS szükség és maga az a tudat, hogy lakásodat termelnek, tagadhatatlanul előidéz- bizonyos<\ ár nivellálódást a lakásf ronton és a ; lakáspiacon. Ami pedig azt illeti, hogy ezzel kápcsolátbant pénzünk értéke romlik, — ha én a magángajzdaiságöit is hozzájuttatom bizomyos tőkéhez, vagy felszabadítok nála tőkéket, vagy lelhet őségét hyujiok arra, hogy tőkéjét íngatlan okiba Mîtes se be, hogy építhessen, akkor majd hiányozni fog egypárezer pengő és kölcsönt kéli majd M vennie, majd rá főig nön ni a; magyar publikum, milyen; nagy értéke van a pengőnek, akikor nem fog ez a szabadon cirkuláló pengő olyan romboló hatásokat előidézni* mint talán ma. A múlt .háborúban is nem a háborús gazdál• kcdás volt egyedül az oka az inflációs következményeknek, hanem elsősorban az átmenet teljes, bizonytalansága. Nem szabad azt sem elfe lejteni, hogy akkor ez a nagy orszáe négyfelé szakadt négy oldalról rohantak ránk. négyféle valuta vett minket körül, tehát azokat az időket nem lehet analóg érteleimben vizsgálni a mai időkkel. .Közíróik és közgazdászok semleges országokban, Angliában, Amerikáiban, azt mondják a háború utáni áimenelgazdálkodással kapcsolatban, hogy tagadhatatlanul nagy elszegényedés fog jönni, mert rengeteg Jószág pusztul/el, városok é® országrészek tétettek tötnkre; mind a háború viseléséhez, mind ezek hely real utasához pénz kell, ezt pedig csak hi'i el műveletek útján lehetséges idénybe venni, tehát pénzszűke veti előre árnyékát» Ezt már itt-ott a magyiaír ! gazdasági élet is érzi. Ha ezt publikussá tesszük, ha megmagyarázzuk népünknek, akkoir, ez a bizonyos szabadjára engedett pénz nem fog gazdaságilag olyan romboló hatással ér vény esudná. mint ma. Hiszen rengeteg értéket kell majd a háború után leírnunk! és jön a tőke utáni szaladgálás és sóvárgás. Ebben a periódusban nolens volens egy hullám völggyel, munkanélküliséggel; is számolnunk kell. Hogy aztán külkereskedelmi vonatkozásiban bilaterális és multilaterális módom fogunk gazdálkodni, azt hiszem, ez nem sokat változtathat vagy lendíthet a dolgojn. (Rassav Károly: Ez lesz, az új Európa?) Végezetül ezzel a témával kapcsolatban azt hiszem, hogy abból a hamis ideából, amelyet a múlt háború okozott, már kigyógyult a világ, másodszor csak nem fog aibíba beleesni. Élénk példa erre az, hogy amíg azi angolok Tuniszban voltak, zugban ezer líra volt egy font Szicíliában, amikor pedig az angolok bevonultak oda is, 400 lírában állapították meg a font < árát, tehát az inflatorikus törekvéseket minden vonalon igyekeznek meggátolni. Ugyanezt teszik; a németek, mint egy tegnap érkezett híradás mondja,; mert Franciaországban a Kassenülese 1943 november 29-én; hétfőn. '. 341 schein-ek beváltását tiltották -meg. A század elején elvesztettünk egy háborút, most negyedszázad után a múlt tapasztalatain okulva, magunkért és magunknak meg kell nyernünk a békét. Szerény véleményem szerint, ha barin il yen kis mértékben is, die a magunk erejével támasztjuk alá pénzügyi és gazdasági berendezkedésünket, az magyar les» és jó> pengőt fog eredményezni. Igénytelen felszólalásomnak is ez volt a< célja: egy pár gondolattal hozzájárulni ehhez. Mivel pedig a költségvetésben és a pénzügyi tárcában erre reális, számszerű alátámasztást látok, a költségvetést elfogadom. (RelyeiMs és i \ps ü jobboldalon és a középen. — A szánokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül ? t Nyiks Ferenc jegyző: Gróf Esterházy Móric. Elnök: Gróf Esterházy Móric képviselő urat illeti a, szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Azt; hiszem, helyes megjegyzés az, hogy a pénzügyi tárca valamennyi tárca közül a legsajátszerűbh, mert míg a többi tárcánál inkább a kiadási oldalt kritizáljuk és azt nézzük, addig a pénzügyi tárcánál a bevételi oldal sus, amellyel foglalkozunk és amelyet sokszo T több-kevesebb joggal kritizálunk. És tényleg, ha: nézem a z 1937/38. évi zárszámadás eredményét, amikor a pénzügyi tárca összes bovétiede nyolcszáz ás egynéhány millió voit és m a , azt látom, hogy forgalmi adóban egymagábanvéye 960 millió van. előirányoziva, akkor az igen t. pénzügyminiszter úa* hat évi hiva/taloskodása, alatt beállott lényeges változást ezen, a téren is konstatálnom kell. Éppen ezért rövid felszólalásom Dan a péuzügyi tárca be vételi oldalával és az igen t. pénzügyminiszter! úr október 22-iki expozéjával aaarok foglalkozni és ha néim[ileg ta ián polemikus leszeg is, ezt abban a reményben teszem, hogy bizonyos kérdésekben taian már nyílt ajtókat döngetek, vagy ha nem is, akkor esetleges dilettáns megjegyzésem helyreigazítása revén a vita amyaga tisztázódni cog, ami mindenesetre # eiőnyos. Követem tebát az igen t. miiniszter úr beszédének tonaxát és azt íriszem» nem követek el indiszkréciót, ha azt mondom, hogy a 42-es bizottsagoan tartott október 8-iJci beszámolója nem aaott ajkaimat és okot vaiami sok kritikára ee remeljüK. további beszámolói sieimi lógnak rosszabb, kiedvezöitlenebD pénzügyi helyzetről tanúskodni. Államadósságunk teteie ti es ieimiiriard, ami ha az 1944. évi költségvetéshez viszonyítom, még nem olyan nagy ösiszeg, eben ben nem szaoau;, eltelejteni, hogy ebböi egymilliárd ^.00 millaó külföldi adósság, ameiynek. sorsa feúŐl m,a még nem lehet végleg íteletet .mondani és 3 es félmilliárd rövidlejáratú, ameiymek hosszú lejáratúvá konvertálására az igen t. miiniszter úr már a múltban, is törekedett és bizonyos eredményeket ért el, végül pedig a (hanáaegy- és az áí-JjamadiójáBág szaporodása kórüibeiúi 15—^0.^ híjján lépest tartott az utó bibi egy esztendőben. Teljesein osztozom az igen t. miniszter úrnak abban a megállapításában, hogy mindennek alapja és a legfontosabb feladati egyrészt a termelés- másrészt pedig az árszint tartásaHa a tárca bevételi oldalát és a termelést nézem és ha azt akarom, hogy a termelési költségeiknek egyik lényeges faktora most már az adóteher, r azt . látomi, hogy
