Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

342 Àz országgyűlés képviselőházának 346. már nemi is inanimutnak nevezhető jövedel­meknél körülbelül 60—70%-a az adóköteles jö­vedelemnek adóra megy el M ennél nagyobb iövedelmekinél és vagyon oknál már 4%-os ka­matozás sem elegendő, tehát a tőkét kell 'gény bevenni, bizonyos főikig fogyasztási i-aikké kell tenni, hogy az adót ebből fizethes- . sük, nempedig a tőbe produktív terme lésének az eredményéből. A termelésinek! egy másik — amint mon­dottam, jelentős — tényezője és egyúttal igen fontois kormányzati feladat az árszint tartása. Az árszinittartáis azonban rendezett közellátás nélkül nem lehetséges (Közi Horváth József: Úgy van!), viszont a rendezett közel látáshoz is rendezett termelés kell, tehát a visszahatás a Ikett-Ő ktözött megvan, mert ezek nélkül, reir • dezett termelés nélkül és közellátás nélkül mértani arányban nő a t'eketézés, hiszen tud­juk, hogy csökkenő termelés esetén változóan fogyasztási terület mellett a közellátásra jutó hányad mértani arányban esökkiem. Itt még csak ásat akarom megjegyezni, hogy már maga, az a bizonyos 1938. évi életstandard, amelyből igen gyakran indulnak ki és amelyet összehasonlítási alapnak vesznek, ha baj vari, szántén nem volt magas más államokhoz ké­pest és ennek legnlább a fenn tar tásáh'oz is vál­tozatlan terméKés, il le tői eg változatlan árszint szükséges. Ezek előrebocsátása után áttérek azs igen t. mibnászter úrnak ,arra a bejelentésére', hogy a be­ruházási hozzájáruláshoz hasonlóan, három évre igénybe kívánja venini a vaigyont és bizonyos iinigaiilanforgákni maximálásokat is kilátásba! helyezett- Azt hiszem, t. Ház* először is ismere­tes, hogy a beruházási hozzájárulás annakide­jén osakisi a trianoni Magyarországra vettetett« ki, másodszor, hogy mezőgazdasági viszouyii'ait­ban 25—30—40 negyedévi részletben! volt tör­lesz'ihető s ebből eddig 21 telt le, továbbáy hogy a beruházási pótlék, vagyis az 1940 : XXII. te. 37. ^-ában foglalt beruházási pótlék már 1944­beui, vagyis jövőre letelik, tehát eat is meg kel­jen® hosszabbítani, végül pedig talán ismeretes az is, hogy ezeket a különféle vagyoudézsmá­kat az össxeolmlás után elsősorban és leginkább Ausztriáiban a. szociáldemokraták propagálták, nem annyira pénzügyi célból, mint inkáhh azért, hogy a magántulajdonnak vagy magán­vagyonnak bizonyos százalékát,, bizonyos ré­szét térítés nélkül köztulajdonba vehessék. Nálunk 1921-ben, a XV. és XLV. tc-kel, az úgynevezett vagyonváltsággail kapcsolatiban próbálkoztunk ezzel! a reinidlszieirrel, experimen­láltunik véle, eleinte pénzügyi okokból; majd később föidbirtokpoiitikai okokból. Azért; mon ttom, hogy kísérleteztünk, és próbáiikoztuink, mert először is nem vetették ki valamennyi v>i­gyorikiategóriára, így ai házra és a gazdasági felszerelésekre nom volt kivetve; másodszor : később nem arra a oélra használták fel. amelyre tulajdonképpen hozták, nem az államadósságok csökkentésére, haniecm a. folyó kiadások fedeze téré szolgált; harmadszor pedig — ezzel nem akarom az igen t. Házat untatni (HaUjuk! Hall juh!) — a'zrt hiszem, elegendő a vagy on váltság­alap zárszámadását egy kisisé átnézni. — beis­merem, hogy ez hosszadalmas dolog — és meg­győződünk arról, hogy ez a vagy on váltság ab­szolúte nem érte el, a célját, sőt igen jelent é~ keny áldozatok diacára gazdaságos sem volt és szerintem, akkori álláspontom szerint is, — es azt hiszem, az események igazolták az én állás­pontomat — nemcsak, hogy nem akasztotta meg, hanem közvetve hozzá is járul'í a korona ülése 1943 november 29-én, hétfőn. további romlásához. Ez azonban annak idején megtehetősen vitás dolcg volt, riei én azt hiszem, ma már ez tisztán áll. Egy dologban azonban igaza maradt Hege­dűs Lórántnak és ez az a mom d ásat volt, — egy­szer tréfából mondotta — hogy ennek a műve­letneíki az a bámulatos és nagy előnye vam, hogy meg lehet ismételni, sőt minél kisebb a vagyon, animáii töbibszöV. lehelt megismételni. Ebben igaza van, mert hiszen a, legnagyobb tété! a nagy va­gy r onoknál 20 százalék lévén, azoknál csak ötször lehet megismételni, a kisebbeknél húszszor vagy nem is tudóim, hányszor, mert ott kisebb a kulcs. (Derültség.) Ez, a megisiméüés be is következett. Bekö­vetkezett nálunk először 1938-ban, amikor a va­gyonhoz nyúltunk! hozzá az 1938:XX. tc.-kel, a betruházási hozzájárulással. Megismétlődött aizioinhan a hiba megismétlése nélkül. Miért? Azért, mert amíg szerintem) a vagyonváltság időpontj,a szerencsétlenül volt megválasztva, fix és konsizolidalt gazdasági helyzet nélkül, addig 1938-ban mégis gazdasági konszolidáció idején hoztuk be ezt az adót. (vitéz; Imirédy Béia: Stabil pénzértékkel!) A második niagy különbség a vagy on váltsággal szemben az volt, hogy a később bekövetkezett eléggé nehéz yiiszouyok ellenére ennek ,a beruházási hozzá­járulásnak egy tekintélyes resize visszakerült a gazdasági . vérkeringésbe, nekilendítette az ipiart és bizonyos fokig a mezőgazdaságot is és harmadszor éppem ennek a nekilendítessek következtében lehetséges volt, legalább részben és eleinte, hogy a. pluszjövedelemből a berühiá ­zísl hozzájárulásnak legalább egy részét fe­dezzek:. Bn azt hiszem, hogy ez a három lényeges előfeltétel 1 és körülmény a mai viszonyok kö­zött,, ha egyáltalában feinnáll, igen csekély miértekben! állhat fenn. Azt hiszem, & niekilendí­tésl az iparban az| energiaihiány miatt, a mező­gazdaságban a imunkaierő és ai munkafegyelem hiánya folytán nehezen valósítható meg, a ter­hek ma abszolúte és relatíve is nagyoibbak. mint 1938-ban voltak, tehát a. megfogható va­gyonoknál jelentkező fölös vásárlóerő kisebb, íllikvid vagyont, termelő tőkét csak azért csök­kenteni, hogy kevesebbet pro dukál jani, azt hiszem, a vásárlóerő szempontjából csak fordí­tott, ellenkező eredményhez vezethet. Sokat és joggal hallunk — az eíőttemi szó­lott t. képviselő úr is behatóan foglalkozott ezzel — ia tezaurált bankjegyekről. Ezekre a vásárlóerő szempontjából később rá fogok térni, de ezekre, mint vagyonadóalapra ezt az egész szisztémát felépíteni talán mégsem leihet est azt hiszem, senkinek sincs szándékában, elő­ször is azért, meirt nagyon sok feketéző és tezauráló, sajnos, egyáltalában nem is adó­alany, (Hajuiss Ferenc: Ügy van! Nem a pa­rasztoknál van a pénzi! Itt v&ai a nagy tévedés !) — ezeknek kikutatása éppen azért, mert a nagyvárosok és az ipari centrumok közelében folyton változtatják a lakásukat, rendkívül ne­héz dolog — másodszor pedig, ha ad vallomást, a valkxmásköteles, a tezaurált bankót neía. vallja be, haermadszor: ha egyáltalán bevall is ez a kategória valamit, azt hiszetm, nagy átlag­ban ajlacsony ktulcs/ aLá esnének, a tezaurált bankjegyeknek tehát nem nagy részét lehetne ig'^ : y bevonni. Maradna tehát ebben az- esetben is a tőké, akár az ingó, akár az ingatlan tőkev amelyet egészbén vagy részben] pénzzé kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom