Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
22 Az országgyűlés képviselőházának 341. ipari árak? Ezek ellen a kilengések ellen, ezek ellen a jogosulatlan áremelkedések ellen irányul a hangulat, de nem maga az ipar ellen. (Papp József: Egy pár mämsa 10 imázsa 'búza!) Én elismerem, hogy az iparügyi kormányzat helyzete a háborús nehézségek közepette nem valami fényes; elismerem, hogy roppantul nehéz feladatokkal kell megküzdenie, amikor azonban bírálom, rá kell mutatnom egy-két súlyos és kirívó hibára. Ez nem jelenti egész iparügyi politikánk bírálatát s azokat a kinövéseket, amelyekre rámutatok, le kell faragni, Tudom, hogy .a háború konjunktúrája miatt sokan mennek az ipari pályára olyanok, akiket nem a hivatásérzet visz oda, hanem a pillanatnyi kereseti lehetőség, azonban az életet nem lehet megállítani, sokan vannak, akik hivatásból mennek oda. Itt rá kívánok mutatni arra a visszásságra, ami egy iparigazolvány megszerzése körül, vagy egyik kerületből az iparnak másik kerületbe való áthelyezése körül szokott előfordulni. Miután az 1940. évi XV. te. alapján bírálják el a kérelmeket, először is töméntelen mennyiségű okmányt kell beszerezni, a saját és a feleség nagyszülőjéig visszamenő okmányokát és hirtelen nem is tudom mennyi különféle okiratokat. Ezeket beadják az elsőfokú iparhatósághoz, onnan elkerül az iparkamarához véleményezés végett. Ott még külön kivizsgálják, a feleket külön kihallgatják, 54 kérdésből álló kérdőíveket kell kitölteniök, s azután, amikor döntenek felette, hogy megadható-e vagy nem, tehát amikor véleményezik, akkor még felmegy .a minisztériumba s végső fokon ott döntenek. Mindez hónapokat vesz igénybe. Majdnem hasonló az eljárás, ha az iparos az egyik kerületből a másikba megy át. T. Ház! Nem tudom, szükség van-e arra, hogy túladminisztráljáfc az ipari közigazgatást akkor, amikor azt látom, hogy ezeket a visszásságokat egyáltalábani nem szüntetik meg? Hogy mennyire nem szüntetik meg, azt abból látjuk, hogy a m'ai időkben az iparigazolványoknak valóságos parazitái vannak. Egy egész csokrot tudunk összekötni, ha időnként aiz apróhirdetéseket átnézzük. Egy-kettőt felolvasok ezek közül, .jellemzésül arra, hogy sok tekintetben mennyire új arányt vett az iparban azi erkölcsi felfogás. Az egyik azt mondja (olvassa): »Fűszelr- és gyarmatáru, gyümölcs- és déligyümölcs nagykereskedői iparigazolván'yom kihasználásához a szakmához értő tőkéstársat keresek.« Tehát az illető megszerzett egy nagykereskedői iparigazolványt pénrae nincs, ami a kisebb hiba, de aem is ért hozzá. Nyilvánvaló, hogy ő semmi mást neim: ad, csak aiz iparigazolványt, amelyet türelme volt megszerezni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ennek csak a neve iparigazolvány!) Vagy iparengedély, szóval ezek jogosítványok. De most felolvasok egy másikat, iamely már az ipar körébe tartozik s amely e>zt mondja (olvusm): »Keresek tőkéstársat, aki ételzsírgyártásra szóló iparigazolványoimmal nekem megélhetést biztosítana.« (DerüHsép.) Ez tehát egy iparra kért iparigazolványt, amelyhez egyáltalán nem ért, pénze sincs és közre sem akar működni, de el akarja adni az iparigazolványát valószínűleg olyan valakinek, aki most nem kaphat iparigazolvány .t de akiinek pénze van és a^t alkar ja^ hogy úri módon eltartsák s ezt niég hirdeti is. (Kabók Lajos: ülése 1943. november 22-én, hétfőn Sok ilyen eset van!) A hatóságoknak az én véleményem szerint ki kellene emelni ezeket a?z iüarostáhorból (Egy hang balfelől: Ezeket a\ heréket!) és megfelelő retorzióval kellene élni velük szemben; T. Ház! Elismereim, hogy a mostani szűkös nyersanyagviszonyok körött a nyersanyagkiiitálasokat nem lehetséges mtindeukinek a megelégedésére eszközölni, azonban ezen túlmenően is rengeteg panasz merült fel. Panasz pedignem mindig aizért van, mert keveset utalnak ki. hanem igen sokszor azért, mert a kiutalások roppant lassan, kínosan történnek. A^ vidéki ipartestületek, az egyes szakmák vezetői keservesen: panaszkodnak, hogy mennyit kell utánajármok, mennyit kell levelezniök. amíg végre ái megállapított kontingenst meg tudják kapni. (Szűcs Kálmán: Nem a Mutalás megy nehezen. hainem a kiszolgáltatás. — Malasits Géza: Különösen a vasgyáraknak! — Gael ATwjos: Ügy van! A vassryáraknál, meg a, téglánál! — Zaj.\ Maga a 1 kiutalás is nehezeni miegv. Például Makón panaszkodtak a lábbelikészítő^ iparosok, hogy míg máskor a hónán legelején! megkenték az arra a. hónainra szóló kontingenst, addig éppen most novemberben!, amikor a legnagyobb szükség volöia a/ ainyagra. hosry a lábbelieket kellő időben elkészíthessék, két héttel később kapják meg. Be még ezentúl is vaunak más hibák. A kiutalások nem komplettek, teháit hat (megkapják például a bőrt vagy a talpat, akkor va>gv szöoeít. vasry ' fonalat nem kapTilak. Ilyen szervezési hibák miatt számtalanszor megakad a; termelés. Mindez véleményem szerint a racionális igazieraitás kérdése, mert hiszen, ha e£y vagy kéthét múlva: megkapják aizi anyaismT akkor korábban is megkaphatníák. tehát túl van bürokratizálva 1 , túl van adminisztrálva az egész ipari anyagkiutalás. Az igazságos anyagkiiutalá« érdekében minden különösebb indokolás nélkül a következőkre kérem a miniszter urat. Terjesszen elő törvényjavaslatot arról, hogy az; iparügyi minisztérium, valamint az: ipari anyaghivatal' tisztviselői azoknál a vállalatoknál, annelyek hatáskörük alá tartoznak, csak a kötött gazdálkodás megszűntétől számított öt év eltelte után vállalhassanak állást, Azt hi?zem, nem kell részletesebben kifejtenem, hogy egy ilyen törvénynek, vagy törvényerejű rendelkezésnek kiadása mennyi szóbesziédinek venné elejét. (Gaal Aïaios: Nem beszélni kell, hanem meg kell! mondani a tényeket!) Az ipari anyaghiviatalról számtalanszor megállapítják, hogy lassan Öncélúvá válik és azokat a cikkeket is zárolja, amelyekből a hazai termelés a fogyasztást bőségesen tudná biztosítani, így vau ez például ag üvegnél, (Egy liamg a középen: A fánál!) a fánál és több. olyan cikknél, amelyekkel a kereskedelem és az ipar, ha több szabadságolt kapna a nyersanyagbeszerzésnél, sokkal könnyebben tudná kielégíteni a szükségletet- • Azt is mondják, hogy az anyaghivatalban lassanként, az a szellem kezd felülkerekedni, hogy nem azt keresik, miként lehetne teljesíteni egy-egy kérelmet, hanem azt. hogy miként lehetne elutasítani. Üjból hangsúlyozom, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni az ipari anyaghivatalban sem, azonban ezen túltrnenőeu is sok olyan zökkenő van, amit kellő rációnáli-
