Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

300 Az országgyűlés képviselőházának 845 folyó bénaságunk is. De azért sok miindent le­hetett volna csinálni még ezek között a körül­mények között is és azt hiszem, nem tettük meg mindazt, amit az adott viszonyok közöt tehet­tünk. Sajnos! (Andréka Ödön: A Bethlen-éra érdeme!) 1939-ben, mint mindenki tudja, kormányunk álláspontja a semlegesség volt, de éppen .a jobboldalt vádolták háborús uszítással s avval fenyegették kormányoldalról, (vitéz Jaross Andor: Nagy különbség!) hogy h,a sokat jár a szájuk, akkor majd háborús uszítóknak fogják bélyegezni és ezt a tömegeknek neon fog tet­szeni és népszerűtlenek lesznek. Saját fülem­mel hallottam ilyen: kilátásba helyezést. Magyarország tehát ment azon az útaní, amely a mai helyzethez veizetett. # Mindenesére azt nem értem, hogy például miért volt ma­gyar érdek az, hogy Amerikának, hadat üzen­jünk? Mondjuk meg őszintén: ez nem érthető. Amerika tudtommal sohasem szándékozott Magyarországot megtámadni vagy elfoglalni és én még azt is kétségbevonom, hogy szövet­ségi kötelezettségünkből kifolyólag történt-e eiz, (Zaj a széiSőbalotda on.) hiszen a háromha­talmi egyezmény defenzív jellegű volt és ma is defenzív jellegű, (Nagy zaj a széxőb .\Iét­ddlo)nJ) Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán: Meg kellett volna &zt is gondolnunk, amit Gsáky miniszter úr annak­idejéui mondott — s aki akar emlékezni rá, emlékstsik rá —, hogy nagyon óvatosak le­gyünk Amerikával szemben, mert ott sok ma­gyar él — bizonyos jólétben is sokan élnek — és azután nem tudni, hogy Amerika éppen úgy, mint a régi világháború után, szociális tekintetben nem lehet-e még a jövőben is se­gítségünkre. Ezek voltak az ő bölcs és meg­fontolt szavad. Tehát ezek után a hadüzenetek után elérkez­tünk az orosz háborúhoz. Itt csak annyit álla­píthatok meg, hogy az 1920. évi I. te. határoz­mányai az oroszok ellen intézett hadüzenet al­kalmával figyelmem kívül hagyattak, úgyhogy ahhoz, amit Zsilinszky Endre képviselő úr itt mondott, csatlakozom. (Zaj és felkiáltások a szél őbcíoldafon: Mindenben? — Baljcsy-Zsi­linszky Endre: Ezért utasítottak engem a men­telmi bizottsághoz!) Nem voltam itt, nem hal­lottam, mit mondott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondom, hogy az "1920. évi I. te. határoz­mányai figyelmen) kívül hagyattak. Ezt leszö­gezem. Már most megindult a háborúval együtt a propaganda is. Még jobban elburjánzott — kész­akarva mondom: elburjánzott, mert kellő­képpen irányítva ez nem-volt — és ez a propa­ganda Magyarországra sok tekintetben inkább káros volt, mint hasznos.^ Mindenekelőtt, meg­állapíthatjuk, hoigv &gy erős nemzet önbizalmá­nak alapját nem képezheti az ellenség lebecs­mérlése. (Baky László: Jönnek a Sztalin­karrikaturák!) Az ellenséget nézzük mindig úgy, ahogyan van, katonai szemmel kell nézni, reaUsan. Jaj annak; a hadvezérnek, aki lebe­csüli aiz ellenséget és illuziókban ringatja ma­gát, de jaj annak a politikusnak is, aki gyen­gébbnek akarja hinni az ellenségét és elhiteti magával eouéista alapon, hogy az ellen­ség gyönge, mi pedig erősek vagyunk. (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondta'? Ezt nem mond ta senki!) Mindnyájan nagyon: jól tudjuk, hogy a pro>­. ülése 194S november 26-án, pénteken, I pagandánk sajnálatos módon nyilvánult meg abban a tekintetben is, hogy az ellenséges államvezetőket személyileg napról-napra mint becsmérelték, (Baky László: Szegény Dzsugasz­vilit kikarrikirozták! Szegény Sztálin!) ' rémsé­ges képek jelentek meg államfők gyalázásária. (Zaj a szélsőbaíoldalon. — Elnök csenget. •*=• Baky László: Bomba volt Sztálin kezében. — Gr. Festetics Domonkos: Kassán leesett a Szta­Mn-boniba és ártatlanóik elpusztultak!) Elnök: Festetics képviselő urat kiérem, tes­sék csendben maradni! Rátz Kálmán: Azt kérdezem, miféle haszon származott ebből nekünk? Gyengítettük az ellenséget vagy erősítettük önmagunkat? Két­ségbevomom. (Árvay xÁrpád: Szórakoztak!) Vagy miféle haszon 1 származott abból«, hogy napról-napra megírták, esetleg ugyanazok a kapóik, amelyek az orosz erőt azelőtt aa éigig magasztalták, — hogy az orosz hadsereg nem ér (semmit, hoigy a háború kitörésekor kitör a forradalom,, hogy az egész ipari termelés syindli és a számok, az adatok, amelyeket hal­lottunk az orosz termelésről, blöffök (Zaj a szélsőbaíoldalon.) és tabáni blöffök is voltak, de abban az értelemben, hogy kevsebbet mutattak, mint a valóság és mem többet. (Egy hang a széUőbaloldahyn: Ki mondta ezt?) Hogy ki mondta ezt, arranézve talán méltóztassék át­tanul mányozmi a lapokat, szívesen, leszünk se­gítségére, (vitéz Jaross Andor: Fantázia ez! Adatokat kérünk! Ne általánosítsunk!) Minden­esetre feszélyezhette az olyan cikkíró kép­viselőtársaim helyzetét, akik például nagyon jó viszonyt tartottak feram az orosz követtel — engem legalább ez feszélyezett vo^na — és köz­vetlenül utána egy hallatlanul oroszellenes propaganda élére állottak. (Ügy van! baffelől. ~— Zai a szétsőbatoldalon. — Oláh György: No-no! Ez fantasztikus!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Nem vonom kétségbe, hogy az illetők jóhiszeműen, az új helyzet alapján tették, a politika rebus sic stantibus dolgozik. (Zaj -a szélsőbaloldalon. — gr, AVPGWWJÍÍ György közbe zól. — Raiiniss Ferenc: Én vol­tam ott, képviselő' úr! — Gr. Apponyj György: Én nem voltam! — Rajniss Ferenc: Én vol­taíni! Csáky miniszter úrral. Hogyne lettem 'volna! — gr. Apponyi György: Én az olasz követségen ismerkedtem meg vele!) Elnök: Csendét kérek, képviselő urak. (Meskó Zoltán: A kaviárja, nem volt rossz! — gr. Appo 1 yi György közbeszól.) Gróf Apponyi György képviselő urat ktétrem, méltóztassék csendben maradni. Rátz Kálmán: A leghibásabb talán az volt a propaganda és a hírezólffálat terén, hogy önmagunkat illúzióba ringattuk Dátumokat is jelentett be a hírszolgálat állandóan, (Zaj a bal- és szélsőbalo'ém^nm. — gr. Anoonyi György a szélsőbaloldal felé: Igen akkor az urak barátkoztak a bolsevistákkal. — Folyto­nos zaj. — Elnök csenged.), dátumokat jelen­tettek be a- báború közeli és győzelmes» befe­jezéséről. (Folytonos zaj a szélsőbnla.dalon.) Elnök; Gsen'diet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Tehát megismétlem. (Hall­juk! Hátijuk! jobbfelől.) állandóan napiren­den volt a háború gyor«. és győzelmes befe­jezésének bejelentése. Elhangzott az, hogy az orosz hadsereg gerince el van törve, elhang­zott az, hoey az orosz ipar 65%-a el van fog­1 lalva, a többiből pedig 15% kontroll alalt áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom