Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 299 ezelőtt, 1918 október végén, — hoigy antantbarátok vagyunk,, meg ilyesmi, semmit sem basznált már ai dolognak, sőt mondhatnám, hogy sok tekintetben ártott a lelki harcképesség aiáalknázásával. (Gr. Festetics Domonkos: Egyáltalán nem használt és nem is fog! — Egy hang a &zélsőbalMalom: Ezt mondja meg Zsilinstèlàynek! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Í3n négy esztendeje hirdetem ect, nem most kezdem! Nem -'konjunktúrából hirdetem, hanem lelkiismeretes- kötelességből! — Gr. Festetics 1 Domonkos: Mi meg kötelességből az ellenkezőjét hirdetjük! — Folytonos zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Incze Anta^ közbeszól.) Kérem Incze képviselő urát, maradjon csendben és Zsilinszky képviselő urat i® kérem, hogy maradjon csendben. (Mester Miklós: Csak a magyaroknak nincs szavuk!) Kérem a képviselő urakat, tessék telj esetni csendben maradni. (Meskó Zoltán: Csend van! — Derültség.) Rátz Kálmán: Ha visszatekintünk az. utolsó 25 év történeltére, akkor elmélkedni lehetne azon, hogy vájjon mi, magyarok az 1919—20-as elszigeteltségülnlkből kikerülhettünk! volna-e és milyen módion. Kétségkívül történtek erre kísérletek nagyon jelentős személyek részéről, amint például Gömbös Gyula is mindent elkövetett, hogy valami módon az egyik utódállammal barátságosabb viszonyba jutva, megakadalyoßzuki azt, hogy körülöttünk bezáruljon ai vasgyűrű. Ez azonban nem rajta múlott, (Meskó Zoltánt: Hát kin?), 'hanem az általános- viszonyokon, mert Magyarországon az a nézetem szerint szomorú helyzet alakult ki, hogy nem a külpolitika, a helyes külpolitikai érdek dominálta belső berendezkedésünket, hanem ellenkezőleg, belső állapotaink nagyon kártékonyán befolyásolták a külpolitika irányzatát. Ezt szegény Appo«yi Albert beszédeiből, vagy emlékirataiból is tudhatjuk, ,aki hiába könyörgött egy kis nyugalomért, egy kis rendért, egy kis csendért idehaza, mialatt ő ott tárgyalt a* világ hatalmasaival kint Magyar ország sorsáért, (gr. Appomyi György: Akkor gyilkolták meg Somogyit és Bacsót! Nagyon használt a magyar ügynek!) Rendkívül sokat ártott Magyar or-* szag ügyének Somogyi és Bacsó vére és több más személy elveszejtése. (Meskó Zoltán: Hányi magyart akasztottak előzőleg! — Ügy van! a gzffibőbaloMa'wl — Oláh György: Forradalmat nem lehet büntetlenül csinálni! — Meskó Zoltán: A forradalom az forradalom, hiába.) . Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, ne tessék közbeszólni. (Zaj. — Egy hang a szé>söba r oldalom\: A katyni tömegsírokról beszeljen! __ FétkiStás a swélsőballvlda'ow: A csornai, meg a kapuvári rnlártiroikról!) Csendet kérek a baloldalon! * Rátz Kámán: A kisantant megalakulása után már bezárult körülöttünk a vasgyűrű. Abban az időben Németország még — mint tudjuk — főképpen szociáldemokrata vezetés alatt állott, onnan nem várhattunk semmiféle segítséget, hiszen Magyarországgal szemben ellentétes világnézetű volt. (Egy hang a szélsőhaDoldaVon: Gyönge volt Németország!.>— vitéz Jaross Andor: Baloldali Németország volt!) Csak Olaszország volt jóformán az egyetlen, (gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Mussolini volt az első!) amely még ia fasizmus létrejötte előtt a soproni kérdésben bizonyos mértékig mellettünk állott ési módunkban volt így némi területün!ket legalább Nyugat-Magyarországból megmenteni, (gr. Apponyi György: Akkor Sforza volt az olasz külügyminiszter! — Mozgás.) Mindenesetre mi a kitagadott Magyaror-' szag, valami aicchimedesi pontot képeiztünk mindazon európai törekvések számára, amelyek a fennálló, a Páris-környéki békék által megteremtett statikus helyzetet diniamikussá akarták tenni. Taláa^ ez volt az egyetlen előny számunkra, hogy készen állottunk bárkivel szövetkezni, hogy megváltoztassuk az adott helyzetet és letörhessük a ránkrakott bilincseket- Azt hiszem, itt kezdődött tulajdonképpeni a magyar külpolitikának determ inal ts ága, amely azután napjainkig tartott. így haladtunk aiautám szinte nyíl egyenesen a mai helyzet felé, míg elérkeztünk ahhoz a zadláshoz, amely a 30-aisi évek elején kezdődött meg. A dinamiktus világpolitika tulajdonképpen Japánnak Mandzsúriába való benyomulásával kezdődött és folytatódott azutáni a kinai harcokkal, az abesszin-háborúval, ,a spanyol polgárháborúval, majd Chamberlain és Hitler megegyezésével, Csehország megcsonkításával, (Nagy *mj és' fe'klál ások a szélsőb'foVdalon: MegcsomkîulsV. %% eg?/, — 'Maróthy Károly:; Ez már sok! — gr. Festetics Domon'kos: Nagyon helyesen tették! — Folytonos nagy mj a l $z$ só'baloléalom. — MnÖk többször csbXng et.) lázi léíletképtélen cseh birodalomniaífc jogos mértékre, kellő mértékére való leszállításával. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztasisainak fennakadni minden szavamon. (Folytonos zaj a szélsőbnlolda ow. —- Maróthy Károly: Elz a magyar parlament?) Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán: Ne méltóztassék mindig rosszhiszeműségeket feltételezni (Folytonos zaj a szSlsőbald'léftiotf).} ' i ) Elnök: Csendet kéinelk képviselő urak! Nem értem a felszólaló hangját. (Horváth Sándor közbeszól.) Horváth képviselő urat folytonos köz-beszólásaiért rendreutasítom. Nem tudom a tárgyalási rendet fenntartani, mert nem értem a felszólaló képviselő úr hangját. (Zaj.) Méltóztassanak csendbe maradni! Rátz Kálmán: T. Ház! Eljött az örömnap, almikor végre mesterségesen összetákolt cseh, birodalom állományából visszakaptuk) területeink egy észét, aímelyek bennünket megillettek volna még az etnográfiai határok alapján 1 is. (gr. Festetics Domonkos: Jogunk volt hozzá!) Visszakaptuk ezeket a területeket, -s tudjuk, hogy ez még nemzetközi szerződéssel volt garantálva. Ezt mindenesetre megnyugvással is láthattuk; úgy tűnt fel sokaknak, mintha az igazság most már nemzetközi vonatkozásban is, tehát az angolok és mások által iá garantálva érvényesült volna;. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: Semmi szükség sem volt a garanciára! —gr. Festetics Domonkos: A német ég az olas® garantálta!) Jött a további. 1939-ben kitört a világháború, amelyet csak a vak nem látott előre. Kijelentem, hogy mi magyarok, erre a világháborúra, esetleges szerepünkre sem közgazdaságilag, sem katonailag, sem szellemileg felkészülve nem voltunk, (Mozgás.) Nagyon sajnálatos módon, habár természetes, hogy közrejátszott ebben a mi trianoni elesettségünkből
