Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

298 Az országgyűlés képviselőházának 345 baloldalon.) fm őket, a magyarságnak eat a két nagy géniusizát, senkihez sem hasonlítom. Nemi is merném hasonlítani. (Incze Antal: így már rendben van!) Kossuth nekünk az ő hazafias szent lelkesedésével — hogy ezt a közkeletű, szót használjam — elsőrangú propagandát is csinált és a világ népei előtt a magyar nagyom rokonszenves volt, Számtalan költő énekelte meg a magyar szabadságharcot és az elnyomott magyar nép keserveit. Maga Heine is azt írta, hogy: ha hallóim ezt a szót, hogy magyar, szűk lesz rajtam a német Wams. (Gosztonyi Sándor: Zsidó volt!) Hát hogy zsidó volt, vagy nem, az mindegy, mert a magyarságról írta ezt. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A világirodalom egyik legnagypb kö'Uője! — Zaj!) Elnök: Csendért kérek, képviselő urak! Rátz Kálmán: Különbéin megnyugtathatom képviselőtársaimat, Parisban van eltemetve. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az emberi szellemet védte, nem a zsidóságot! — Folyíonas zaj a szélsőbálo 'dalon. ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rátz Kálmán: Sajnálatps módon r azonban Kossuthtal szemben már akkor ellenséges erők emelkedtek fel és kezdtek dominánssá válni. Megkezdődtek a magyarság elleni, illetőleg iá! magyar államszerkezet elleni izgatások. Ezekben az izgatásokban, sajnos, volt egy parányi valóságalap, azonban ezt természetesen eltúlozták Magyarország ellen. Hangsúlyozták a sokat

1 emlíeigetett feudalizmust, amiben tagadhatatlamul van valami; szelleme némileg még ma is itt lengedezi. Scotus Viator és mások a pánszláv mozgalommal kapcsolatban is nekirontottak Magyarországnak. Kisütötték, hogy Magyarország a nemzetiségek börtöne, hogy itt mindenki, még maga a magyar nép is el van nyomva, amiben tényleg volt annyi igazság, hogv itt nálunk — amint már egyszer kifejtettem — nemzetiségi elnyomás nemigen volt, ellenben szociális elnyomás vo^t és mindenesetre kérdés, hogv ez a szociális elnyomási nem a magyar népet érintette-e elsősorban. (Meskó Zoltán: Nemi is kérdés! Egészen biztos!) Hiszen Kállay Miklós miniszterelnök úr múltkori beszédében más. szavakkal ugyanezt mondotta. Azt mondotta, hogy aki nem volt a nemesi osztálynak, vagyis a vezető-osztálynak tágja, az kiesett a napos oldalról és nem vehetett^ részt az élet jogaiban. Ugyanazt mondta ő tehát más szavakkal. Elérkeztünk a régi világháborúhoz. Akikor már nagyon rosszul álltunk a világ közvéleménye előtt. Nekünk különben sem volt önálló magyar külpolitikánk, nagyon régen, tulajdonképpen az erdélyi fejedelemség buklása óta nem volt önálló magyar külpolitika, császári és királyi követségek pedig inkább rontották» a magyarság hírnevét, semhogy emelték volna. Így tehát külpolitikai úton sem volt módunkban védekezni. (Andréka Ödön: Habsburg irányiziat! Igen!) 1914-ben már determinálva volt a helyzetünk, mert hiszen a körülöttünk lévő kis államok^ amelyekhez hasonló nemzetiségek voltak Magyarország határain belül, nyilvánvalóan a mi teirüíetejinikire törtek. Ez 'mindenesetre magálbanvéve is determinálta a magyar külpolitika irányvonalát, habár éppen a világháború előtt voltak bizonyos irányzatok, amelyek az antanttal, illetőleg Oroszországgal való megegyezést ife kerestek.

f Emlékezetes Károlyi Mihály északamerikai útja, amely Franciaországtílése 1943 november 26-án, pénteken. ban való intern állásiával végződött. ,(Mteskó Zoltán: Bár ottmaradt volna! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor árult el! 1918-ban emzsgázott! — Közbeszólás a szél$.âbiJlciïda-< Ion: Akár Eckhardt! — Incze Antal: Ez nagyon hasonlít! Kétségtelen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rátz Kálmán: Bocsánatot kérek, ém arról, hogy Eckhardt elárulta Magyarországot, nem tudok! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — BajcsyZsilinszky Endre; Nem is igaz! Haziugság és rágalom!) Sőt továbbmegyek: arról sem tudok, hogy például Károlyi Mihály Magyarországnak tudatosan, meggondolt módon és gonosz lélekkel ártott volna. Én mint történész is erről nem tudok. (Nagy zaj és feíJdáliások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Gr. Fes'íetics Domonkos: Ak'ktor menjen ki utána! — Gosztonyi Sándor: Hát ez hallatlan! Ezt nem lehet tűrni! Hogy lehet ilyet mondani?! Rendre!) Lehetséges, hogy politikailag' ártott... Gosztonyi Sándor: Rendre! Rendre! — Andréka Ödön közbeszól.) Nem mondtam, hogy nem igaz. (Andréka Ödön: A kollégája mondta, hogy nem igaz, pedig igaz! —Folytonos nagy zaj a szélsőbololdalmi-) Elnök,: Kérem, a felszólaló képviselő urat, hogy a mai helyzetre való tekintet tel: érezze azt a fokozott felelősséget, amely a használt kifejezések és az előadottak nyomán jár. Amennyiben a, nemzeti érzést sértené kifejezéseivel, fokozottan rendre ífogom utasítani. Tessék folytatni beszédét. (Gosztonyi Sándor: Károlyi Mihályt idézi!) Ráta Kálmán: T. Ház! A világháború olymódon végződött, hogy Magyarország ezer se|

l>" bői vérezve feküdt a porondon. (Egy hang a, szélsőbaloldal

On: Miwt 1918-ban], ugyarnßzoje a hangok hallatszanak! — Mester Miklós! Nyilas volt! — Maróthy Károly: Vollt ő sok minden! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Dor monkos: Hol a zöld ing*? — Egy hang a szélsőbaloldal o>m: Ormán indult el a kormánypártból!) A képviselő urakkal nem óhaj toki polemizálni, különösen az elnöki figyelmeztetés után nem. Annyit mondhatok önöknek, hogy amikor Magyarország területi integritásáért kellett küzdeni és azért vért ontani, önök közül egyet sem láttam ott. (Zajos ellenmondásak a szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sáiudor: Ezi miár mégis osalk sok! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Én 1920-ról beszélek. (Andréka Ödön: Ott voltunk és elmegyünk még. ha kiell! Ilyet nem lehet mondani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (vitéz Jaross Andor: Én is ott voltaim!) Rátz Kálmán: A képviselő úr tudja jól, hogy- miért mondom ezt, mert én ott voltam, ön is ott volt, azt elismerem, de nem fegyverrel a kezében. (Gr. Festetics Domonkos: Halljuk a szónokot! — Gosztonyi Sándor: Hallatján! — Elnök többször csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem Rátz képviselő urat^ hogy beszédidejét ne a képviselőtársaival való folytonos személyes vitára, hanem a felszólalásával vállalt feladatára fordítsa. (Helyeslés. — Meslkó Zoltán: Ki volt nagyobb, ki volt dicsőbb?) Rátz Kálmán: T. Ház! 1920%an úgy látszoltt, hogy sorsunk végérvényesen determinálva van, hiszem a legyőzött táborbai tartozrtunk és attól sehogyan sem bírtuk magunkat elválasztani, Az a felkiáltás, amelyre^ Meskó képviselőtársam is hivatkozott, — 25 évvel ezelőtt, illetőleg most már több mint 25 évvel