Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
296 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. az érdeklődők százezrei számára kell dolgozniuk, még pedig nemcsak hazai, hansom 'külföldi vonatkoBásbain is. T. Ház! Gróf Apponyi Albert, nemzetünk! (nagy öreg embere, a Magyar Külügyi Társaság alapításakor az újt Magyarország egyik alapjának a magyar közvélemény helyes külügyi kiképzését nevezte. Elismeréssel szólunk, arról a Társaságról, amelynek nevét említettük, a Magyar Külügyi Társaságról s arról a munkáról, amelyet a magyar külügyi közvéleiméiny nevelésére 1 a megadoitt sízűk keretek között végez és végzett. Sajnáljuk, hogy az anyagi keret, amely ezt lehetővé teszi, alig valamivel bővült az új költségveitésbeini is, Nagyon szeretnők lehetővé tenni, hogy anyagi akadály ne álljon útjában, annak, hogy ez a fontos munkásság továbbfejlődhessék. Teljes mértékben egyetértek Bálás Károly t. képviselőtársammal mindabban,, amit emmek a külügyi közvéleménynek kialakítása fontosságairól mondott. A rádiós külügyi negyedórákon kívül bizony csiak a Külügyi Társiaság foglalkozik módszeresen magyar külügyi közvélemény formálásával. És ezért is van falán;, tHázy hogy az a teher, amely máshol, más országokban esetleg eloszlik, az egyesült erő, az úgynevezett köznek a; teherbírásán nálunk éppen összeroppantó erővel kevesek vállára szigetelődik rá; mondom, talán ezért van, .aa, hogy éppen külügyi politikánk felelős intézőit rosklasztja össze az a szörnyű teheir, amely olyan nagy súllyal nehezedik! rájuk, mert külügyiig nem képzett magyar közvélemény nem tud eléggé osztozni velünk a felelősségvállalásban. T. Ház! Szeretnők legalább azt lehetővé tenni, hogy külföldre menő diákjaink kimenetelük előtt összegyűjtessenek s egy tanfolyamszerű közös tájé'koEtatáson hallj amak illetékes, irányadó, szinte törvény erejével bíró kiképzést: hogyan beszélj odakint ai te hazádról! (Helyeélés a jobboldalon.) A külügyi kormányzatot arra is szeretnők] megkérni, hogy segíts© elő és szorgalmazza komoly és értékes diákjaink külföldi útjait, teirméözetesen a semleges és baráti országokba. Sajnos, ma a helyzet az, amint azt a bizottsági tárgyalásokon is ismételten szóvá kellett tennem, hogy: éi külügy az egyik faktor azok között a tényezők között, amelyeik feltételeiket és akadályokat támasztanak a magyar útlevél megszerzésében is. Bár v elismerem a sűrű szűrő alkalmazásánjak szükségességét, de legalább, akik eizen a szűrőn vita nélkül átkeli, hogy menjenek, azoknak a számára a kijutás legyen könnyebb és gyorsabb, legalább ami a magyar feltételek megteremtését illeti. Az v a helyzet például, hogy négy olyaini diákunk, aki'ki svájci stipendiumaikat két és félhónappal ezelőtt megkapták s csak az, elmúlt napokban jutottak abba, a helyzetbe, hogy magyar útlevelüket is a kezükbe vehették, amelyekém azonban nincs raijta ai svájci beutazási ési német átutazási vizűm. T. Ház. Lelkiismereti terhünket is megemlítjük akkor, amiikor szóvátesszük: közelről volt alkalmunk látni, mit tett Hollandia, a lerongyolódott trianoni Magyarország vézna, sápadt és éhező magyar gyermekeiért. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon:) Legalább valami kicsi részben, csak annyira, hogy , a jóindulat lásíek és lelkiismeretünknek valamilyen, könny ülésére, lehetővé kellene' tenni a viszonzást s ami ebből a, külügyi szolgálatra és a diplomáciára esik, hadd kérjük annak elvégzését. T. Képviselőház! Hadd emlékezzem, meg 1 akkor,^ amikor a nehéz külügyi szolgálat esetleges segédtársairól vagy munkatársairól szó esik, a magyar cserkészetről is, erről, ai min'den ízében magyar mozgalomról, amelyneki 'értékes nemzetközi kapcsolatai voltak a múltban s amely ezeket a nemzetközi kapcsolatokat mindig arra használta fel, hogy a magyarságot ismertesse számárai megbecsülés és sokszor barátokat szerezzen (Czermann Anta;: Magyar tehetség!) Az aktuális külpolitikai kérdések közül én is csak egyet hadd említsek; meg, amelyet előttem sízólotti képviselőiársaim közül i S i már többen szóvátettek. Közvéleményünk délerdélyi testvéreink sorsával kapcsolatban több erélyt sürget. [ T. Ház! Mi szívesen rábízzuk külügyi kormányzatunk: bölcseségére az ebiben a, kérdésbem. való magyar magatartás lényegéne> ( és tempójának megszabását, csak azt szeretnénk kijelenteni, hogy h a egyszer kormányzatunk elérkezettnek látja az időt, hogy az erély Szavát kimondja (Rátz Kálmán: Már ideje!), akkor a,z egész nemzet felelősségérzése és elszántsága fogja ezt az erélyt erővé tenni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Képviselőház! Nem hallgathatom el, hogy a mai vita során egyik igen t. képviselőtársam a túloldalról bizonyos gúnyos beállítottsággal. említette meg azt, hogy a »szentelt víz és a jámborság« szóba se jöhetnek ott, ahol a tankoké és az ágyúké a szó. A sza,va.k,ra. pontosan nem emlékszem, a lényeg ez volt. Ez a ' kép vis elő tár sunk ugyanazzal a lélekzettél szólott nagy elismeréssel és megbecsüléssel finn testvéreinkről. Kár volt azonban elfelejtenie azt, hogy a finn ellenállásnak és kitartásnak csodáit elsősorban éppen az a jámborság motiválta és táplálja, amelyről! olyan gúnyosan szólott, A hívő lélek ereje a finn magatartás egyik legfőbb titka (Ügy vam! tigy van!) és ezért ne szóljunk lekicsinyléssel • a jámborságról és a szentelt vízről. (Helyes'és. — Gr. Festetics Domonkos: Nem szólt így senki!) Eljöhet annak, az ideje, mint .ahogyan beszédemben említettem, a majdan elkövetkezendői béketárgyalások alkalmával is. amikor jó lesz azt látni, hogy a spirituális hatalom fogja íelemeilmi a maga szavát, amely halk és szelíd szó lehet, hogy az ágyúdörgés közepette nem hallatszik, de akkor majd meg kell, hogy szólaljon (gr. Festetics Domonokos: Nem ismeri az amerikaiakat!) és akkor deklarálja, hogy nemzet nem: ítélhet nemzet felett, hogy egy magasabb elv alapján nem lehet &gê&'z gépeket egyoldalúan bűnösnek nyilvánítani. Ezt nem a gyűlölet lihegő hatalma csopórtosulásofktól, hanem a spirituális hatalmaktól lehet majd várni. (Gr. Festetics Domonkos: Amerikától hiába várjuk! — Czermann Antal: Ott is vannak vallásos emberek!) T. Ház! Hadd idézzek befejezésül attól a Horváth Jenőtől, akinek színvonalas fejtegetéseit olyan szívesen hallgattuk annakidején Lillafüreden. Ö azt mondotta, hogy a békeszerződés — t. i. a trianoni — tragédiája sok tekint étben a Dunamedenoe rendezetlen viszonyaiban; rejlik, amelynek viszonyait a békeszerződések megalkotásakor nem ismerték kellően és amelyeket • a magyar társadalomnak kellett volna megismertetnie a többi társadalmakkal akkor, amikor erre alkalom, eszközök iés idő bőven álltak rendelkezésére. Ki ne látná, hogy az a helyzet, amelyben valamennyi nép
