Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Àz országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 295 egyetlenegy protestáns tiszteletbeli konzul v,an, aki egyúttal a pro tes tant izmust képviseli. Svájci külszolgálatunkban, annak genfi szerveinél 'közelebbről egyetlenegy protestáns tisztviselő nem volt és talán ma sines. Az ösztöndíjasoknál is természetszerűleg figyelőmmel kellene lenni arnai, hogy nagy protestáns többségű helyekre legalább néhány protestáns ma^gyar diák i® kimehesseni. Genfben hallomásom szerint az elmúlt évben 14—16 magyar ösztöndíjas közül, két vagy három volt protestáns és jelenleg csak egyetlen protestáns ösztöndíjas van, ,aki egyúttal volt tanítványom. Újból hangsúlyozóim, ez nem felekezeti kérdés, ez az eredményes magyar külügyi szolgálat kérdése. Hiszen sokan lehetnek külföldön semleges, országokban, akiket Magyarország politikai oldalról kevésbbó érdekel* vagy pedig egyáltalán nem, sőt talán; egyenesen ellenséges beállítottságúak politikai tekintetben velünk szemben, de érdekli őket Magyarország, mint a protestantizmus legdélkeletibb. földje. Érdekli őket mint olyan hely, ahol ennek a világmozgalomnak egyik szerve szintén dolgozik. Az Ő felelősségérzetük ebben az irányban, felébreszthető, tájékoztatásukon sok minden megfordulhat, különösen pedig az utódállamok egy némelyikébe — gondolunk itt főképpen a délordélyiekre — szakadt magyarok egyházi, iskolai viszonyai, erőfeszítései, terhei rendkívüli visszhangot találhatnak nálunk — és itt jól esik rámutatni arra, hogy felekezeti különbség nélkül. (Egy hang Jobbfe:ől: A horvátországi magyarok!) Ugy van, azok is. Egy-egy egyházi munkás, néha talán egy nyelveket tudó lelkipásztor kinnélésének lehetővé tétele is nagyon áldásos, lenne. Ha egyebet nem teamé, mint a különféle helyeken tartani szokott, sűrűn ismétlődő egyházi gyűléseken megjelennék, pár mondatban üdvözleteit átadna, már ez is alkalom volna arra, hogy országunk ismeretét és az iránta való rokonszenvet fokozza. (Úgy van! Úgy van!) Eninak a munkának a múltból is tiszteletreméltó hagyományai vannak. Az erdélyi fejedelmek egyszerű, de lelkiismeretes, szakképzett, jellemes enfbereket küldtek ki — és itt például Kolozsvári Istvánra, vagy PápaiPáriz Ferencre gondolok — az ilyen helyekre így például Richeiieu-höz^ Frigyes Vilmoshoz, a németalföldi rendekhez és ezek a követségek sok esetben eredményesek voltak. A mi sárospataki kollégiumunk érdekében volt eset rá, hogy ez az egyházi vonal olyan eredményesen volt igény be vehető, hogy érte német, svéd, svájci, angol intervenciók történtek. A humánum iránt mindig a divinum szomszédságában találjuk a legnagyobb fogékonyságot, és lesz idő, ajmikoT talán máshol talán nem is találjuk meg erre a fogékonyságot, csak ott, ahol a divintumnak az áldott tüzei égnek és ahol ennek & gócai megvannak, T. Ház! Amikor ezeket a gondolatokat t felvetjük, nem akarunk semilyen lehetőséget, dicsőséget elvenni a külügyi szolgálat hivatalos és hivatásos munkásaitól és nem. akarunk a világért sem valami külügyi dilettantizmust felburjánoztatni. Szolgálni szeretnénk olyan stratégiai pontokon, ahoil a szolgálat másmódja nem eredményes, vagy ahol semmi egyéb mód ezenkívül nemi is lehetséges. A Kánya Kálmánok, Csáky Istvánok keze alól olyan magyar külügyi generáció került ki, amelyre büszkék lehetünk. Mindenki, aki a dísztéri palota munkásait, vagy az onnan kiKÉPV1SELŐHAZI NAPLÓ XVHI. rajzottakat ismeri, csiak egy kívánnivalót támaszthat velük kapcsolatban: roskadoztatóan nehéz és felelősségteljes munkájuk nagyobb ^étszámra való elosztását, több vállra való áthelyezését. Nehéz időkben minden belső faktor egyúttal külpolitikai tényezőként is jelentkezik. Ezért, bár nem tartozik szorosan a külügyi tárcához, mégis itt szeretném felhívni a figyelmet az etikai faktor fontosságára A francia összeomlás főoka a morális hanyatlás volt. Én is vallom azt, amit velem együtt, hála Istennek, sokan vallanak, hogy kis állam létünkre is nagy nemzet vagyunk. De éppen ezért mi sohasem tévedhetünk olyan területekre, amelyeikre esetleg nagyobb államok elmehetnek; a pénz és a morálisan nem, vagy morálisan kevésbé kötött módszerek sohasem lehetnek a mi módszereink. Éppen ezért esik fokozott hangsúly az erkölcsi tényezőre. És éppen mert a külügyi munkások számát növelendőnek tartjuk, kérjük, hogy mind a státusbeli, mind a külső munkatársak felvételénél ezután is erős hangsúly essék erre az erkölcsi tényezőre. A nyelvés szakismeret, jó alapműveltséget feltételezve, több-kevesebb idő alatt pótolható, ha hiányos, de Isten őrizze a magyar külügyi szolgálatot az egyéni érdekre, a fényűző életmódra beállított emberektől! Még a külföldre menő ösztöndíjasaink megválasztásánál is elsőrendű minősítő kellék kell, hogy legyen ez, amely megelőzi fontosságában és sorrendben a tudományos képettséget és szakképzettséget. T. Ház! Külügyi kormányzatunk éppen a mai időben éberen kell, hogy vigyázzon az esetleges átfestődésekre is. Ha lennének bizonyos irányokba beállított és exponált emberek, akik opportunitásból vagy elvből gyors irányváltoztatásra hajlamosak, ez nem magánügy, hamem közügy, (Ügy vom! a jobbolda.on.), mert minden oldal előtt és hangsúlyozóim, minden oldal előtt elsősorban az ilyenek diszkreditálják legjobban a magyarságot. Általában a megfelelő típusú emberek megfelelő helyekre kell, hogy jussanak. Ha a belső beállítottság ós régebben kiépült személyi kapcsok indokolttá teszik, akkor még a rangsor és a státus se legyen akadály, hogy ez az elv érvényesüljön: megfelelő embert a megfelelő helyre. Jólesően láttuk néhány külföldi megbízatásnál ezeknek a szempontoknak érvényesülését az utóbbi időkben. A konkrét kérdések között megemlítjük azt is, hogy az elmúlt években több olyan tájékoztató munka látott napvilágot nagy költséggel, amely szakszerűség és olykor egyéb szempontból is, szerény megítélésünk szerint, de ismerem erre vonatkozólag a semleges külföld egynémely véleményét is, nem voltak teljesen megfelelőek. Megemlítem azt is, hogy van a külügyi szolgálatban egy olyan osztály, amely négy különböző helyen van elhelyezve. Az osztályok széttagoltsága nem válik az eredményes munka elősegítőjévé. Megemlítjük kifejezetten a kulturális osztályt. Létszámát a költségvetés keretéhez képest, — javadalmazását éppen ebben a költségvetésben jelentékenyem emelték, — de különösképpen a ráváró feladatok nagyságához mérten kevésnek tartom. Nem szabad, t. Ház, hogy ezen a fontos osztályon egy előadó öt-hat referátumot lásson el segítség és helyettes nélkül. Nagyon hasznos volna, ha ide akár más tárcáktól is . áthozatnának nagyon kiváló szakemberek, hiszen az itt szakszerűen dolgozó keveseknek 41