Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

2Ûi Az országgyűlés képviselőházának §45 sen nehéz feladataikat gondtalanul teljesíteni tudják, mert a történelem meg szokott ismétlődni és jó, hai aiz ember a multlból tanul és látja

% hogy milyen fogásokkal, milyen érvekkel közelítették meg az akkori forradalmárok a hazafias rendőrtiszti kart, esendőrséget, hogyan lop ódzkodtak be egyik-másik laktanyába, arra hivatkozva; milyen éhbérért; s,zolgáltok. Tessék meggyőződve lenni, ha ezt a pénzügymimszterneik; méltóztatnék mondani, aki szülővárosomnak t. képviselője, mellesleg tehát elfogult vagyok vele szemben pro — nem hiszem, hogy azt mondaná, hogy nincs pénz rá. Tessék csak ennyit mondani: hátha én azt forgóm javasolni & következő minisztertanácson hogy két hadosztályt még mozgósítsunk és arra lesz majd pénz. Tessék meggyőződve lenni arról, hogy egy jóili fizetett csendőrség, egy gondtalanul élő rendőrség, tiszti és altiszti kar, amely tudja, hogy a nemzet nemcsak örökösen szavakkai ismeri el az ő ténykedését, hanem gondoskodik is osialádjárói, ez pótol sok-sok hadosztályt. Kérem az igen t. külügyminiszter urat, hogy szociális érzékét, amely köztudomású,, vigye be a minisztertanácsba, igyekezzék/ ebben az országban nyugodt légkört teremtetni és akkor az pokol ördögei sem fognak erőt venni ezen a nemzeten, mert ez a nemzet Örökéletű, ezer év óta bírjuk a földet és ezer évig itt akarunk maradni. (Élénk helyeslés és íaips ú balközépenj Elnök: T. Ház! A délelőtti vita folyamán Böres János képviselő úr a parlamenti illemet sértő kifejezést haszna'

t. A nagy zajban nem hallottam, de a gyorsírói jegyzetekből utólag megállapítottam és ezért őt utólag rendreutasítom. Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Szabó Zoltán! Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! A magyar lét értelmének keresésénél még a magyar misszió leg Öncélúbb megfogalmazásábaui is találunk egy bizonyos kifelé való fordulást. — Erre nagyon szép bizonyság volt Makray képviselőtársaim imént elhangzott értékes beszéde is. — Egy sajátos magyar hivatástudat duna—tiszaközi örökségünk átvétele óta eltelt ezer év alatt mindig túltekintett határainkon. Nem a hódi tani vágyás imperalizmusával, hanem a használás, az együtt munkálkodni akarás lelküle tével. Ügy vélem, hogy nem tévedek, ha annak a felfogásomnak adok kifejezést, hogy e mások felé fordulás egyik meghatározó vonásképpen mutatható ki a mi külügyi szolgálatunk történetében is. Éppen ezért a tragikus magyar sors egyik legtragikusabb vonása a megértéshiány a félreismerés, problémáink odakint való nem ismerése. És történelmi katasztrófáink helyhez rögzítő színterein Mohi, Mohács, Nagyma jtén

y, Világos, Trianon végzetes nevein tú van egy olyan mező, amelyen a legtöbbett vér zett, vesetett, szenvedett a magyar test és. a ma gyár lélek egyaránt: a inegnemértés pusztája ez. Ezért van az, hogy a magyar lélek a szere tet és hála szinte áradó megnyilatkozásaivá fordult mindig arra, ahonnan ennek a megér tésnek, igazságos méltánylásnak legalább a je leit vagy halvány bizonyítékait látta. Nen csupán csak ^a nagy magyar igaizságtalanságo kat részben» jóvátevő, nehéz órákban nekün segédkezet nyújtó nagy történelmi alakokra múltból, akár XI. Ince pápára, vagy a közel múltból Hitlerre és Mussolinira gondolunk itt, de kiáradt a magyar szív szeretete azokra élése 1943 november 26-án, pénteken. az emberekre is, akik nem voltak ugyan államvezetők, de megérezték azt, hogy a magyar egy szeretetre, megértésre, segítésre érdemes nép. Körülölelte a magyar lélek Romanelli ezredest, Pedlow kapitányt és Rothermeré Iordi alakját is Schopenhauer általában a tévedésekre mondja, hogy azok ellen mindenkor a legnagyobbak küzdöttek és Csak az lett az emberiség köztulajdonává, amit ezek a nagyszerű emberek a tévedésektől el tudtak ragadni. Ez a megállapítás áll a magyarság történetére is, mindazokra a tévítéletekre, amelyek a magyarsággal kapcsolatosak. Történelmünk nagyjai, státusférfiaink legkiválóbbjai küzdöttek a magyarsághoz tapadó ferdítések, rágalmak és felismerések ellen és még mindig olyan kevés az, amit el tudtak innen ragadni és az emberiség közkincsévé tudtak tenni. Ezért a konkrét diplomáciai célok mellett külügyi szolgálatunknak ma Is egyik legalapvetőbb feladata a külföld helyes tájékoztatása. Nagy munkájának végzésében minden olyan tényezőnek segítenie kell, amely alkalmas és képes arra, hogy a rólunk terjesztett és elterjedt ferdítések, befeketítések helyesbítését önzetlenül és becsülettel szolgálja. Éppen egy ilyen segítőtársra szeretném felhívni a külügyi kormányzat figyelmét. Van egy olyan szerv, amelynek a neve Protestáns Világszövetség. Ê& ennek; Genfben van egy Ökumenikus irodája. Mi az az ökumenikus munka! Az egyházak szervezete annak a ténynek bizonyságául, hogy a mostani világégés ellenére az egyházak között nem ment végbe egy áthidalhatatlan hasadás. A világ összes görögkeleti és protestáns keresztyénéit egyesítő nagy gyakorlati munkaközösség ez a világszövetség, ahol a hívő katolikusok és» protestánsok politikamentesen, az egyetemes erkölcsi elvek érvényesítéséért küzdenek már most, a háború alatt is. Az a cél, hogy ezek az elvek egy eljövendő békekötésnél is ismeretesek, irányadók* szerepvivők légyenek, hogy ne ismét bomlasztó, hanem építő béke születhessek. Ennek a világmozgalomnak van egy magyarországi szerve: a Magyarországi Egyetemes Tanács. Ez éppen olyan helyeken adhat hangot a magyar szempontoknak, a magyar álláspontoknak, amelyek a politikai befolyásolástól egyenesen el szoktak zárkózni. Kérésünk az, hogy ennek a szervnek működését vegye igénybe a magyar külügyi szolgálat. A római Szentszéknél évszázados képviseletünk van ég ez jól is van így. A világ protestáns és görögkeleti egyházait öszszeí'ogó ökumenikus világmozgalomnál Genfben nincsen megfelelő magyar képviselet. Ezért az ezzel érintkező komoly egyházi munka minél jelentősebb támogatása és egy protestáns kapcsolat rendszeres* kiépítése igen jelentőségteljes és alkalomadtán igen nagy horderejű lehet. Távol áll tőlem, hogy a legkisebb mértékben ig valamilyen felekezeti hangnak adjak itt kifejezést, nemcsak ebben a kérdésben, hanem bármi másban is. Szeretném, ha szavaimnak itt olyan kifejező ereje lenne, hogy ennek, a. gyanúnak még az árnyéka sem merülne fel. Egyesegyedül a magyar ügy minél eredményesebb szolgálata áll ennek a kérdésnek felemHtésénéL is előtérben. Kötelességünk .azonban éppen ezért a magyar szempontért rámutatni arra, hogy egész svájci külképviseletünkben