Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Az' országgyűlés képviselőházának 345.

nlêse :

Î94Ùnwemher Èè-an, péntekén. %% Másképp itt közösi ügyről beszélni sem lehet. (Űg& van! Úgy vä>i!) Ez vonatkozik nemasak a külországbeli ellenségre, de r vonatkozik az ország belsejében élő nemzetiségekre js. Fogjanak össze a magyarsággal, ismerjék el &z államfenntartó magyarság szupremáciáját, mi elismerjük az ő jogaikat. Csak úgy bírjuk eat az országot megmenteni (Úgy vem! Úgy van! a §obboMa<m.), csak így bírjuk az ország függetlenségét garantálni. Sokat hallunk és olvasunk az ország megfenyegetéséről. Bizonyost hangulat kezd i'títl Magyarországon kialakulni a körül, hogy bombázzák-e a

z országot vagy nem bombázzák. Vannak, akik érveiket hoznak fel, hogy miért nem fogják bombázni, mások levelekre hivatkoznak, a harmadik, nem tudom, jóslásokba bocsátkozik (Gr. Apponyi György: Aszto*ológusokra hivatkozik!). De mindenesetre az angol rádió egy alkalommal többször is megismétli azt a bejelentését, hogy meg fognak beulniünket is latolgatni. Mélyen t Képviselőház! Éni annakidején szerettem volna ezt a! kérdést itt a Háziban» már szóvátenni, de nagyon bölcsen esi nagyon helyesen a kormány részéről történt ebben a kérdésben legalább félhivatalos formában megnyilatkozás, amikor rámutattak arra, hogy mi úgyszólván nem vagyunk erre felkészülve, nem volt módunkban; a védekezés nagy: eszközeiről gon dosíko dni eá ho zzáte tte, szerintem! nagy on helyesen, a hivatalos vágy legalább is sugalmazott megnyilatkozás, hölgy mi, a magyar nemzet az egész évezredes magyar történelemben) sohasem Mértük össze kardunkat az angolokkal. Én ezt a megnyilatkozást a lehető legszerencsésebbnek tartom. Nem akarok itt a Ház és a nemzet színe előtt Ősz fejemmel és tapasztalataimmal, mint valami naiv fiatalember állni. Én jól tudom, hogy egy totális háborúban, amikor aggok, gyermekek, betegek műkincsek, templomok pusztulnak a bombázási következtében, lovagiasságra appellálni (Korláth Emdre: Naivság volna!) talán kissé nagy naívságra vallana és én mégis megengedem magamnak ezt a feltevést, beleélemi magamat abba, hogy mégsem lehet feltételezni egy magát állandóan lovagias és szabadságszerető nemzetnék nevező hutaiamról, amely először Trianonban levetkőztetett egy nemzetet (Botár István: Lovagiasan !)

% megfosztotta a fegyverkezés minden: lehetőségétől (Botár István: _ Lovagiasan!), bilincsbe rakta a kezünket, amikor így kikészített, bombáztatna bennünket. (Ügy wml a balőldfkánv — Botár István: Ezt is^ ló-* vagiasan!), Ez 'megtörténhetik, de a történelemnek később, amikor majd mi már nem lestzünk, meglesz erről a ténykedésről a helyes megállapítása (Botár István: Ügy van!) és a történélem fog egyszer ennek a nemzetnek igazságot szolgáltatni. Mélyeni tisztelt Képviselőház! Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, csak még a következőket állapítom meg. Hogy ezekben a híresztelésekben'mi azt igazság, mi a komolyság, a komoly szándék és mi a fenyegetésszerű dolog- azt itt momentan megállapítani'talán nem is bírjuk. De meg vagyok szentül győßodve, hogy egyszer, talán hamarább, mint gondoljuk, mert sohasem lehet tudni, hogy mikor fog a béke állapota bekövetkezni, amikor a nemzetek mégis megbékülnek, amikor az embereknek eszükbe jut, hogy utóvégre Isten képére terem tett. emberek! vagyunk ós amikor eszükbe jut a nagy nemzeteknek, akár a németnek, akár aa angolnak, hogy mégis egy nagy veszedelemmel, egy bolsevista felfordulással állnak szemben és egymásra találnak, akkor az alkotmányos életet élő és szabadságszerető angol nemzet és az alkotmányos életet élő és szabadságszerető magyar nemzet megértik majd egymást s mindketten egyformán megvetik az emigrációnak azokat a tagjait, akik ezeket a híreket terjesztik, akik az országot a rádió útján fenyegetik, mert ezekben a hangokban én az emigráció jellegzetes hangját vélem felfedezni. {JJgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Képviselőházi Én is igen íkérem az igen tisztelt külügyminiszter urat, — histaen a külügy és a hadügy ma egy, a ihonvé'delmi miniszter ténykedései a külüggyel szoros egyetértésben kell, hogy történjék, — hasson oda, hogy ebbeb az országban a belső béke biztosítva legyen. Egy tapasztalt képviselő beszél itt ebben a Házban, akinek abban a szerencsében, vagy talán mondhaitom, szerencsétlenségben volt részem, hogy az első világháború után következő eseményeket végigélveztem — ezt természetesen idézőjelek között mondom, — végignéztem és talán abban a, bizonyos Gotterhalte-esetben némi előidézője is voltam az eseményeknek. Többször szemrehányást kaptam emiatt, sohasem tagadtam. Akkor szóvátettem egy eseményt, azt a bizonyos Goitterhalte-dolgot. Amikor Debrecenben az apostoli magyar királyt az aradi hóhérnótával akarták fogadni, éni mint függetlenségi magyar ember, ezekben a padokban, 25—26 évvel ezelőtt, természetesen, tiltakoztam ez ellen, de meg kell itt jegyeznem — és erre az alkalomra régen készültem, hogy ezt az orszáig nyilvánossága előtt kijelentsem, — hogy ha én akkor tudtam volna, hogy körülöttem forradalmi elemek, nemzetközi és nemzetfelforgató elemek a, puskaport szétszórták, éh a cigarettát meggyújtó gyufámat nem dobtam volna el. . • Mélyen t. Képviselőház! Ezt azért hozom fel, hogy vigyázzunk minden szavunkra, (Helyeslés 30bbfelől.)- minden cselekedetünkre, hogy mégegyszei- nei érjük meg 1918-át és következményeit. Mi magyarok ezt a háborút már megnyertük, ha meg lesz a nagy magyar egység, a nagy magyar összefogás, ha itt nem lesz szóthúzás, ha itt nem lesznek sem az egyik, sem a másik oldalon Olcsó Jánosok, egymásra licitáló politikusok, hanem csakj magyar emberek! lesznek. (ÊJen&ês.) Ha ebben aa országban meg lesz a nagy összefogás, amely félretolja a kicsinyes pártszempontokat, amikör majd később fogjuk a politikai csatákat és díjbirkózásokat megvívni, ha később fogunk döniteni, hogy kik lesznek a pártvezérek, vagy ki lésa a nemzet vezére; vagy nem tudom kicsoda, amikor majd már nyugodtan lehet külső befolyástól mentessen a magyair érdekeket képviselni, akkor nyugodtan hajthatjuk fejünket alvásra» nyugodtan nézhetünk a jövőbe; de ehhez feltétlenül szükséges, hogy meg legyen az önfegyelmezettségünk, öntudatosak legyünk' és a rendnek, az élet és vagyonbiztonságnak őrzői a hegyükön legyenek és teljesítsék kötelességüket kíméletlenül mindenkivel' szemben. De akkor természetesen olyan szociális intézkedéseket is kell hoznunk, hogy a nyugodtság alapjait lei tudjuk rakni, hogy erre építeni tudjunk. Bár nem szorosan, de mégis-idetartozik az, hogy a rendőrséget, csendőrséget, katonatiszteket, altiszteket, vasutasokat úgy kell fizetni, hogy gondtalanul megéljenek, hogy nehéz, a mai időkben kétszere-