Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

292 Az országgyűlés képviselőházának 345. az életbén, a történelem folyiamán aa adott szó szent volt előtte, de őszintén meg kfell itt mondanunk a nemzet színe előtt azt is, hogy erre mindenkor erősen ráfizettünk. (Ig\a\z! Ügy van! •Ú középen) T. Képviselőház! Mi a« adott szót mindig komolyan vettük, mint mondtam, nem néztük, hogy hasznunk vagy kárunk származik-e helőlet A művelt Nyugatot védtük és míg. mi puisztulttunk, addig ők gyarapodtak, míg mi véreztünk, addig őíki a kultúra áldásait élvezték. Mi volt a fizetség, az, elismerés? Megkaptuk Trianont, megkaptuk a békeparancsot. Véd• bástyái voltunk ai művelt Nyugatnak, ezt már azi iskolában is szavalják az iskolás gyerekek, védbástyái voltunk a kereszténységnek, a keresztény világnézetnek, , a keresztény kultúrának. Hogy e ténykedésünknek

1 mi volt a gyümölcse, azt jobb, ha nem említem meg, tudja mindenki. Megkaptuk Trianont. Sajátságos, hogy a« Isten malmai lassan őrölnek, a trianoni békediktátumok szerkesztői, azoknak országa, akik a, legigazságtalamabb! bíráink voltak, most megtudja, megtudta, mi az megszállás alatt élni, mi az a függetlenséget elveszteni, mi az, rabszolgasorsban sínylődni. Sajnos, ez (kevés vigasz-számunkra, inkább egy kis elégtétel, hogy megbűnhődtek azért, amit igazságtalanul, .meggondolatlanul, könnyelműen egy mindenkor szabadságszerető nemzetiéi szemben elkövettek. (Ügy van! a jobboldalom,.) T. Képviselőház! Szóvátették itt ma állítólagos szövetségesünknek, a románoknak visszaéléseit, legperfídebb eljárását, amelyet véreinkkel szemben a megszállt részen még mindig tanúsítanak. Ha az ember őszinte akar lenni, — éis ma, a , világégés közepett© kétszeresen Őszintéknek kell lennünk, magunkba kell néznünk, amikor az eseményeket bíráljuk — akkor meg kell mondanunk, hogy csodálkozunk, hogy egy világháború kellős közepén — reméljük a végén — meg merik ezt teniníj '-anáCJkül!, hogy nagy szövetségeseink emberséígre tanítanák őket, hogy nagy szövetségeseink leintenék őket. (Ügy van! Úgy van! a jobbwldtáon-) Nem tartozom azok közé, akik helytelen, sokszor ^tendenciózus következtetéseket vonnak Je ebből. Nem tartozom azok közé, akik talán destruálnak ebből a ténykedésből) kifolyólag, de mint jobboldali ember is kénytelen vagyok leszögezni, magam is gondolkozom rajta, hogyan lehetséges ez. (Egy hang a jobboldalon: Okosan!)^ Egy világháború közepette, amikor a közös céi érdekében küzdünk, jól kell tudnia a német birodalom vezérének, a. német birodalomnak is, hogy mi magyarok csak úgy teljesíthetjük a közős nagy ügy érdekében kötelességünket, ha itt a hátunkat biztonságban tudjuk. De ebben a- pillanatban ezt sem tudjuk, ellenben hallunk román kifakadásokat, látjuk a felvonulásokat, hallunk holmi határvillongásokról és betörésekről, látunk .bizonyos térképet, hallunk bizonyos diktátorhelyettes urak szájából kijelentéseket, amelyek a Tiszáró.; ábrándoznak. Ilyen körülmények között, én, ha felelős tényező lennék és nem egyszerű ellenzéki képviselői, aiku legfeljebb tiltakozó szavamat emelem fel, ebiből az országból valóban egy katonát sem enged-' ; nék ki, mert az első: az ország biztonságának védelme. (Ű9y van! Ügy vàn! a baloldalon.) Tessék intézkedni, hogy a körülöttünk levő kisantant nyúlványok maradványai ne veszélyeztessék az ország határait és az ország biziilése 1943 november EÚ-űn, péntekek. tonságát, s akkor megteszi a magyar ember & kötelességét. Igenis leszögezem itt» hogy mi minden, vállalt köteiességünköni felül talán többet is tettünk, mint amennyit azi ország ereje, felkészültsége megengedett voillna. Mélyen tisztelt Képviselőház! Ha majd határokról lese szó, minden becsületes magya ember tudni fogja kötelességét, ott leszünk va lamennyien. Mi nem kívánunk senkitől semmit mi nem hódító háborúra indulunk, mi védekezünk, mi védjük azt, amit őseink megszereztek azokkal szemben, akik csak bevándoroltak, min az oláhoki ebbe az országba. {Ugy vmn! Ügy van. a baloldal 'on és a középen.) Mélyen* tisztelt Képviselőház! A művel Nyugat, azt hiszem, az idők folyamiáb megta nulta egy kicsit a földrajzot is és mégegyszer nem jön el az az idő, amikor a béketárgyalások asztalánál olyan ember ül, mint az egyébkén nagyműveltségű politikus, Clemenceau, aki ha tárokalt vont meg, aki országokat silányított, or szagokat tett tönkre s azt sem tudta, hogy Te mesvár hol van, város-e, megye-e vagy micsoda Szomoirú leckét kaptak, Sajnos, most már o ezt nem érvényesíthetik: a jóvátételnél, de min denesetre szomorú elégtétel nekünk magyarok maik, hogy éppen azok, akik legtöbbéit ártottak! nekünk, megérezték ai történelem kezét. Nagyon: természetesen hátbatámadni ben nünket nem fognak. Anitoneseu úr helyettese testvéröccse a minisziterelüök úr, akármilyen hamisan zongorázik, énekel és dikciózik az ő országában, akármilyen formában akarja buz dítani az ő oláhságát, mi magyarok tudni fog juk kötelességünket és ez kötelességünk Euró pávai szemben! is. Beszélbeltnek akkor neken ezerszer új Európáról, az első a régi Magyar ország, azután jön az újí Európa, {Taps a jobb oldalon és a középen.) Ebben különbség magyar és magyar ember közt nem lehet. Vannalk talán' politikusok is, másoki is az országban, de akik ennek vagy a másik világnézetnek a hívei. A világnézet se válasszon el azonban bennünket egymástól most, amikor Magyarországról van szó, amikor hazánk fennmaradásáról, függetlenségéről, régi határainkról van szó. (Koriáth Endre: Amikor a délerdélyieket irtják.) Árvay mélyen tisztelt barátom, nagyon szépen felépített, szívhezszóló beszédében megemlékezett azokról a sérelmekről, amelyeket a magyarság ott elszenvedett. (Füssy Kálmáni: És még most, is szenvedik!) EJn nem szeretem a meghúnyászkodást, nem osztom azt aiz elvet, hogy a kesztyüskéz és egyebek kellenek, mégis helyeslem a magyar külpolitika viselkedését és gesztióját a mostani időkben {Helyeslés.), amikor európai színvonalon igyekszik érvényt szerezni a szent • magyar ügynek.- (Helyeslés a balo.dclon.) Mert ha van még kultúra, ha van még igazság, ha van még becsület az ellenségben, látnia kell a különbséget a lovagias, ősi magyar felfogás és a bevándorolt oláhok viseltkedese között. (Heresies a baloldahn) T. Képviselőház! Hangsúlyozom és leszögezem, igenis meg vagyoík róla győződve, hogy igen t, külügyminiszter urnák megvani a, módja rá, hogy odakünn berüni követségünk útján a legilletékesebb helyen szóvátegye ezeket a dolgokat, mert a világon olyan nemzet nem akad, hacsak öngyilkos nem. akar lenni, amely nemzet kimegy, amikor itt belül veszélyeztetik az ő függetlenségét. (Ügy van! tlgy van! — Éljenzés, à baloldalon.) Ezt odakinn meg fogják érteni. (Gr, Apponyi György: Meg kell érteniök!^