Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 289 néni ismerne különbségtételt senkivel szemben, semmiféle néppel szemben, tartozott légyen bárhova a háború elején vaigy azóta, a jelenben vagy a közvetlen jövőben, nem ismerne különbségtételt, bárhogyain forgassa is magát bárki a végkifejlődés órájában. (Ügy v <n! Ügy- van\f) T. Ház! Mindebből a lehetőségből azt kellene megtanulnia mindenkinek Ht Kelet- és Délkelet-Európában, —' és amikor ezt mondom, az Árvay Árpád képviselőtársam felszólalásában mondottakra gondolok —- hogy ne okvetetlenkedjék, ne tanúsítson kiihívó magatartást, ne fékezze és ne gátolja, hapem inkább támogassa azt a hősi és nagyszerű, küzdelmet, amely egéte» Európáérft, tehát érette is folyik. (Úgy van! Úgy van!) És mivel erz így van, Kállay Miklós magyar miniszterelnök ú<r európai távlatú megállapítást tett ez év május 29-én tartott beszédében, amikor azt mondotta, hogy »szomszédainkkal ma több a közös- érdek, mint az elválasztó momentum«. Ne képzelje senki, hogy e közös érdekkel szemben a maga sajátlagos érdekeinek me g játszásával, vagy k^hangsúlyozásával végeredményben bármiféle előnyt tudna magának biztosítani, T. Ház! Nemcsak színéről, de fonákjáról is vizstrálat alá vettem a magyar külpolitikának alapvető tételeit, tényeit, ténykedéseit, jelenét és várható jövőjét. Végezetül egyet érzek bizonyosan tudni, azt nevezetesen, hogy bármi történjék is, a magyar ura tud lenni sorsának, ha luven a fegyver becsülethez, ha híven önmagához» ha rendít hetetlen önbizalommal, ha fokozott munkával, belső fegyelemmel és renddel készül és áll készen a végkifejlődésnek! óráiban örökéletű sorsának megvédésére, biztosítására és kiteljesítésére. (Ügy von! Ügy van! jobbfsM.) Miután én ezt így látom é» látom az:t ift hogy a magyar (kormányzat és a külügyminiszter úr minden nehézség dacára, ebben az irányban vezeti az országot és a magyar Külpolitikát, ai (külügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és fri.psi. — A szónokot üdvöslik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: vitéz Makra.y Lajos képviselő urat illeti a szó, vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Nem kívánok a külpolitika napi kérdéseivel foglalkozni, éppen ezért az előttem szólott igen t képviselőtársaim beszédébe sem szeretnék belekapcsolódni, amiért szíves elnézésüket kérem. À külpolitika területe mindenesetre roppani kényes terület é® # csak nagyon óvaitos lépésekkel szabad azon járni és egy szerfölött finom mechanizmus, amelyhez csak a legavatottabb kézzel szabad hozzányúlni. Ha navm-iRgo^ó V" telesség. volt mindenkor a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozásnál a mértéktartó fegyelmezettség és az eleven felelősségtudat, akkor most, amikor háborúban vagyunk és amikor a háború közeledik drámai végkifejlése felé, fokozottabban ós súlvosabban köt Q lesség ez. (Úgy n-yi! baifelőt) Tdhát nem kívánok napi kérdésekkel foglalkozni, ellenben kívánok az évszázados magyar külpolitikával és aa ezeréves magyar történelmi gondolattal foglalkozni, amely természetszerűleg megjelöli ma is külpolitikánknak útját, föladatait és kötelességeit. Talán két tételt szeretnék! elöljáróiban leszögezni: Az első az, hogy a külpolitikában nincsen döntő szava az érzésnek. Ez mozgathat egyes emberieket, de államok felelős, kormányférfiait egyes egyedül a nemzetnek helyes felismert és jól felfogott súlyos érdeke irányíthatja és veaeit'hieti, ((Úgy vatn! Ügy vamJ) A külpolitikában nincsenek örök! l barátság 1 ok és nincsenek örök ellenségek, {Meskó Zoltán: Csak a nemzet örök!) édenben vannak örök ér T dekek. A második tétel, hogy úgy látszik a világnézet sem az a döntő jelentőségű külpolitikai tényez», amelynek képzeltük, hiszen azt hiszem, az 1939. éyi felhatalmazási vitában Marton Béla igen t. képviselőtársam ezt meggyőzően bebizonyította. Viszont ugyanezt a tételt a mostani háborúnak szenzációs meglepetései bőségesen igazolják. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Már most a kérdés érdemére áttérve, » mi külpolitikánk egy szörnyű ténnyel áll szemben éspedig háborúnak a tényével, amelyik mindenre rányomja bélyegét és amely a külpolitikának feladatait is természetszerűleg determinálja és szemben áll két hatalmas problémával* az egyik egy európai probléma, azt mondhatnám világprobléma a mai kifejtésében* amely azonban a legbensőbben kihat a magyar sorsra is, a másik egy sajátosan magyar probléma, amely viszont a legszerveseibb és elválaszthatatlamaibb kapcsolatban van az európai és azon túl a világproblémával. Ez az európai és világprobléma magsa, a világháború. Ha ennek *a világháborúnak az okait a pragmatikus történelemkutatásnak szabályai szerint keresem, mindenesetre ott találom Európa autonómiájának kérdését, azután ott találom az örökölt kultúra megőrzésének és megvédéséinek kérdését, szerény nézetem szerintazonban történetfilozófiai mélységben és végső bontásiban ©z az egész nagy kontflagració tulajdonképpen két elvnek, két gondolatnak szörnyű összeütközése éspedig Európai egységesítése gondolatának a harca az úgynevezett kontinentális egyensúly gondolatával, vagyis; az európai centrumnak a harca a perifériális államok hatalmi és szétbontó törekvésével szemben, legalábbis a háború európai fejezetében^ Mi természetesen ebben a harcban döntő szerepet nem játszhatunk. Le kell azonban azt a tényt szöírezni, hogy a magyarság az^ ezeréves történelmében voltaképpen állandóan és szakadatlanul a saiát szuverenitása és a saját külön történelmi hivatása és szerepe érdekéiben ez ellen az egység ellen harcolt, mert attól félt. hogy ez az egység felszívja majd a ma(fví.'wío-ftt Ellenben a külpolitikában, ebben az apokaliptikus méretekiben kifejlett világháborúban és ennek a világháborúnaki viharában és zajában is van egy nagy é» szent kötelessége éspedig az, hoigy hirdesse, ismertesse meg és. szolgálja az ezeréves magyar gondolatot^ és az egészen sajátos magyar történelmi hivatást. {Ügv van! bdlfal&l.) Ez grandiózus gondolat és ha én ezt a gondolatot egy pár vonásban meg akarom raj zolni, akkor egy tétellt kell mindenek előtt fix :roznom, ez a tété} pedig atz. hogy a magyarságnak a sonsa elválaszthatatlanul füge- a Duna-ipdence sorsától (Egy hang jobbjcl&: Ez így Van!) és vi&ziont a Dunamedence sorsa e'vá r laszthatatlan a magyarság sorsától. (Egy hang iïahbfeUâl: Ez is îgazï) Ezt a területiét ren40*
