Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

290 Az országgyűlés képviselőházának 345. diezni, ezen a területein egyensúlyt teremteni a magyarság nélkül és a maigyarság ellen, nem lehelt. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor ai mi őseink itt, a Kárpátoki medencéjében letelepedtek és a Duna völgyét választották hazájukul, akkor megpecsételték a magyar sorsot, de kijelölték a magyar utat is. A hun és avar letepüjlésnek súlypontja a Tiszánál volt, tehát egy lépéssel közelebb Kelethez, viszont a mi letelepülésünk súlypontja a Dunánál van és a Dunánál volt. így kerültünk mi közelebb a Nyugathoz, amely kapcsolatot azután teljessé és elválaszthatatlanná a nyugati kereszténységgel történt lelki eljegyzésünk emelte. így lettünk mi, Nyugait őrsége a Kelettel szemben. Amikor Szent István itt megalapította a királyságot, akkor nem a myugatróimai császártól és nem & keletrómai császártól!kért koronát, hanem egy semleges és legfőbb lelki hatalomtól, és ezzel évszázadra előre jelezte, bogy mi nem tartozunk sem a nyugati erő- és hatalomirendszerhez és nem tartozunk a keleti hatalom- és erőrendszerhez sem, hainem mi idetartozunk a Duna völgyéhez, (Ügy van! balfelől.) ide van rögzitvei a mi életünk, a mi isorsunk, a mi történelmünk, ami feladatunk, a mi történelmi hivatátásunk. Ennek ia csodálatos területnek politikai, de azt mondhatnám, geometriai törvénye is, hogy a centralisian elhelyezkedett magyarság alkosson itt nagylhattalmiait ennek a területnek koniszolidációja és ezen keresztül Európa békéjének és nyugalmának érdekében. (Ügy V\in! jobbfelől.) És éppen azért, mert ezt a természetes történelmi gondolatot fölforgatták, mert a magyar gondolat ellen akartak történelmet csinálni Trianonban, mert a centrális erő helyébe helyettesi tették a periferáüs erőt, ezért keletkezett _ itt a zűrzavar, a káosz politikai, gazdasági, kulturális vonatkozásiban. És azért tört ki — ezért is! — ez a háború, mert mint lényeges; tényező szerepelt ennek ai vílágháboirúnak kitörésébieni az a zűrzavar, amelyet a trianoni szerződésiseli itt teremtettek. (Ügy van! jobbfelől.) A népeknek a helyét megállapító és rendeltetését is megadó és a történelmet irányító és vezető -egfőbb akarat a magyarságot vezette "de erre a területire, tehát egy fajilag" és lelkiségben idegen népet a.zért, hogy itt eleven bástya legyein, szétválasztó gát legyen Észak és Dél, Kelet és Nyugat erőinek összeütközési vonalában, de viszont közvetítője ifi és szűrője a nyugati kultúrának és a nyugati szellemi áranilatokiniak Kelet felé. A történelemben van logika és a történelemben van bizonyosan igazságszolgáltatás. A logika ai történelemben az, hogy az idegenfajú és lelkiségű magyart hozta ide, tehát azt a magyart, amely a beolvadással szemben immúnis és amelynek hallatlan állaimalkotóképessége van. Idehozta rokonnépek közé, amelyek azonban egymagukban nem tudtak államot alkotni; azért, hogy itt egy védelmi tömböt alkosson ennek a területnek etnográfiailag oly változatos népei között és ezzel biztosítsa ennek a területnek a rendjét és ezen keresztül Európáuak is a rendjét és békéjét. Az, igazságszolgáltatás pedig az, hogy a magyar mártíromságig menő hűséggel teljesítette ezt a kötelességet. Egész történelme a hősiességnek az eposza. Tehát a történelem ennek a magyarságnak igazságot fog szolgáltatni, feltéve, ha le nem mond önálló történelmi ülése 1943 november 26-án, pénteken. . egyéniségéről, (Úgy van! Úgy van!) ha le nem I tér történelmi hivatásának útjáról és be nem olvad akár a Keletről, akár a Nyugatról áramló erőáramlatba, mert ebben a katasztrofális esetben megszűnne ennek a nemzetnek történelmi létjogosultságai, nem lenne már többé értékténye>ző és erő a törtéinelem számára, a történelem pedig azokat a népeket, amelyek nem értéktényezők, félrelöki és azokon átrobog. T. Ház! Az előbb elmondottakkal kapcsolatban van két megállapításom. Az egyik az, hogy magyarság mindenkor hűségesen állta itt a vártát (Ügy vamJ jobbfelől.) és teljesítette történelmi kötelességét és ennek a történelmi hivatásnak teljesítése által a» ő egyetlen történelmi nagy feladatát. Soha nem folytatott hivatásán túlmenően hódító politikát. Most, amikor megtörtént a restitutio egy része — hangsúlyozom: része —, most is csak azokat a 'területeket kapcsolta magához, amelyek ezsr évem keresztül a® övei voltak, (vitéz Téglássy Béla: Jogosan!) és nem ment egy lépéssel sem tovább, lenn a Délvidéken sem lépte: át a Duna vonalát. (Bogner József: És még maradtak területek Délvidéken!) Azok a területek, amelyek így visszakerültek Magyarországhoz, olyan területiek, amelyeken az ezeréves magyar "

m jog állott szemben húsz éves; erőszakkal és bitorlással. A másik megjegyzés az, hogy ez> a történelmi gondolat, ez a szentistváni konstrukció kiállotta a történelem vizsgáját, életképesnek és életerősnek bizonyult és ez a® egyetlen, amely ennek a területnek a kérdését kielégítően és teljesen meg tudja oldani. Éppen ezért nem sodorta el a történetem vihara a magyarságot. Amikor 1936 novemberében Kormányzó Urunk Rómában volt, akkor ott az egyik pápai i főméltóság az üdvözlő beszédben azt mondotta, hogy körülbelül ezer év előtt járt itt a küldöttség Szilveszter pápánál és kért a magyar király számárai koronát. Ez alatt az ezer esztendő alatt rengeteg minden megváltozott, — mondotta — csak két intézmény maradt változatlan és ez a pápaság és a magyar királyság. Ez, igen tisztelt, Ház, a mi gondolatunknak és igazságunknak igazolása, de reménysugár is hogy amint ezer éven keresztül tudtuk teljesíteni történelmi feladatunkat, úgy tudjuk teljesíteni a jövőben is, de csak mi és senki más, mert nincsen még egy nemzet amelyik ezt a feladatot úgy teljesíteni tudná, mint ahogy a magyar teljesíti. (Ügy van! jobbfel&l.) Mi még nem mondottuk Jíi a történelemben az utolsó szót, a mi történelmi hivatásunk még fennáll, még most is etnográfiai választóvonal vagyunk, mint ezer évvel ezelőtt, még most is egyensúlyozó tényező vagyunk, mint akár Szent László vagy III. Béla idején. Miránk Európának szüksége van (Meskó Zoltán : Ügy van!), mert ezen a területem az össizefogó, az egyensúlyozó és a rendező erő egyesegyedül a magyar gondolat. Ennek a gondolatnak érvéI ínyesülése nélkül, a magyar hivatás fenntartása nélkül, énen a területen nem lesz rend, nem lesz béke és nem lesz nyugalom soha. De éppen; azért Európában sera lesz rend, béke és nyugalom. így szélesedik ki ez az egészen sajátos, magyar kérdés európai kérdéssé. Voltak kísérletek- Itt volt példáiul a oseh-szlovák á'Iam ez a diktátumokkal megteremtette művi úton létesült szintetikus állaim, amely akkor, amikor j keletkezett, olyan hihetetlen igenetekkel és igé1 nyekkel állt Európa előtt, hogy Ők fogják biz-