Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

280 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. István király pogány elődei a magyar nemzet élén bizonytalanságban érezvén magu­kam atz új hazában és ragaszkodván nagysza­bású pásztorkodó gazdasági és lovas katonai — 'magasrendű nomád — művelődésükhöz, hét évtizeden keresztül támadták és dúlták a nyu­gatot, főleg pedig a szomszédos német Nyugat veszedelmessé válható erőkioíni?entrációi ellen léptek fel kíméletlenül. István király egyszersmindenkorra beszün­tette a magyar .támadást nemcsak Nyugat, ha­nem minden égtáj felé. Ugyanakkor méltó utódjaként Árpádnak; és a nagy hadvezér és diplomata Bulcsúnak mai szemmel nézve majdnem hihetetlen önvédő erővel számolt le alig megalkotott új keresztény birodalma ak­kor jelentkező ellenségeivel: a Keletről ránk­tÖBÖ rokon bessenyőkkel, a Dél felől fenyegető bolgár rokonokkal, a görög birodalom támadó diplomáciai és katonai erejével, mely még délebbről jelentkezett, az akkor hozzá hasonló nagyi uralkodó alatt a magyar Felvidiéfkre pályázó és be-lbe csapó lengyel hatalommal, végül pedig a német-római császársággal, melynek seregét Bécs felé megkerülve, való­sággal megsemmisítette. Szent István több mint 900 esztendő 1 táv­latából írja elénk máig szóló érvényességgel a változhatatlan parancsot, hogy a magyar állam, a magyar nemzet senkit sem támadjon, se Nyugat, se Kelet feléi, se Észak, se Dél felé, (Helyeslés half elől.) de védje magát a világ minden égtája felé oroszláni erővel. (Felkiál­tásod a> szélsőbaléldulon: A bolsevizmus ellen sem? — Lili János: Tisztázzuk ezt: a bolseviz­mus ellen sem? — Elnök csergét, — Ilovszky János: Minek tetszik ezt itt elmondani? Ezt mindnyájan tudjuk! — Zaj a szél öbaloldai on.) T. Ház! Azóta nincs a világtörténelemben jelentős _ szerepet vitt állam, melynek .kül­politikája évszázadról-évszázadra menően alap­elveiben változhatatlanabb, menetében — szinte így mondhatnám — egyhangúbb volna mint Magyarországé. Elmondhatjuk, történel­münk biztos ismeretében, hogy a magyar nem­zet egészen csodálatos következetességgel be­tartotta majdnem egy évezreden át ezt a szent­istváni tanítást. (AHakidó zaj és mozgás aí'szél­sőbwloldctlon.) A magyar államnakez a szigorú önvédelmi berendezkedése végig kíséri árpádi királyaink három évszázados múltját, (Zaj — Felkiáltások a» szélsöbixloleaíon: A miskolci beszéd! Csorna! — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Mi vau a èsornai beszéddel?) a magyar állam igazi aranykorát, de átvilágítja a* következő két év­századot is. Az Anjoukkal jellemezhető XIV*. és a Hunyadiak fényes nevével fémjelzett XV. század magyar politikája kisebb-nagyobb ki­lengések után mindig visszakanyarodik a szentistyáni és árpádi hagyományokhoz, amint azt az ifjabb Andrássy Gyula is megállapítja történetpolitikai nagy művében, Andrássy az Árpádokat , tartiat a magyar politika legna­gyobb művészeinek. Erőse n , bírálja az Anjouk néha imperialistának tetsző törekvéseit, némi­leg Mátvás királyt is elmarasztalja az Árpádok tisztán önvédelmi politikájának szemszögéből. De legszentebb imeggyó'iződésem szerint ennek ai nagy magyar politikai gondolkozónak leg­alább is Mátyás király megítélésében nincsen egészen igaza. (Baky László: De finoman mondja! — Zaj «i szélsődaloldalon.) - Eppem Mátyás király életpályája és élete műve a legmegvil ágit óbb és legdiadalmasabb bizonysága, a szentistváni áilamtalkotásf emlí­tett vas törvényének- Mátyás király, kora Euró­pájának leghatalmasabb államférfiul géniusza, legszellemesebb és legdiadalmasabb hadvezére, legfölényeselbb diplomáciai sakkja tékosa, szem béa az ellene szőtt különféle bonyolult intri­kákkal és koaflciókkal 1 , maga mögött tudván az akkori magyar politikai nemzet, a ínemes­ség középbirtokos és kisbirtokos zömét, maga mögött érezvéni a niagy magyar jobbágyi töme­giekeü is, kiket korát megelőző zseniális öszr tömnél és Ügiazd magyar íböloseséggel 1 yissizia­ölielt, a nemzetnek, ha nem is jogi, de legalább lelki, eszmei egységébei: nem volt elég erős ehhoz. hogy rést törjön akár a magyair alkot­mányosság folytonosságián valaiminlől divatos reneszánsz 'diktatúrával, akár a magyar állam akkor immár jó négy évszázados önvédelmi külpolitikai beállítottságán. A legcsofdálatosaeíb birkózás az ő élete: ajz egyéni lángéig«, a kor, a reneszánsz sízelleme és a, magyar áilliami száza­dos hagyományai és aOapelveíi közötti. S ez a birkózás végül is a nemzet kollektív géniusaár nak győzelmével végződött. Mátyás király, ez ai legmagasabb szellemi havas és vízválasztó a magyar birodalomi Mo­hács előtt és Mohács után való történelme fe­lezőpontján: örök bizonysága a nemzet erejé­nek és győzelmének még iégnagyoíhb fia felett is. A magyar nemzet még Mátyás királynak sem engedte meg, hogy az ő' fényes, elragadó, hódító, száguldó és egyben vasgyúró szelleme áttörje a szentistváni törvények vaskorlátjiait. (Maróthy Károly: Közeledjék) a XX. századhoz!) T. Ház! Az Aranybulla 7. pontjának! mély értelme és nagy politikai iblö'lcsesege s a nem­zet lelkébe gyökerezett alkotmányost ereje rán­totta vissza Mátyás királyt is, nem egy elődjét is a kalandok, az irrealitás útjáról, (Ál ondó zaj a szélsőbaloldalon-) Utódai számára azon­ban a mohácsi vés« után a magyar birodalom háromi részre töredezései után 'egyetlen életmen tésnek bizonyult *ez a sok évszázados, nemze­dékekbe és idegekbe edződött, törvényekbe rög­zített, mondhatni megcsontosodott magyar ön­védelmi magatartás T. Ház! A történelmi magyar (külpolitikát pártom, a függetletn kisgazdapárt fölfogása sze­rint csak elbbe 1 a széles és messzi történelmi szemhatárba lehet beállítani. (Mozalâs wszélső­balolda.on.) A magunkét is, a kormányét is és . aiz előző kormányokét is. (Megújuló ml a szélsőbaioldalon.) Nem kétséges, hogy az utolsó niagy szabad­ságharcunk 1818—49-ben logikus és természetes folytatása a Bocskai ak, a Bethlenelk ési a Ká­kóeziak szabadságharcainak, a széutistváni vál­tozhatatlan útmutatások szerint és keretek kö­zött. De vájjon beleilleszthető-e ebbe az évez­redes távlatba és keretbe, a szigorúan ós nia^y­sízabásúan önvédelmi magyar szellembe! leg­utóbbi történelmünk! is, főleg 1941 áprilisa óta? (Nagyi zaj a saélsőbalo dalom. — Maróthy 'Ká­roly: Most támadtunk? Kit támadtunk? — Elnök csenget, — LUT János: Ha valahova be­illeszthető, ebbe igazán beilleszthető! — E.nök isme elten csengeti) Magam és pártom nevében azt vallom, hogy mi a legközvetlenebb... (Foly­tonos zaj a szélsdbaloldalon. — Lili Janas köz­beszól.) Elnök; Lili képviselő urat kérem,' szíves­kedjék csendben maradni! (Baky László: Nehéz ezt szó nélkül bírni! — Â lemdó zajus®el$Öbalr oMa on.) Bajcsyf-ZsiMnsoüky Endre (a szélsëbaloMutl

Next

/
Oldalképek
Tartalom