Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Àz országgyűlés képviselőházának &45. ülése 104$ november %6-é.n, pénteken. elnevezés alatt, Igen fontos történelmi dátum volt .ez, amely a változó körülmények §& az időközben (bekövetkezett történelmi átalakulások .során változatlanul megtaxtotta foltosságát. A gyulafehérvári határozatokban ugyanis nemcsak a Magyarországtól való elszakadást mondották ki, hanem azt,is, hogy a román nép. a teljes nemzeti szabadságot kívánja biztosítani Nagy-Románia keretében minden vele együtt lakó nép számára. Így kellett hangzania akkor a* népjogokról zengő szólamoknak, mart ez. volt az a csodás jelszó, amellyel az akkori román vezetők a győztes nagyhatalmak; elhatározásáénak ajtaját meg akarták nyitni a, román álmok előtt. S ez az ajtó Parisban valóban megnyílt. A romáim álmok beteljesiedésénelki vonata expressz gyorsasággal robogott át azokén a váltókon, amelyeket a vers ail les i és trianoni palotákban a bőkezű szövetséges és társult főhatalmak a román boldogulás útjába kiaktak. De ez az álom von at nem az igért, becsületes •demokráciát, nem az egy országba összekerült népek szabadságát és az egyén jogainak el ismerését hozta, hanem kíméletlenül eltiporta azokat a természetes népjogokat, amelyek a Nagy-Romaniába bekebelezett uépkisebbségeknek isteni és emberi törvények szerint kijártak volna, (Ügy vamt Ügy van! a jabb- és baíoedalon és a középen. — Egy hamg jobb felől: Eis Romania.) A gyulafehérvári határozatioknak a népkisebhségi jogok Magna chartájává kellett volna válniok és e 'helyett rövid pár év múlva; a milliók saámára megváltásnak hirdetett ha táriozatiokat maguk a román politikusok' egyszerű papírroingynak minősítették és piarlamenti beszédekben vagy mérvadó nyilatkoziatojk'ban nem egyszer cinikusan megtagadták (Ügy van! Ügy van! a bmközépemi) és a nagyromán birodalom fogantatásának örömmámorában született gyulafehérvári határozatok pontozataiból mindsn fogadkozá»s ellenére .csaik az első pont került bele a román alkotmányba, ez is csak azért, mert a Nagy-Romániához való csatlakozást foglalta magában. A letagadás és sutbadofoás sorsára jutott azután a romániai népkisebbségek jogait szabályozó többi jogforrás is. Mert több ilyen következett egymásután. így időrendben következett az 1919 december 9-én Parkban létrejött kisebbségi szerződés, amelyben a .szövetséges és társult főhatalmak Romániává] kétoldalú megállapodást kötöttek, arra nézve, hogy az új román állam a népkisebíbségeket, mint teljesen egyenrangú állampolgárokat ismeri el. Ezt a párisi kisebbségi szerződést S> románok Nagy-Románia huszonkét .éve alatt nem igen emlegették, sőt élénken haragudtak érte, ha talán éppen a kisebbségek sorából valaki ezt emlégetni miérté. Pedig ez a párisi okmány kötelező erejű szerződés volt, amely. ai .iogazahályok tökéletes betartásával és a szerződő felek egybehangzó akarata folytánjött létre, mint a trianoni szerződés conditio sine qua non-ja. A hókét diktáló, nagyhatalmak ugyanis Wilson elnök megváltó elveit legalább annyibam kívánták érvényesíteni, hogy mindaddig nem biztosították a területi nyereségeket Románia számára, míg a romén- kormány az uralma alá kerülő népkisebbségek jogainak védelmére előbb megfelelő kötelezettséget nem vállalt. A trianoni békeszerződés aláírását kereken hat hónappal előzte meg a párizsi kisebbségi szerződés és így, midőn Románia később elfogadta a békecsináló nagyhatalmaik részéről a hata'liimas terüíetgyarapodást, egyidejűleg mint szabiadakaratú szerződő fél vállalta^ a kiisebb. ségek védelmének biztosítását is. (Úgy vám,! a szélsőbalmdalon.) A ' területi nyereséget tehát a nagyhatalmak elválaszthatatlanul összel'üg; gésbe hozták a niépkiseb bségi jogok biztosításával, amiből következett az, hogyha Románia nem tartotta be a népkisebbiségek védelméről szóló kötelezettségeket, akkor őt a békeszerző' dések másik oldala, a területi megáiapodások sem illették. Románia tehát a kisebbségi jogok felrúgásával egyidejűleg saijátptnaga bontotta, I fel a trianoni béikeszerződést és így Nagy-Románia, amely Parisban a nagyhatalmak kegyéből jött létre, voltaképpen jogilag húsz éven keresztül nem is létezett. T. Ház! Tudni kell még azt. hogy úgy a gyulafehérvári haltarozaitolkat, valamint a párisi kisebhségi szerződést Nagy-Roimánia álkoltmiánytörvényébe bele kellett volna foglalni. Ez azonban _seni huszonkét éven keresztül a héesi döntésig, sem a bécsi döntés után eddig eltelt három esztendő alatt a mai napig sohasem történt meg, Románia az angolokkal, amerikaiakkal és más szövetséges nagyhatalmaikr feaíl szeimben vállalt kötelezettségét nemcsakhogy egyszerűen megszegte, hanem elfogadta a tőlük kapott területi ajándékot anélkül, hogy ezért az emberiesség nevében is kikötött kötelezettségeket teljesítette volna. T. Ház! Nem kell sok szóival eesetelnein, Hogv ennek a magatartásnak a Romániában -élő nép kisebb s égektre nézve milyen szomorú következményei voltak. De nemcsak a huszonkét éven át szinte ex-lex állapotban élt, joibb«wrsra érdemes embermilliókra, hanem magára a román államra is végzetes következményekkel járt a nemzetközi jog erkölcseinek ösvényéről való letérés. 1938-ban az addigi kormányrendszer a külső- és belsőnyomás hatása alatt összeroppiant. II. Károly király diktatórikus kormányt alakított és érezte, hogy egyebek közt a kisebbségi jogok terén is cselekednie kell valamit. Ezért a királyi diktatúra kormánya 1938 augusztus 4-én úgynevezett kisebbségi főkorimányibiztosságot állított fel, amelvnek külön statútumokat rendelt. Ezekben a statumokban ismét szabályozta a népkisebhségi jogokat. T. Ház! Ez a szabályozás azonban már elkésett és emellett távolról sem közelítette mieg azt a mértéket, amely szerint a jogok kijártak volna a Romániába szakadt népkisebbségeknek. Ennek, a magatartásnak volt azután a következménye, hogy ae orosz kormány uninden előzetes tárgyalás nélkül 1940, július 27-én megindította csapatait Besszarábia felé. Az orosz csapatok megindulásának egyik jogcíme a besszaráhiai és. bukovinai orosz népkisebbség elnyomása volt. Ezután következett a második bécsi döntés. 3940. augusztus 30-án Erdély északi része felszabadult. Ez H történelmi esemény azonban újabb nemzetközi egyezmények alkotásával járt együtt. A döntőbíráskodó baráti nagyhatalmak Magyarországot és Romániát egyaránt kötelezték arra, hogy az uralmuk alá kerülő nemzetiségeknek kölcsönösen megadják ,a tör. vényes jogokat és megélhetési lehetőségeket. Megállapítható., hogy Magyarországon a nőiesebbik fél józanságával és becsületességével a bécsi egyezményben vállalt kötelezettségeket sokszor még mértéken túl is igyekezett teljesíteni. (Ügy van! Ügy vmn a Bálkösépen.) Sajnos azonban e türelmes magatartásunk nem talált visszhangra a másik oldalról. (Egy íhng a ssé sőbaloWMon: Bizony nem!) Rpmáf