Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

2?8 Az országgyűlés képviselőházának 345. nia nemcsak a magyarokkal, hanem a még uralma, alatt tartott más nemzetiségekkel szemben is. tovább folytatta elnyomó politikáját Pedig. t. Ház, a második bécsi döntés óta a román kormányzatot neimcsak a magyarság, hanem a német népkisebbség tekintetéiben is külön kikötött kötelezettségek terhelték. Azon a történelmi napon a bécsi Belvedererpalotában ugyanis Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter és Mihail Manoilescu román kiilügymüniszter külön nléimet-iroimán népkiseb'bségi egyezményt is írt alá, amelyben Románia arra kötelezte magát, hogy az uralma alatt megmaradt német • népcsoport helyzetét németségük megtartását illetőleg, a gyulafehérvári határozatok szellemében Ibiztosítja. Ebbeni az egyezményben, tehát a Németbirodalom visszatért az eredeti jogforráshoz, a gyulafehérvári határozatokhoz és ezt jelölte meg a kisebbségi helyzetben maradt németséggel való bánásmód alapjául. Nem a mi kötelességünk, t. Ház, annak megállapítása, hogy a román kormány mennyiben tartptta meg ezt az egyezményt, de annyit elfogulatlanul megállapíthatunk, hogy a gyulafehérvári határozatok azóta sem kerültek bele a román alkotmányba és ígv a mindenkori román kormányzatoknak továbbra is változatlanul tetszésükre van ibízva, hogy ia tételes törvények hiányában milyen mértékkel kívánják mérni az emberi és állampolgári jogokat az uralmuk, alatt élő népkisebbségfek és ígv a német népkisebbségiek számára is. T. Ház! Csak ezeknek előrebocsátása, után érthetjük mieg anruaJk a szomorú helyzetnek' igazaágtalansájgát, amelyben a magyarság százezrei ma ai román területen élnek. Nap mint map 'megrendítőbbnél

1 megrendítő

bb jelentések érkeznek erről a pária-életről. (Úgy van! Úgy van!) A jelentések elmondják, hogy a romániai magyar népcsoport helyzetei tarthatatlanná vált. Aki a román jogszolgáltatás és jogalko*tási módszereit ismeri, az, jól tudja, hogy az állaim törvényei Romániában úgy vannak megszerkesztve, hogy azok renidleilfcezéseit ^aziaságuk éa pongyolaságuk miatt legelsőísorbaini is a népkisebbségek ellen lelhessen! felhasználni. Vanmak pénzügyi törvényeik, amely eknejk csapdáiba minden magyar gazda,, iparos, kereiske'dő vagy szellle.mil munkás liegjioibb akairata ellenére is beleeisheitiki, mert a kihágások elbírálása, minősítései ési megállapítása a törvéV nyék hézagos rendelkezései; mellet kizárólag a megálllapító) ikjözegtől függ, aki leigtöibbször titkos utasítások állapján jár el. így történhetik meg azután, hogy olyan büntet esek et szabnak ki magyarokra, amelyek! a teljes anyagi romlásba viszik őket. Szomorúan értesülünk róla, hogy több évtizedes magyar cégek, kereskedők és iparesjoki szüntetik meg működésüket ezeknek a súlyos pénzügyi rendelkezésefenek

1 következtében. Da ott van továbbá >ai szabotázisitörvény, amelynek! eiddligi enyhébb ífformájátl éppen néhány hónappal ezelőtt szigorította meg a román kormány. Ezt a sízialbotázs-törvényt lépten-niyomoni alkalmiazzáki a délerdélyi magyarok, ellem. A törvényi alapján felvett jegyzőkönyvek ellem nincs bizonyítási eljárás, a kiküldött közegek pedig a magyar iparossal, kereskedővel vagy akár a kis piaci kofával szembeni isi a legsúlyosabb megállapításokat veszik fel és nemcsak iparukat, megélhetésüket kobozzák el tőlük, hanem sokszor többévi súlyos börtöninel is sújtják Őket. Ezek ai szerencsétlen, magyar emberek vagy teljesem tönkreülese 1943 november E6-án, pénteken. mennek és a börtön mélyére körülinek, vagy kétségbeesésükben a határom át hozzánk szöknek, Ujábbain a gaz'daközönségre is ráfeküdtek a román hatóságok. Kíméletlen, szigorral és célzatosnak látszó kegyetlenséggel hajtják végre «z állatrekvirálásiokat. (Nagy Ferenc: Mikor lesz ennek vége?) Az utolsó kis tehéni vagy igavoaió barom; is a rekviráló közegek prédájává válik és íai gazda voltaképpen semmit sem kap érte, vagy ha kap, még annyit sem ér e\ mint amennyit az állat vételekor az átírásért fizetett. (Ügy van! u balközépen,) A román hatóságok voltaképpen elkobozzák a jószágot és «.a elkobzott jóezág árát kilogrammonként 3 fillérével fizetik. (Felkiáltások a ÖtóV- és szélsőbaloldalon: Hahía\iían! JBorzas&ó! — Nagy Ferenc: ßablas!) Ezek az állapotok hova^-tovább oda fejlődnek, hogy ma már Komániában magyar ember nemcsak tisztviselő, kereskedő, iparos, hanem még a itegutolsó fizikai munkás sem lehet és ha csodamódra mégia megtörténhetik, hogy magyar ember kelnyeret talál, akkor jön minden borzalmával a munkatábor. Ezekben a [munkatáborokban leírhatatlan nyomorban, piszokban és nélkülözésben! élnek magyarok ezrei, nemcsak javakorb am, élő férfiak, hanem ezrével 17—18 éves fiatalemberek, sőt 67—69 éves öregemberek is. (Egy hang a széisőbafolr da>om: Borzasztó! — Zaj.) A déva—brádi vasútvonalat például már évek óta építik. Itt ezen a kietlen terepen mintegy 1600 magyar munkaszolgálatos dolgozik, legtöibbnyire 50 év körüliek. Ezek 10—15 évre elítéli, fegyencekkel dolgoznak együtt és a bánásmód is éppen olyan velük szemben, mint ezekkel a .súlyosan elítélt fegyencekkel szemben. (Felkiáltások: Hal.ottan! Ez abszurdum! GyaiCázaic! — Horváth Géza: Nem lehet hallgatni! — Egy hang batfelől; Ezek a w,i szövetségeseink! — Felfáádás a szélsêbaioUdalon: Rosszabb Szibériádét!) Még borzalmasabb a, szurdoki völgyben dolgozó magyar munkatáborosok helyzete. 6000 magyar ember dolgozik ebben a munkatáborban és borzalommal várja a telet. Ennek a munka tábornak a helyén a múlt télen orosz foglyokat helyeztek el a románok és mivel csak egy szál vékony deszkafalu barakokban voltak elhelyezve, az orosz foglyok tömegesen fagytak meg és temetőjük, hulláik ma is ott vannak a maigyar munkatáborosok lakóhelye mellett. (Felkiáltásuk a\ ball- és a széhőbaloldah\n; Hallat,

an! Borzalom)! GyaMzát! — Egy hang a balközépen: Ma is azt mondják, hogy magyarok temetője!) A férgektől mart, betegségektől pusztított, állati sorsba süllyesztett magyartoknak ezekrőll a kínzóhelyeiről a románok is azt imiomdjáki: »Cimitirul ungurilor«, magyarok temetője. (Zaj. — Egy hang a Jobboldalam: Majd kapnak ők is temetőt!) És ezek a munkaszolgálatok nem 2—3 hétig, ihaniem sokszor 10—12 hóiniapig is eltartanak és azalatt a család odahaza minden támogatás nélkül marad, a gazdaság tönkremegy, a műhely elpusztul, a kis bolt bezár és amikor a szerencsétlen, lerongyolódott, összezúzott magyar einher aa internáló tábornál is boraalmaisabb és rosszabb munkatáiborból hazatér, akkor elpusztult családi tűzhelyt, tönkrement családot és elvesztett exisztenciát talál. (Bajesy. Zsilinszky Endre: Szövetségesek!) De megesik a,z is, hogy a hazatérő magyar munkaszolgálat tos már családjának nőtagjait sem találja odahaza, mert például októbeír hónapban megtör-