Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

27 ô Âz országgyűlés képviselőházának 345, nemzetünk szellemének, megalapozását, a, költ­ségvetést nem tudom elfogadúl." (Eljártéi, . :S tetps à szêlmbaloldalon.) , •, Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? "•'.""*;'"'•. Haalít Róbert .jegyző: Árvay Árpád. Elnök: Árvay Árpád képviselő urat illetti a szó. Árvay Árpád: T. Ház! (Halljuk! Hallunk!) A bizottságitárgyalások során már alkalmam volt a külügyi tárca költségvetésének' szám­adataival foglalkozni. Már akkor is megálla­pítottam, hogy ezi m tárca' ékes bizonyítéka an­nak, hogy Magyarország szegény ország, mert csak egy szegény országban történhetik meg az, hogy a külügyekre egy 6 milliárdos költ­ségvetésből alig 28 millió pengőt kívánnak fordítani. Különösen kifogásolt sxo, hogy a sajtóálapra a kormány csupán ' 3-5 millió pen­gőt szánt, holott a sajtóalapnak igen nagy fel­adatai vannak, amelyeket üt felesleges; r tag­lalnom. Hasonlóképpen az is volt a kívánsá­gom, amit itt is megemlítek, hogy a Magyar Külügyi. Intézetet hathatósabban támogassa á kormány. A Magyar Külügyi Intézet készíti elő-a, magyar diplomáciai utánpótlást, éppen ezért nagyon fontosi szerepet tölt be és kérem, hofgy ,aj jövőben äi koirimány erré a célra nagyobb összeget fordítson. T. Ház!' ! A külüsyr költségvetés számada tairai csupán ennyiben kívánok foglalkozni. Figyelmemet ez alkalommal inkább a kor­mány általános külpolitikai irányv ez élésének kívánom szentelni, mert lehet-e ma fontosabb dolog az egész magyar nemzet érdekében, mint külpolitikai helyzetünk megfelelő vizsgálata és e vizsgálat során leszürődői tanulságok he­lyes levonása? Kállay Miklós miniszterelnök úr nemrég igen pregnánsan fejezte ki a kormány külpo­litikai felfogását, amikor ezt a kijelentést tette (oívasm): »Változatlanul követjük ha 1 gyományos, a nemzet érdekeinek és becsületé­hek egyedül megfelelő külpolitikánkat . . . Nem mozdulok semerre- az egyedül biztos, be­csületes sziklaalapról: a kizárólagos magyar gondolat, (M«sikió- Zoltán: Ez a lényeg a be­szédiben! — Tovább olvmsa): »cél és jövő vo­nal áróu«. (Ügy van! Ugy van! a balközépen.) Ügy vélem, t. Ház, a miniszterelnök úr ebbe belesűrítette azt a kormányzati felfogást, latmely a jelenlegi állapotban a külügyek veze­tékére kötelező. Megnyugvással vettük tudomá­sul, hogy a kormány erős srzikllaalapon áll és úgy érzem, a kormányzat felfogásával egyet­értően járok el, amikor leszögezem» hogy a magyarságnak valóban nem lehef' más külpoli­tikai célja, mint a nemzeti öncélúságra épí­tett okos hűség és következetesség, valamint az a szilárd elhatározás, hogy Magyarország min­denkitől, minden irányban megköveteli helyét a nap alatt és mindenkitől és minden irány­ban elvárja életjogainaik becsületes biztosítá­sát. (Úgy van! Ügy vaw! \a jobbdMtákm és a brdközépen.) Ez olyan vezérelv kell, hogy legyen amelyből soha, semmi körülmények között senki kedvéért engedni hajlandók nem va­gyunk. Az idők gondterhesknek és bizonytalanok­nak látszanak, mégis azt hisszük, hogy a most folyó világküzdelemnek, bármilyen események jönnek is közbe a háború végéig, legfőbb ta­nulság csak az lehet, hogy az embereket, népie­ket és világokat az őserinte együttérzés, az em­beri szebb jövő érdekében való együttmenete­ülése 1&4& november %6-án, "pénteken. lés^ egymás, jogiana 1 ' tiszteletei és egymás ér­diekéinek megbecsülése tarthatja össze, Kern látjuk eüiőre az esemény eket, metrt ,ia: történél met nem mi írjuk es éppen ezért szabályokat nem fektethetünk lei előre arra nézve, hogy mi ho­gyan történjék* de előlegezzük a bizalmat atz ország legfelső vezetése s így külügyminiszte­rünk személye iránt is és, bízunk abban, hogy amint az első világháború utáni ájultságból felébredt nemzet vezetői mindeddig megtalál­ták a helyes utat, ugyanúgy aiz egészséges po­litikai ösztöni és a magya,r lelkiismeretesség a -jövőbeni is az eseményekhez való rugalmas alkalmazkodással viszi előre a leghelyesebb úton azokat, akik a nemzet életéért és édes ma­gyar hazánkért felelősek. (Úgy van! Ügy van! a baiközépen.) Bennünket, felszabadult erdélyi és keleti országrésiziekbŐl! 'származókat azonban legköze­lebbről a román-magyar kérdés érdekel - és senki sem veheti tőlem rossznéven, ha ennek a kérdésnek! most ezen a helyen kissé több időt* szentelek. (Haljuk! Haljuk!) A román-magyar kérdés azoknak a pro­blémakomplexumoknak a iegmehezebbike, aime­lyekne megoldása akut módon nehezedik kor­mányzatunk vállára. Át keJl ezt érezni© az egész nemzetnek, tudnia és vallania kell min­denkinek, hogy amint Erdély ügye nem, külön erdélyi ügy, hanem az egész országnak az ügye, éppen úgy a román kérdési sem regioná­lis poiltikai probléma, hanem az egész orstzág vezetésének homlokterében kell, hogy helyet foglaljon. (tT9y van! Ügy van! a\ balközépen.) Ezzel a kérdéssel! foglalkozni kell alaposan, hozzáértőéül, megfelelő higgadtsággal ils és_ min­den szövevényének mérlegelésével. Éppen erzért előre kívánom bocsátani, t. Ház, hogy a románnnagyar kérdést teqesen elfogulatlanul és önmegtartóztató módon kívánom taglalni, habár éppen nekünk, visszatért és felszabadult magyaroknak, akiknek hátán; huszonkét éven keresztül csattant a romáin' elnyomás ostora, (Ügy van! Úgy van! a balközépen) minden okunk meglenne arra, hogy ezt a kérdést ..csu­pán« az érzelmek szűrőjén át vizsgáljuk. (Xlgíi van! Ügy van;' a balközép&m.) Számtalani adat és» jelentés szól arrók hogy a még, román területen élő magyarok százezrei minden kötött jogszabály és részünkről történt minden, jószándékú kísérletezés ellenére is tűr­hetetlen helyzetben élnek, (ligy van! Úgy van! — Albrecht Dezső: Munkatáborokban!) Egészen különös jelenség az, t. Ház, hogy az a Románia, amely nemcsak kormányzati rendszerének ösz­sze omlásával, hanem jelentékeny területveszte>­séggel is: megfizette a kisebbségekkel szemben tanúsított méltatlan bánásmód árát, még most, eddigi keserves tapasztalatai után sem tud'rá­térni az egyedül helyes útra, hogy az, ország, többnyelvű lakossága elleni harc és elnyomás helyett a megértést keresse. De különösen cso­dálatos ez akkor, ha az ember gyökerénél fogva vizsgálja meg a romániai népkisebbségek hely­zetének 'történetét, amint én ezt a következők­ben tenni óhajtom. Ott kell kezdenem, t. Ház, hogy Románia néhány map múlva nemzeti ünnepet ül: néhány nap múlva lesz huszonötéves évfordulója annak, hogy 1918 december 1-én à gyulafehér­vári mezőn az erdélyi román nép összegyűlt -, kimondotta Erdélynek Magyarországtól való elszakadását és sürgette az úgynevezett összes 1 román tartományok egyesítését Nagy-Románia

Next

/
Oldalképek
Tartalom