Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Áz országgyűlés képviselőházának ééB. ülése í&4a novemher 26-án, pénteken. 275 a miniszterelnök úrtól hallott és kapta azt a választ Antonesßutol, .amelyet ő a török' uj; ságiban közölt, amit azután a románok óriási propagandaként használtak fel ellenünk. De legyen szabad az 1943 novemt)

er havában a Kolozsvár melletti, hidegaziamosi »Sólyom« harcosok gyűlésére hívatkoznoimí. E gyűlésen Brocea ezredes zászló előtt esküt tett és esküt tétetett ama, hogy azokat a zászlókat át fogják hozni, rövidesen Észaikr Erdélybe. Hivatkozom a »Tribuna« november 11. számúra, ameJljy tudósít egy brassói katonai ava*. tási ünnepségről, ahol egy Todea nevű úr azt mondottal, hogy »az erdélyi egyesülés szent eszméjének megoldásai aa a feladat, amelyet 'be kell töltenii.« Hivatkozom továbbá ugyancsak a »Trifbuná«-niak novemher 12-i számában megjelent tudósítására, amely szerint a tordaaranyosi Bogát községben szenzációs leleteket találtak, négyezeréves földrétegben, 200 darab olyaini edényt, amelyet romián nemzeti motívumok díszítenek. Ezekkel akarják a napnál fényesebben bizonyítani — mint írják szó szerint, — hogy Erdély őslakossága román volt, és nem az ázsiai vad pusztákról odajött hordáknak, hanem egyedül a román népnek

1 van örökölt joga benépesíteni ezt a" földet. Ez válasz akar talán lenni a kolozsvári főtéri és a kolozsmegyei ásatások eredményeire. T. Házi! Mem akarok határinci den sebről, összeütközésekről és izgatásokról beszélni, nem beszélek a magyar üldözésekről, mert idemenekült magyar és székely véreink! önmaguk (beszélnek erről a tényről. A moszkvai és londoni rádió azonban hol nekünk, bol a románoknak: igéri oda Erdély egész földijét, izgatnak itt is, izgatnak ott is. Feltételezhetői, hogy a moszkvai vagy angol pénz dolgozik nálunk is, mint odaát Dél-Erdély határain túl. Einneki az összeugrató társaságnak nem azt a céljai szerintem, hogy a román és a magyar kérdést erdélyi vonatkozásban! végérvényesen megoldják, hanem igenis az ia céljai, hogy háborút ugrasszanak ká Románia és közöttünk, mégpedig akklor, amikor itt a keleti frontion a nemzetiszocialista hatalmas német nemzet egész Európát és így minket is, de az angolszász hatalmakat is védi a bolsevizmus lángja ellen. Ezt a háborút pedig megengedni mindaddig, amíg a németeknek üíŐerejük van, sem Romániának, sem számunkra nem lehet. Nem lehet két óikból: az olaj- és a bauxit-kérdés miatt. A megoldás útját, szerény véleményem szerint, egészen másutt kell keresni és itt felhívom a külügyminiszter úr figyelmét arra, hogy kövessen el mindent a magyar királyi kormánynyal egyetértésben, hogy Hitler Ad-olfhoz, a Németfcirodalom vezéréhez és a német birodalmi kormányhoz fordulva, tegyék lehetővé ezek! a hatalmas erők azt, hogy az erdélyi kérdésben Románia és közöttünk, (Meskó Zoltán: Le kell inteni őket! Már régen le kellett volna intenie őket a szövetségeseknek!) legalábbis amíg kint folyik a harc, csend és nyugalom uralkodjék. Meg vagyok arról győződve, igen t. miniszter úr, hogy ugyanannak a Németbirodalomnatk, amelynek a belvederei döntésben tekintélye és erélye volt arra, hogy Romániát Észak-Erdély területéről visszaparancsolja a déli határ felé, tekintélye lesz arra is, hogy itt a rendet megteremtse. Meg vagyok győződvei arról és erős a hitem, hogy ezt a háborús ugratást nem; mi kezdettük és nem mi folytatjuk. Nem akarok vádaskodni, de kérem a külügyminiszter urat, szíveskedjék minden erejével ezt a kérdést minél békésebb és egyszerűbb eszközökkel megoldani, mert ha esetleg egy partizán magyar—román háború vagy egy más formában kitört háború folytán akár a petróleumforrásolk tönkremennek, akár olyan' lehetőségek adódnak, hogy a nagy harcot vívó németek e miatt el kell, hogy veszítsék a szovjettel szemben a háborút, — amitől Isíen óvj a Európát — akkor a szovjet lángjai minket éppen úgy elözönlenek, mint Romániát és akkor Erdélyben sem román, sem magyar kérdés nem lesz belátható' időn belül, de Románia sem lesz és Magyarország sémi maradhat meg mint; önálló nemzeti állam. Legyen szabad leszögezinem azt is, hogy iui a szovjettel é& az angolszász államokkal hadiállapotban vagyunk. Éppen ezért east a tényt tudomásukra kell hozni mindazoknak, akik nem óhajtják ezt tudomásul venni Mert a kormány hivatalos álláspontját, nézetem szerint itt e Házban egynéhány, nagyon kevés kivétellel, mindenki lelkesedéssel és örömmel vette tudomásul. Nem lehet tehát tűrni sem azt a hangot, sem azt a beállítást, sem azt a közlési módot, sem a rádióiban, sem a sajtóban, ahogyan egyes eseményeket a nagy, nyilvánosságnak feltálálnak. íAz elnöki saséket vitess Tör» Tibor foglalja el.) Londoni, moszkvai híreket, rólunls-nélkülünk, megkérdezésünk nélkül hozott döntéseket úgy tálalnak fel, mintha ezek már végérvényesek lennének és mintha ezek ellen már apellálni nem lehetne még nemzetünknek, egész Európának teljes hősi kiállása árán sem. Mindezek a propagandasztilkus eszközök és utak teljesen ellenkeznek a külügyminiszter úrnak 1943 szeptember 27-én mondott rádióbeszédével, amikor a miniszter úr a háromhatalmi egyezmény aláírásának hairmadik évfordulója alkalmával nagy német és olasz szövetségeseinkét köszöatötte és határozottan, nyiltan adta meg a mi politikánk útjait, mondván, hogy »politikánkat a változó helyzetek közepette is változatlan szempontok határozzák meg: a nemzeti becsület és a, nemzeti érdekek Íratlan törvényeinek hűséges betartása.« Ha a miniszter úr ezt a betartást a maga személyén keresztül át tudja sugározni az egész kormányra és az egész nemzetre és ezt másokkal is betartatja, azt pedig, aki ezt betartani nem akarja, oda juttatja» ahová az illető megérdemli, hogy jusson, akkor örök hálára kötelezi nemcsak nemíztötünket, hanem nagy szövetségeseinket és jótevőinket is. 'T)e 'tűrhetetlen az, is, hogy, a külpolitikai vonalvezetéssel együtt, amikor itt a nacionalista érdekeH harcolnak a világi zsidóság hatalmával, akkor ennek belpolitikai vonatkozásait a m. kir. kormány még a mai napig sem tudta levonni. T. Ház! Ezek azok a kérdések, amelyeiket szükségesnek tartottam beszédemben felhozni. Mégegyszer leszögezem becsületes szövetségi hűségünket, kitartásunkat, nemzetünk és fajtánk saját jólfelfogott érdekében. Mi hiszünk nagy szövetségeseinknek, elsősorban Németországnak és Japánnak ütőképes erejében, mert amely nemzeteknek olyan fiai vannak, azok a léleknélküli nemzetekkel > vívott harcban csak győztesek lehetnek. Hiszünk nemzetünk égi fajtánk átütő eredében és honvédségünk Vitézi, zrinyimiklósi katonai erejében, hiszünk nemzetünk akaratában. Éppen ezért, mert belpolitikai vonatkozásban nem látom ennek az összhangnak megteremtését, nem Iá torn a kormány részéről hadseregünknek és