Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

250 Az otszággyiilés képviselőházának 344. lációját ebben a kérdésbem is. (Ügy v:,n! Ügy van!) Teljesen lehetetlem az, hogy amikor a termelő gazda 21.20 pengőt kap a kórókenderért, ugyamakKer a feldolgozó mindéin kiló kendernél 15—24 penget keressem. (Mozgás <i közeven.) Az a konjunkturális haszon, amely ezáltal a kenderfeldolgozók zsebébe megy, talán még nem csökkenti a gazdia termelésének rentabilitását. Bizonyos azonban az, hogy itt neon cikóriáról, cukorrépáról vagy más olajnövényrői van szó, ahol nem tudja a gazda kiszámitani, mennyi az, amit az illető feldolgozó szerez és így ez a helyzeit lelkileg olyan nagy reakciót vált ki a termelőknél, hogy sokan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy éppen ezekben az időkben, amelyekben igen nagy szükségünk van erre a kenderrostra, a termelést abbahagyják. (Úgy vum! a középen.) Pedig itt nem is a mai időkről, hanem a jövő fejlődéséről van szó, amikorj még nagyobb szükségünk lesz éppen erre az iparnövényre, mert a gyapotosítás révén egész textilnagyiparunknak ez lesz egyik legfontosabb nyersanyaga és ezen a téren mérhetetlen nagy lehetőségei vannak. (Bogner József; Meg kell menteni a kendertermelést!) A kender tekintetében történt intézkedéseknek érdekessége az, hogy megtiltották, hogy házilag dolgozzák fel a kendert. Ezt az intézkedést nem értem, mert a kender tekintélyes részét már évtizedeik óta házilag dolgozták fel házi eszközökkel. Ilymódom a kender nem torlódott fel a gyárakban és nem volt olyan veszélyeknek kitéve, amilyeneknek az óriási tömegekben összehálttnozott rost éppen a Délvidéken ki van téve. A másik eredménye a sérelmes intézkedésnek az, hogy teljesen tönkretette és lehetetlenné tette a íháziipart. Azzal tette tönkre, hogy családonként, illetőleg személyenként csak 10 kiló kórókendert lehet háziszükségletre felhasználni. Abban az esetben, ha a kenderrostot csak elsőrendű hadiszükségletre lehetne felhasználni, megérteném, hogy a házilag elkészített vászonról és ruháról, amelyre olyan nagy szükség van éppen a Délvidék legszegényebb munkásrétege számára, le kell mondanunk, azonban minden utcasarkon, iminden luxushotelban kenderből előállított iparcikkeket lehet találni. Érdekes az a megfigyelés, amelyet éppen a kenderből előállított textileikkek áránál tettünk. Az a cikk ugyanis, amelyre ki van írva, hogy műrostmentes, kenderből, vagy legfeljebb tálán lenből készült. Ennek ára az utóbbi időkben, így alakult: 1941-ben egy meter 80 fillér volt, 1943 júniusában 18 pengő, 1943^ nolvemberében pedig 26—28 pengő. (Úgy van! a közéven.) A kender: a termelőnél olcsóbb lett, mint volt 1941-ben, viszont az ebből ai kenderből előállított textiláru ára felment a húszszorossára: nem tudom, kinek a hibájából és kinek a hasznára, bizonyos azonban, hogy a nemzet és a magyar gazdasági élet mérhetetlen kárára. (Ügy van! Ügy van!) De ugyanakkor a háziipart ' teljesen lehetetlenné tették azáltal, hogy a házi szükségletre alkalmas kendert lefoglalták, illetve nem utalják ki. ÍPándi Antal: Magasabbra ment a kender, azért van ez!) T. Ház! Van egy másik kérdés is, amellyel okvetlenül foglalkozni kell a közellátási kérdésekkel kapcsolatban és ez a szarvasmarhaigénybevétel kérdése. Nyilvánvaló, hogy a közeli átásnak szüksége van ai húsra és hogy a ütése 1943. november ÉS^én, csütörtökön. rendelkezésre álló mennyiségből ki kell, válogatni azt, ami a húsellátás céljaira fordíttatik. Ez gyakorlatilag a Délvidéken a következőképpen .történik. A legegyszerűbb mód az, hogy a jegyző, a községi elöljáróság igénybeveszi az állatot. Az igénybevételnél 'természetesen a nagyobb gazdák és a középgazdaságok kerülnek előbb sorra, hogy a többiefc ne ziúdúljanak fel, mert hiszen a legális fekete ár legalább a háromszorosa-négyszerese annak, amennyit az ilyen igénybevett szarvasmarháért fizetnek. A másik mód .om, hogy á községre kivetik a beszolgáltatandó mennyiséget, a község állattartó gazdái összeadják a pénzt és ebből feketén megveszik

1 azt az állatot, amelyet azután legális áron ëladlmakj a Mász-nak. A harmadik mód az, hogy felszólítják az adófizetőt: tekintettel arra, hogy ennyi és ennyi adót fizet, szíveskedjék a közellátás céljaira egy vagy két darab megfelelő, szarvasmarhát beszolgáltatni, még akkor is, ha az illetőnek egyáltalában nincs szarvasamarhája, ha mondjuk, kereskedő. Erre az illető kénytelen hatóisági utasításra feketén megvenni és beszolgáltatni a közellátás

1 céljaira. Nem tudom, hogyan lehetne a beszolgáltatás kérdését rendezni. Vag

TT be kellene venni a Jurcsek-féle pontokba a húsbeszolgáltatást, vagy pedig állatkatasztert kellene felvenni és ki kellene írni, hogy ilyen és ilyen fajtájú állatokat fognak közellátás céljaira fordítani. A jelenlegi eljárásból azonban sem az első mód. tehát az, hogy csak a nagyobb gazdáktól vesztnek igénybe^ állatokat, sem a második mód, hogy a község bizonyos adófizetői fizetik meg. sem a harmadik mód, az, hogy felszólítják az embereket, feketén vegyenek allatot és adják legális árán oda, nem egyeztetheté össze sem a közellátás irányelveivel; sem pedig a fennálló rendelkezésekkel. Nyilvánvaló, hogy a Jurcsek-féle pontok nélkül, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország termelése «>lyan irányban fejlődjék, hogy az ország elsőrendű közellátásában

1 baj ne legyen, a közellátás biztosítása nem történt volna meg olyan mértékben, mint ahogyan megtörtént. Ez az egész annyira, bevált rendszer azonban csak akkor találja meg erkölcsi alapját, ha nemcsak a termelő gazdákra, hanem az ország egész termelő társadalmára vonatkozik. A Jurcsek-féle pontoknaik megfelelően ellenpontokat kellene adni ai termelőnek, mégpedig nem azért, hogy vagyont gyűjtsön, vagy értékeket konzerváljon, hanem azért, hogy termelését tovább^ folytathassa^ Ez nemcsak ai szükséges vasra, gépekre és ruházati cikkekre vo>natkozik, hanem mindarra, ami a természete» mezőgazdasági fejlődés vonalába esik. így például a műtrágyára és egyebekre. T. Ház! Kénytelent vagyok a kereskedők kérdését is felhozni, mégpedig azért, mert ez a társadalmi osztály a mi szemünk előtt olyan átalakulásoni ment- át, amely szinte hihetetlen,. A kereskedőből

1 kezd hivatalnok Lenni; az előzékeny, barátságos kiszolgáló személyből kezd bürokrata lenni, aki örül annak, hogy az ő boltja előtt minél többem állanak soriban azért a kiutalt tejért és más kiutaÜt anyagi jóért- (Mozgás. ~ Míenmondások.) Nyilván valló, hogy éppen a közellátási miniszter úr feladatkörébei tartozik, hogy ezek megrendszabályozásával — ha, miär anyagi megélhetésüket monopolisztikus rendszerrel biztosítottuk — kényszerítse őket, hogy a nagyközönségnek szolgálatára álljanak és hasznára legyenek, ahogyan az a mai súlyos,