Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Áz országgyűlés képviselőházának 344. T. Ház! Ha helyes közellátást akarunk szervezni, ott &Ä folytatnunk eljárásunkat, hogy a fényűzési cikkek előállítását be kell szüntetni és minden nyersanyagot egységes, egyöntetű, közpolgári használatra alkalmas cikkek előállításiára kell fordítani. Ha azutáin a mélyem t. közellátási miniszter úr Játja 1 , hogy mennyi készletünki vatnj még bőrből, textilből, ebből, •abból, s ezekből mennyi állítható elő. akkor — ha nem. vonnak el ebbőll a. mennyiségből meghatározhatatlan mennyiséget a fényűzési cikkek előállítására — tud egy igazságos elosztást teremteni; ha nieim is tud mindenkinek minden esztendőben egy pár cipőt juttatni, de bizonyos arányban nyújtani tudja mindenkinek az élet fenntartásaihoz szükséges dolgokatösszefoglalva a közellátás kérdésében elfoglalt álláspontomat, figyelmébe szeretném .ajánlani a közellátásügyi miniszter úrnak e költségvetési vita során a következőket._ A kötelezettséget megállapítása mellett biztosítsuk a gazdatársadalomnak a termelés fenntartásához szükséges jogaiknak a megállapítását, tehát hogy az egyes embereknek az állataiknak s az egész gazdasági üzemnek fenntartásához mennyi mezőgazdasági terményre, mennyi ipari termékre van szükségük s ezt nekik juttassák is oda. Amennyiben pedia' felesleg marad, a teirmelvények után csak a felesleget vigyék el tőlük. Ne úgy legyen tehát, mint ahogy eddig volt, hogy kivetették pontszám szerint, ennyit kell beszolgáltatni, függetlenül attól, -hogy van-e feleslege vagy nincs, hanem ho^y a pontszám maradjon csak meg termelési, irányzatnak, a beszőIgáltatási kötelezettség azonban a feleslegre irányuljon. Az anyagellátás jobb biztosítása céljából feltétlenül szükség v,an a fényűzési cikkek előállításának megszüntetésére s az egészet egységes, általános és az egész vonalon keresztülvitt maximális árrendszerbe, harmonikus árrendszerbe kell beleállítani. Ha a közellátási minisztérium ezen az alapon indulna el, akkor lehetségessé válnék az, hogy meglévő mezőgazdasági terménykészletünket és iparcikkkészleteinket bizonyos észszerű rendszer szerint elosszuk a tényleges szükségletnek megfelelően. Ennek részleteibe nem akarok belebocsátkozni, csak még néhány kérdést vagyok bátor itt felemlíteni, amit ,a vita során hallottam, s amire nézve álláspontomat ki keli fejtenem. Egyik oldalról bennünket, parasztokat vádolnak feketepiacozással, (Egy hang a szélsűh loldaiïon: Mennyiben vagy paraszt?) — annyiban, hogy gazdálkodom — bennünket, gazdálkodókat vádolnak azzal, hogy a feketepiacot csináljuk. Ahhoz, hogy feketepiac legyen, ^ nemcsak eladó, hanem vevő is kell. Ha megvizsgáljuk azt, hogy voltaképpen kik a fe,ketepiac vevői, honmani szármlazik a feketepiac vevőinek egy nagy része, akkor a,zt kelil megállapítanunk, hogy azok az emberek, akik rendszeres munkát nem akarnak végezni, akik nem akarnak dolgozni, ilyen közvetítéssel foglalko>zr nak, bizonyos jognélküli kereskedést folytatnak. Nem mondom, hogy ezek a nemdolgozó egyének zsidók, nem (mondóim, hogy nem zsidók, de igen sokan» vannak az országban, akik erre építették fel a,z egész egzisztenciájukat. Nem tartozik ugyan a közellátási miniszter úr hatáskörébe, de én 1 mégis felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy &> termelés, a közütese Î94B. november ^B-én, csütörtökön. 247 ellátás érdeke megkívánja azt, hogy az országban a dologkerülés: mentől kisebb mértékű legyen, vagyis' a munka kényszer, a munkakötelezettség memtőli hatásosaibfoiani érvényesüljön és meg legyen akadályozva az, hogy az, emberek az országiban ide-oda tolódjanak, mindig azt keresve, hogy hol lehet kevesebb munkával jobban megélni. Ez a mezőgazdaságnak, az iparnak és 1 az egész gazdasági életnek egyik sarkalatos baja, mert míg a hadiüzemekben katonai kényszerrel benn lehet tartani a munkásokat, addig a többi termelési ágban nines biztosítva a, termelés, azért, mert ott ma még nincs semmi kötelező szabály arra, hogy valaki munkát (teljesítsen. (Rátz Kálmán: De van rendelet a mezőgazdaságra!) Nagyon kevés, csak annyiban, hogy bizonyos rendszabályokat alkalmaznak, mégpedig rosszul, munkára rendelnek ki olyan embereket, akiket nem lehetne" kirendelni. Éppen azt akarnám én elkerülni, hogy olyan panaszok és olyan anomáliák fordulhassanak elő a mezőgazdaságban, mint amiilyenekről itt a- képviselőházban is volt. már módunk hallani és amelyek a-termelést nemhogy előmozdítanák, hanem meggátolják. Olyan, általános rendszabályokra van szükség, amelyek a munkakészség hiányát — ami. sajnos, bizonyos vonatkozásokban ma mutatkozik — megfelelő szabályokkal pótolják, olyanképpen, hogy a munka mégis el legyen végezve. A másik, amit itt hallottunk, az, hogy az árdrágítást a kereskedőtársadalom végzi. Ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom, mert az előbb említettem ugyan, hogy vannak, akik árdrágítással foglalkoznak, de ezek nem kereskedők. A kereskedőtársadalom a mai időkben a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal teljesíti a kötelességét és egyik kereskedő sem teszi ki magát azoknak a szigorú következmény éknek, amelyekkel a szabályok túllépése vagy megsértése jár. _ Amikor la közellátási miniszter úr és általában az egész kormányzat keresztény kereskedelmet akar nevelni, — amire feltétlenül szükség van — nem trtom észszerű dologinak, hogy csak úgy kapásból a kereskedelemre toljuk' az árdrágításnak és hasonló bűnöknek a súlyát. Ha azonban már a kereskedelemről van szó, akkor ezzel kapcsolatban a közellátási miniszter úrhoz az a kérésem, hogy meg kell szüntetni a kijelölési rendszert. Annak- a keresztény kereskedőnek, aki valamely iparra,, gabonakereskedelemre iparigazolványt nyer, minden kijelölés nélkül joga és 1 módja legyen ezekkel a cikkekkel foglalkozni minden külön kijelölés nélkül. .(Egy h ma b üfelßl: Tejelem igaz!) T. Képviselőház! Ezt a kérésemet meg is indokolom: teljesen igazságtalan az, hogy aki három! évvel ezelőtt kezdett kereskedést s akkor mindenféle kijelölést, cukrot, lisztet, sót, petróleumot, néni tudom mi mindent magábavetife, (Rátz Kálmán: óriási * jövedelme volt! Hayi 50.000 pengő!) előnybe jusson azzal a kereskedővel szemben, aki az idén akar nyitni hasonló üzletet, dei nem juthat semmiféle kijelöléshez, mert ,ai kijelölt szám, már be van töltve, akármiilyen előnyei isi vannak különben. Tehát azoknak a keresztény kereskedőknek, akiknek a kereskedelmi jogosítványt kiadják, a SEabadkeresfcedelmet biztosítani kell, mert csak így fogunk tudni keresztény kereskedőket nevelni. (Egy hang jobbfelő : Ez így van!) Kérem a miniszter urat, fontolja meg,
