Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

214 Az országgyűlés képviselőházának 344, sen ez valamivel több pénzbe kerülne, ezt a 'differenciát nem a gazdák

1 fizetnék rá, hanem ráfizetné esetleg" az álliam. Ami most az igénybevétel terén történik, az nem kereskedelem, ez nem más, mint egy közigazgatási hatóság útján intézett kisajátítás. A gazdaságiak abban a helyzetben vannak, hogy lalssa/nkint egész állatállományuk elfogy, leromlik és 'kénytelenek lesznek a beszolgáltatott állatokat a vásáron ők felvásárolni és akkoir a gazdákat ez még külön terhelné. A 111.400. számú rendelet revízióra szorul, mert ennek a i..$-&ijmt mondj», hogy a leadott állatoknál, am ennyiben a kereskedő meggyőződhetett arról, hogy az állatot niem etették meg mázsálás előtt és, öt kilométernél távolabbi helyről hajtóttálki mázsára, akkor a. levonás csak 4 százalék. Kérdem, mielyik kereskedő jelenti ki, hogy meggyőződhetett arról, hogy az állatott nem etették meig? (Egy hang a jobboldalion: Egy sem!) Ezen valahogyan változtatni tellene, mert tekintet nélkül arra,, hogy az állatot megetették-e vagy sem, minden alkalommal éis minden körülményeik; között S száaa'Üékat vonnak le, ami ismét csak a gardák hátrányra szolgál. T. Ház! Állítólag a pesti vágóhidakra felérkezett laiïatokl közül nagyon sok elpusztul, mert napokon keresetül éheztetik, nem etetik meg. Ha ez igaz, akkor ebbe okvetlenül bele kell' nyúlni, mert nem lehet tűrni azt. hogy si gazdától igénybevett állatok egyesek hanyiagságia, vagy hozzá nemértése, nem törtödömsége miatt elpusatuljanak és> a közellátásból kiessenek. Nem tudom megérteni, hogy az idei jó burgonyatermés mellett mi az oka annak, hogy a fővárosiban burgonyát csiafe jegyre lehet beszerezni, (Zsámboki Pál: Egyes helyeken jegyre sem!) holott vannak akkora készletek ebből a ciikEkből, hogy azt egészen nyugodtan szabadon lehetne hagyni. T. Ház! Egyik legnehezebb kérdése közellátáisunfcnak a zsírkíérdés. Tudom, hogy a tavalyi hízlálótakiairmányhiány mellett ia sertések nagy réjsizét soványan, vagy félig hízottan kellett leöíJlni, és most nincs' annyi sertés, amennyi a rendes ellátást biztosítaná. Ehhez járiul még az is, hogy a gazdák a isertéshízla'iáisban meni találják meg íai számításukat; Azt hiszem, ezení úgy lehetett voln'a segíteni, ha megengedték volna mindenkinek hogy a saját maga^ és házanépe részéire szükséges sertést meghízlalhassa ég, hogy ez a hizlalás a beszolgáltatásba beszámítson- Hai ezt megengedték volna, akkor mindenki arra: igyekezett voln'a, hogy zsír szempontjából el legyen látva. Van ugyan olyan intézkedés, hogy a közalkalmazottak meghízlalhaitják saját disznójukat és ehheiz beszolgáltatás mellett 200 kiló árpát szerezhetnek be, (Börcs János: Hol?) most újabbani. úgy tudom, még 200 kiló tengerit ím adnak, (Börcs János: Hol? — Csoór Lajos: Utalványt, azt kapnak! — Börcs János: Ügy vain!) de ettől a 200 kilóból a sertés még

/ nem hízik meg. (Rátz Kálmán: Az utalványból még kevésbbé! — Krancz Rajmund: Utalványt kap, csak tengerit nem!) T. Ház! Egy közellátási szempontból helytelen rendelkezésre kívánom még felhívni a figyelmet. A mi környékünkön nagyon sok, a pertésbénulás. A sertésbénulásban megbetegedett állat közfogyasztásra íaílíkalmas, azonban csak feldolgozott, főzött vagy sült állapotbanEzt a kérdéíst minálunk! úgy oldják meg, hogy ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. a kisemberektől az egyik konzervüzem feli vásárolja és feldolgozza ezeket az állatokat, a nagyobb gazdaságokban azonban erre nincsen! engedély. A nagyobb gazdaság saját disanaját állatorvosi asszisztencia mellett feldolgoztatja, de közellátásra nem bocsáthatja. Tisztelettel kérdem, miért engedik ezeket a sertéseket a közellátásból kiesni és miért nem adnak ki arra is intézkedést* hogy éppein úgy, mint a kiaemíberek sertései, a nagyobb gazdaságok sertései is konzervnek,legyenek feldolgozva és így a köaellátá&bial be tegyenek vonvlaî' Nagyon sok szó esett már a viatseUátásróL Magiam is csak annyií tudok mondani, hogy ha a gazdaságok nem kapnatk! vasat, akikor lassankint odajutunk, hogy nem tudunk befogni, nem tudunk szántani' nem tudunk fuvarozni, mert az elvásott patkót, ékéivasat, kereket nem tud^ juk pótolni,' Lábbeli- és ruhaialkeióra kaptunk iinár egy csomó ígéretet, de eddig még sesm ruha, sem bakkaues nines. Tudtommal az idei kontingens a tavalyinak legfeljebb csak felében van megálliapítvia., úgyhogy legfeljebb csak minden második gazdasági cselédet tudunk lábbelivel ellátni. (Börcs János: Jaj, de. jó volna!) Ho] van akkor még a mezőgazdasági munkásság, továbbá a kisgazdák ruha- ési bakkanicsellátása? (Ráta Kálmán: Hol van?) Valahogyan különben is olyan színezete van a dolognak, mintih , készakarva állítanák egymással szemibe az egyes társadalmai osztályokat» mert hiszen az a társadalmi osztály, amely nem részesül ilyenkiutálasban, irigykedilk airnal a társadalmi osztályra, amely mégis csaíkl kap valamit Kérdem, nem kellene-e megfontolás tárgyává tenni azt, hogy a külföldre kiszállítandó marha helyett csak húst s'zállítisunik ki, a bőrt pedig teljesen itthon dolgozzuk fel? (Gaat Alajos: Állítólag vissizaadják!) Akkor megtakarítatnófe a.% odavissza szóló vasúti fuvart. (Gaal Alaios: Azt még elbírjuk, csak jönne bőr!) A fokozott fiaikitermelésit eli-endelték és ihogy ezt keresztül isi vihessék, a munkiatörzseket is behívták. Nálunk, Zalában, erre semmi szükség sincs, mert az emltierek nagyon szí Ve sen végzik nálunk az erdei munkát, hal megkapják a munkások a téli ruhát és ibiakkanesukat; de anélkül nem tudnak az erdei munkára kiállni. T. Ház! Az a ruhanemű, amelyet ma a kisember méregdrágán tud beszerezni, nem meg felelő. A nyákon egvik munkásom panaszko^ dott. hogy vett egy liniwtj 60 pengőérti s É? el so iaílkalommal. íHrniikior felvette, átizzadt és szétment raita. (Gaal Alaios: Olaík kirázni szabad!) Nem volna szaibad ilyen cikkeket előállítani mert ezzel ismét csak a kisembereik szenvednek kárt. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy annyi a rendelet a közellátási terén, hogy még a legjártasabb szakértők is alig tudnak köztük eligazodni. A sok rendelethez hozzájárul az a sok fórum, hivatal, amelynek mind köze van a közeli áiásboz, úgyhogy a

1 laikus; embereknek ibizony gondot okoz m, hölgy mikor melyiket vegyék igénybe. Csak hárolm, majdnem egyforma hatáskörű középfokú hatóságot említek: a főispánt, mint közellátási ikiOrmánybiztost, az alispánt és a közellátási felügyelőt. Szegény ga?dáoislk főlhet a feje, hogy miikor ki illetékes. T. Ház! Én gazda vagyok, a gazdák közt élek és nagyon jól tudom, hogy szívesen termelnek a gazdák többet és jobbat, szívesen be-