Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

1- Âz országgyűlés képviselőházának 841. ktozta'tWt munkások és alkalmazottak számol igen nagy (R. Vozáry Aladár: Hálaistennek!), ma. már körülbelül 500.000-re 'telhető, harmadszor pedig az ipar jelentős részében

1 a foglalkoztatás' mérve eléri, sőt többi helyem túlhaladlja a legmagasabb teaje#tőképjs*ég haltárát is. Közismert! dolog- és ai Házban is többízben» szóvátéteMt az ipari árak rendezésének kérdése és ezzel kapcsolatban igen sok, panasz merült fel az ipari árak maga g volta miatt. Ezzel szembeni! kénytelen vagyok mea állapítani, amit későbbi mondandóimmal bizonyítani is fogok, hogy az iparcikkek ára a többi foglalkoziási áfeaík Produktumainak árához viszonyítva, nem mondható miagasnaik. Igen sokszor sokan abba a tévédéibe esnek, akár tudatossin,, akár anélkül, hogy amikor az ipari árakról, beszélnek, afekor nem a haltóságilag megállapított maíximális ágaikat veszik figyelembe, hanem a feketepiac áralakulásait, már pedig az ips.ri árak kérdésében' a feketepiac árait nemi vehetem alánul, mérlegelés tárgyává sem telhetem,, mert hiszen ezelkbiöl a feketeáraikból az iparnak semmi ba.szna; sin es, mint ahogyan nem is lehet. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egyik! képvisielőtársaimtniak a múltban teM erre vonaiíikozó megállapítására! 'váilaszcEjsk. éra az. ipari árak közül u legszükségesebb és, mondjuk, legnagyobb hiányt képező cikknek, a lábbelinek áráról beszéljek. A legutóbbi ármegállapítás alapján például egy bakaincs maximális íir^i 51 pen?ő. 'Ebből magának a bőranyágnak, ÍTíhát a bőripar által készített anyagnak: értéke 20 pengőt sem tesz ki. De ha továbbmenmíik és bármelyik iparcikk árát venném így bonckés. alá, bebizonyulna, hogy az ipaireikkiek ára jelenleg a legtöbb szakimában alacsony, úgyhogy szerény megítélésem! szerint ezeket az árakat .g, jelenlegi viszonyok mellett sokáig niem lehet, tartani, hacsak nem alkarjuk, hogy iparunk teljesen eilenőtlenedjéik. Azt is' kénytelen vagyok mearállapítainii, hiuigy jnisga az áremielés, és/ a forgalom emelkedései is a legtöbb szakmában egyenesen káros kihaltású. Nem én állapítom meg, hanem a Magyar Nemzeti Bank jeleinítéseí állapítja me tv, hogy -az áraik és a forgalom emelése a vállalatok fqrgótőíkesziükségletét a dolog természete szerint rendkívüli módon növelte éte az egyes iparágak mind nagyobb és nagyobb mértékben szorulnak rá idegen tőkék igénybevételére. Az idegem! tőkék igénybe vétel© pedig niemesElki nehézségeit, hanem ikamaja.t veszteséget is Jelent, tamely kamatvesztesége'* a közellátási mintiisztér'iulmi álrthivatala az ; ármegállapításnál a dolog 'íermészete szerint nem veszi, mint ahogyan nem is veheti, figyelembe. Nagyon sok iparvállalatnál, elsősorban, a hadiüzomeknél, tehát a hadseireg szükség! eiiét.. íkiálé'gítő üzemieknél, kioonol.y gondot okoz a forgótőke hiároiya

; azért is, mert sä katonai szállításoknál a munka után vagy az anyagszállítás utánajáró ellenértéket mind a nagyipar, mind a kisipar esisfk^ hosszú hónapok, múlva kapja kézhez. (R. Vozáry Aladár: Ügy van! Pedig a banknak liláim altot fizet!) Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy egyesi zárolt iparcikkekből a gyárak igen nagy) készletekkel! rendelkeznek, ezeket a dolog természete szerint szabadkézből eladni nem lehet, a gyárak a saját kiöiltségükö'n tárolják, ezeknek az árábam pedig az anyag és a munkabér szintén betone van ülése 1943. november 22-én, hétfőn és ez is csak növeli a forgótőkehiányt. Meg kell, tehát állapítani, t. Ház, hogy ma már aiz ipariban igen niagy hiányotk, mutatkoznak a forgótőkében s indokolt és kívánatos lenne, hogy ezeknek a hiányoknak a fedezéséhez, az ezekből szármlazó akadályok: leküzdéséhez' a kormányzat kellő támogatást nyújtson. T. Ház ! Az elerőtlenedés másik oka, a már említett árpolitikábani keresendő. Éni elismerem azt, hogy az is árpolitika, amikor az illetékes tényezőki tudják azt, hogy bizonyos iparcikkek előállítására valamely vállalat ráfizet és az árak megállapítását tudatosan! késleltetik, de ez a politika csak addig a mesgyéig mehet, amíg az ipar megfelelő tőkével

1 rendelkezik- Ma azlonban majdnem minden szakmában! kifogytak aizi ipar tartalékai és kizárt dologi, hogy ezt az árpolitikát tovább lehessen folytatni. A gyáripar és az ipar elerőtlenedésének egy további oka. az, hogy az ipa'ri termelés által viselt szociális és közterhek és az iparbani dolgozó tőkék hoaaldéka. között az arány lényegesen! megváltozott. Ebben, a vonatkozásban a Magyar Gazdaságkutató Intézet igen érdekes statisztikai adatokat tett közzé, amelyeket sajnos, az idő rövidsége miatt nem áll modoraiban ismertetni, méltóztassék azotnlban megengedni, hogy egy adatot mégis ismertessek

1

, amely rendkívül érdekes, (HaWuk! joébfelől.) ez

r pedig aá, hogy a társadalombiztosítás költségei, tehát az Otli.-, MabiL-járulékok, a vállalati nyugdíjpénztáriak javadalmazásai, továbbá ai családi pótlékok és a fizetéses szabadságok költségei 1936-bami 90 millió peinigőt tettek ki, ezzel szemben az 1943. évben már 343 millió pengőre emelkedtek. Ezekben áss adatokban természetesen náinicsenek is bemmé azok a nemi kötelező szociális terhek, amelyek igen szép összeget tesznek ki, különösen a munkiáisok ellátásai tietrém aiz egyes vállaliatokniál. T. Ház! Az ipaj* joggial kifogásolhatja, hogy az áralakulás kritikájában! általában figyelmen kívül szokták hagynli, a forgalmi és a fogyasztási adóknak az ipari árak kialakulásában mutatkozó szerepét. Tudnunk kell ugyanis, hogy ezeket az adókat; ial fázisrendszerre történő áttérésünk óta az iparvállalatok p szedik: össze és szolgáltatják be majdnem teljes egészében az államkincstárnak. Ez végeredményben azt jelenti, hogy az ipari áralakulás és a között az adópolitika közötlt, amelynek eredményeiképpen ezíek az adónemek egyre! nagyobb terheket! jelentenek, szoros összefüggést van. Igen érdekesek az errevoinatkozó statisztikai adatok. Az 1936- évben a pénzügyi tárca előirányzata a forgalmi és fogyasztási adókban 190 millió pengőt tett ki, míg az idei költségvetésben 900 millió pengőre emelkedett^ Távol áll tőlem, hölgy alz adózásnak! ezt a módját kritika tárgyává teglyeim, de meg kell állapitanoimi azlt, hogy végeredményben, ezek; az adónemek az ár kialakulásában. mondhatnám, döntő szerepet játszanak és talán úgy fejezhetném ki maieraimi, hogy ebben; a vonaitkozásban az iparvállalatok az állaimnak az adóbehajtói.' (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) *$# 1 Az elmondottakkal semmi esetre sem az volt a célom, hogy az ipar részére ia! tölbbi termelési ág rovására kedvezőlblb helyzetet idézzek; elő, mert ezt különben sem tudnám és nem;