Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november ÈÊ-én, hétfőn Vő is tenném cmeg; tisztán és kizárólagosan az volt a célom, hogy erre a körülményre a t. Ház figyelmét félhívjam és megkérjem az iparügyi miniszter urat is arra, hogy az ipar megerősítése érdekében a múltban végzett munkáját fokozott mértékben folytassa, mert éppen előttem szólott képviselőtársam fejtegetése alapján az ipari átállítás, illetőleg a békegazdálkodásra való átmenet idején feltétlenül szükséges, hogy iparvállalataink erősen és ne legyengülve kerüljenek bele a bekövetkezendő harcba és küzdelembe. Ebben az országban a dolog természete szerint minden termelési ágra szükség van, de megítélésem szerint az ipari termelésre a jövőben fokozottabb mértékben lesz szükségünk éppen az átmenetgazdálkodás nehézségeinek leküzdése érdekében. Ez az ipar, akár kisipar, akár nagyipar, nem érdemli meg azt a sokszor jogosulatlan kritikát, amellyel az országban sok helyen az iparral szemben találkozunk. T. Ház! Meg kell állapítanom, — és ezt örömmel kell megállapítanom — hogy a magyar ipar jelenleg a háború kellős közepette a mindinkább tornyosuló nehézségek ellenére hadseregünk fejlesztése és felszerelése tekintetében ibámulatraméltó eredményeket ért el és ebből a szempontból is kétségtelenül elismerésre kell, hogy számiíthas

son. T. Ház! Az ipari problémák ismertetése alkalmával feltétlenül szükségesnek látom magával az ipari munkásság helyzetével is foglalkozni. Az ipari munkásság helyzetével különben előttem szólott t. képviselőtársam is foglalkozott, tehát én talán kiegészítéskép arra akarnék rámutatni, mennyiben helytálló az. hogy az ipari munkabérek magasak vagy alacsonyak. Meg kell állapítanom, hogy a megállapított ipari munkabérek, ha a maximális árakat tekintjük, kielégítőeknek mondhatók, sőt vannak iparágak, ahol egyenesen kedvezőknek is nyilváníthatók. Egészen másképpen áll azonban a helyzet, ha az ipari munkabéreket a közszükségleti cikkek fekete áraival hasonlítjuk össze. Ebben az esetben természetesen az ipari munkabérek alacsonyaknak bizonyulnak, tehát szükséges, hogy adassék mód a vállalatoknak arra. hogy megfelelő keret létesítével a munkásságot részben természetben fizethessék, sék. (Helyeslés,) T. Ház! Az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával foglalkoznom kell természetesen a nyersanyagellátás, illetőleg a termeléshez szükséges segédanyagok problémájával és ezzel kapcsolatosan magával a M. kir. Iparügyi Anyaghivatal munkásságával és szervezetével és így magával az anyaggazdálkodás ügyével is. (Egy hang jobbfelől:: Gyönge lábon áll!) Legyen szabad elsősorban, az anyaggazdálkodási 'kérdésevei foglalkoznom. Őszilntén meg kell mondanom, hogy az anyagaadálkodás te>kintetében a szervezésit illetően több hibái és hiány észlelhető. Elsősorban kritika tárgyává kell tetoinem azt, hogy annak ellenére, hogy anyaighivaitaüilal rendelkezünik, mégis az anyaggazdálkodás kérdésével többi minisztérium foglalkozik, úgyszólván minden gazdasági minisztérium anyaggazdálkodást űz. az anyaggazdálkodási • kérdések' rendezésére befolyást gyakokorol! és ennek következtében, igém gyakran ellentétes' rendeletek, intézkedései^ és. utasítások llátnaki napvilágot. Az idő rövidségére való tekintettel nem kívánom a t. Ház szíves türelmét igénybevenni konkrét esetek felsorolásával, csak arra kérem a miniszter urat, hogy az anyaggazdálkodás dezorganizációjának kiküszöbölése érdekében megkezdett munkáját folytassa tovább, mert szeränteim mindem anyaggazdálkodási kérdésnek az Anyaghivatal hatáskörébe kell kerül<n<ïe és tartoznia, mert az anyagokkal gazdálkodni csak úgy tudun'b. ha a szükségletek ismerete mellett a készletek figyelembevételével végzi ez az egy hely az ezirányú munkát. Ismeretíeis, hogy az ^ ipari nyersanyagok túlnyoimó többsége zároliva van és azokat az Anyaggazdálkodása. Hivatal

1 osztja széjjel az egyes iparágaki, illleltőileg iparvállalatok közt. Nagyolni természetes, hogy az elosztás munkája nemcsak nehéz, hanem rendkívül kényes fejadat is. miivel a vállalatok rentabilitását erősein befolyásolja, hogy a termeléshez^ szükséges nyersanyagot mikor és milyen mértékben kapják meg. Az iparvállailiartok részéről főleg á multham azt kifogásolták! és

1 sérelmezték!, hogy az anyageilosztás' sokszor ötletszerű volt. Ezen a téren kétségtelenül nagy javulás tapasztalható, kívánatos azonban, hogy az ajnyageloisztás és^ kiutalás _ mindenféle téren megnyugtató módom nyerjen rendezést. Ha a nyersiauyagoknál és a kiiutal ásóiknál ott. ahol lehetséges, kvótákat alapítanak meg. ahol pedig ez nem lehetséges, ott a 'kiutalást elvekhez kötjük, biaonyos, hogy ez az intézkedés az ipar körében megnyugvást fog kelteni. A megnyugvást : fokozná, ha a nyer&ainiyagok elosztásánál; illetőleg a kvóták megállla'pításánálí az illető szakmai érdekeltségieket' is bievotnnlák, .inert bizonyos, hogy egyrészt a Ikonkurreneiai a legjobb ellbruőrző tényező, másrészt a szakmai érdekkép vi setéteknek ebbe a munkájába való bevonása és-így iái nyersanyageloiszitás rendjébe' való betekintés lehetősége sok szóbeszédet megszüntetne és a megnyugvást elősegítené. (Hel'yeêlés a joblroildaíori.) Foglalkoznom keli még az Anyaghivatal szervezéséveiL üJJetőlieg szervezetének [kérdésével is. Minden elismerésem aiz anyaggazdálkodás vezetőjéé, dr. Magashaziy Béla miniszteri tanácsos úré, akinek személyét az egész ipar megbecsüléssel veszi; körül, azonban munkájának eredményessé tétele érdekében kívánatos lenne, ha megfelelő munkatársaikkal és tisztvisieilőkikarral vennék! körül. Egyrészt a. tisztviselői létszámi kevés volta, másrészt több esetbeini a megfelelő képesítés és a szakismeret hiánya következtében ai kérdések kellő időben és megfelelő módo

n nem mindig nyernek nr'nden tielkiinitetibein megfelelő' elintézést. Sajnos^ ennefci okia niem is annyira az országban lévő szakemberek; hiánya, hanem a javadalmazáson múlik. Amikor a gazdiasági életben való elhelyezkedés semmiféle nehézséggel nem jár, akkor e javadalmazás mellett nemcsak az anyagin va tarnál, hanem általában az állami adminisztrációnál kontraszelekció fog bekövetkezni, aminefe jeliéit természetesen most is látjuk» és tapasztaljuk. T. Ház! Jól tudom, hogy egyrészt az államháztartás; helyzete, másrészt az állami tisztviselői státus egyöntetűsége nem ad lehetőséget arra, hogy ennek keretében nyújtsunk nagyobb javadalmazást az Anyaghivatalbiam dolgozó tisztviselők és alkalmazottak részére, megítélésem szerint a

z onb ami m eg lehetne» oldatni a kérdést, illetőleg meg lehetne találni a megoldás útját olyan módon, hogy vagy magának aa Ipari Any aghi vatainak fenntartásához nagyobb mértékben járulna hiozzá az ipar, vagy