Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

203 Az országgyűlés képviselőházának 343. A bejelentési alapján természetesen óriási volt akkor .a koosternáeió, mert hiszem államtitká­rok szabálytalan megveretés© (Derültség.) nem igen fordul elő az alkotmányt és hagyományo­kat tisztelő igazságszolgáltatás kenetében. Már 1941 április; 21-én berendelték leimiatt aiz, össizes fogházőröket, — a szabadságosokat m — hogy a panaszos; áillamtitkájr kiválaszthassa közülük bántalmazóit. Várták! egész nap, de a panaszos államtitkár nem jelent meg. A rákövetkeiző nap újra« beidézték a 100—120 fogházőrt, de ő megint neun jelent meg. Telefonáltak a) laká­sára, ott azt mondották, hogy szanatóriumban van, de nem volt a szanatóriumban. A harma­dik nap berendelték újra a foghá'zőröket és akkor rendkívül szigorú felszólítás: után, amelynek írásbeli Szövege nálam van, végre megjelent az államtitkár úr a> Koháry-utcai fronton, végig mustrálta^ azi össizes fogházőrö­ket és — nemi ismerte' fel állítólagos 'bántalma­zóit. Az egész, vizsgálat eredménytelenül zaj­lott le s< a végén ' iaz államtitkár úr valami líton-módon elbagatellizálta aiz egész írásbeli feljelentését. Ennek alapján kérdeztem én a kormányt két és félévvel ezelőtt itt a Háziban, hogy meg­engedik-e minden maffyar állampolgárnak az ilyen mesélnek büntetlen lejátszását. Kérdez­tem, hosry a kis dolgozó ember is felültethetne ilyenformán és büntetlenül a. bíróságot és ügyészséget. Kérdeztem, hogy felsorakoztat­nak-e mimdienki előtt napokon át 120 íogház­őrt. hogy tessék válogatni közülöki Kérdez­tem, hogy rágalma zh at ja^e, bárki ilyen követ­kezmények vagy minden következmény nélkül különösen az igazságügyi hatóságokat. Kér­deztetni, hogy maradhat-e 24 óráig államtitkár iaz, aki magáról azt állítja, hogy megverték a fogházban — és ez nem igaz. Ë& végül kérdez­tem hogy milyen eljárás indult Kacsóh ellen a rágalmazásért, mert a közalkalmazott fog­házőröknek beesülete pontosan annyit ér, mint bármelyikj állam titkárnők a becsülete, (tíg y vamtf ÏJPV vmi? Nagy íaps a széhdbaloldfatyn.) A !; bíróság 'ék azi igazságszolgáltatás J'előtti egyenlőség államtitkárokra és becsületben, tisztességben elkallmazott. fogházőrÖkre egy­formán vonatkozik. (Ügy van! ^ a szélsőbalol­á'Jíom-) Kérdeztem, hogy biztosítják-e ebben az ügyben) sürgősen a törvényeiőtti egyenjogú­ságnak! elvét és mesrkérdeztem azt. hogy ho­gyan állítják Kacs óh t ebben az ügyben ai bí­róság elé, mert hiszen (büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedet hatósági személyeknek: . sú­lyos megrágalmazása, amely valótlanságnak bizonyult. Ebben a dologban természetesen nem tör­tént semmi sem; aiz 1941 június 25-én elmondott interpellációmra mind a mai mpig választ nemi kaptáim (Felkiáltások a szélsőbaloldajon: Miért?) Mosit azt 1 kérdezem, hogy amikor Kacsóh ügyében 1 magvom magasrangú tisztvi­selőket egymásután Kaesóh panaszára, sőt névtelen feljelentésére — mert ilyen bátor em­ber violt — leltár tó ztatták és a letartóztatás tényét a- cenzurás időben kiadták a sajtónak, ugyanakkor pedig zárlatot rendeltek 1 el 1 arra, 1 hogy Kacsóh' Bálint letartóztátásánakl ügyét ,a lapok megírják, — micsoda igazságszolgál­tatási elveket alkalmaztak és milyen- megkü­lönböztetéseket tettek immár hatodik, vagy ötödik fiizietési osztályú állami tisztviselők és az akkori államtitkár. Kacsóh Bálint között? Azt kérdeztem, miért volt ez az eltussolás, azért, ment kii s ügy, vagy nagy ügy, vagy azért, mert kényelmetlen yojt m igen t, kor­ülése 1943. november 24~én, szerdán. mánynak? — és miért iparkodnak úgy elren­dezni; a dolgokat, hogy várnak, várnak a fe­ledésig hosszú esztendőkön keresetül, aztutáim esztendők múlva 1 előkapják» az ügyet és az igent tisztázás, a politikai vizsgálat megejtése nélkül más fórum, az igazságügyi fórum előtt úgy próbálják elintézni a dolgot, mimt! aho­gyan el lehet intézni feledésbe ment ügyekkel: mieghamisított, elsikkasztott bizonyítékok .alap­ján, amelyeket belepett a por és három-négy esztendő után most tartják jónak előszedni az urak az ügyet és bíróság elé vinni, ugyan­akkor, amikor becsületbeli kötelességneki je­lentette ki Teleki Pál, hogy itt a Ház előtt fogják ezt az ügyet elintézni. (Zaj u széhô­báloldalon.) Azt kérdeztem, hogy ez-e a.zj igazságszol­gáltatásnak és a, politikai felelősségnek az elve. Minden méltányos, a törvény és a jogot tisz­telő törvényhozónak lelkiismeretére appellálofc eblbem a kérdésben és azt mondom: ne méltóz­tassék a közéletet megmérgezni. Mondják meg, hogy Kacsójh ellen hogyan folytatták le az ügyeit, tegyék* le az írásokat a Ház asztalára és teremtsenek: egyenlőséget afe igazságszol­gáltatásban, mert e nélkül nini?,s _ becsület, nincs élet az országban. (Ügy van! Ügy van! N(vgy taps n széísőbaloidalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja, a kormánynak. Laky Dezső képviselő úr a házszabályok 143. §-ának (1) bekezdése a) pontja alap­ján felszólalásra kért engedélyt. A képviselő úrnak a szót megadtam. Laky Dezső: T. Ház! Én igazán a szerencsés véletlen folytán vagyok abban a helyzetben, hogy nagyrabecsült képviselőtársamnak ezt az érdekes interpellációját, amely tár látszólag nálam sokkal magasabb fórum félé volt irá­nyítva, mégis nekem szólt, módom volt meg­hallgatni és egyszer módom van a Ház nyilvá­nossága előtt erre a kérdésre röviden vála­szolni, aimelyre én az, alkalmat — őszintén szólva — tulajdonképpen nagyon régen vártam. Azt hiszem, a t. Képviselőház meg fogja en­gedni, hogy pár percen belül ebben a tekintet­ben a magam védelmében ezt a választ teljesen pontosan megadjam. Először is meg kell világítanom Rajniss képviselő úr előtt, ha nem tudná, hogy tulaj­donképpen az egész Kacsóh-ügyhöz, — akárho­gyan próbálkozott is annak idején, ezelőtt csak­nem három esztendőivel esy velem szemlben álló politikai párt vagy csoport ezt beleszuggerálni a közvéleménybe — nekem semmi néven neve­zendő közöm nem volt. (Rajniss Ferenc közbe­szól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Laky Dezső: Nem volt pedis: azért, mert azok az ügyek, amelyek Kacsóhnál diffikultál­fattak, annak idején történtek, amikor én ennek a Háznak egyszerű közkatonája voltam, mint amilyen manapság is vagyok. (Rajniss Ferenc: Helyes, rendben van! — Zaj.) Más oldalon pe­dig Kacsóh Bálint szolgátatilag mindvégig; a kereskedelmi miniszter államtitkára volt, aki csupán idejének egy részét töltötte volna ná­lam, ha arra, de faeto módja lett .volna; mint ahogyan arra sajnálatos körülmények folytán a későbbi időkben nem volt módja. Most már tekintettel arra, íhogy én mint az árkormány­fc'iztosnak, Illyefalvy Lajosnak, Kacsóh Bálint utódjának hivatali főnöke kerültem ebbe a helyzetbe, hivatali főmökömnek, a miniszterelnök 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom