Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Az országgyűlés képviselőházának 343. úrnak' felajánlottam!, hogy én szíves készséggel a Ház plénuma előtt is választ adok ebben a kérdésben és talán utólag;, a messze idők ködén át sajnálom, bogy nem volt módomban ezt megtenni. Nem rajtam múlott, hogy nem. tettem niegr, nekem engedelmeskednem kellett. Az az érzésem, hogy a későbbi emJbervadászat jellegű munka, amely ebben a kérdésben kialakult, talán másképpen folyt volna le, talán felébredtek volna egy és más lelkiismeretek és egy sereg más oldala ennek a kérdésnek szükségszerűen elmaradt volna. (Zaj.) Én őszintén megmondom, nem tudom megérteni, hogy 1943. november végén vájjon mi szükség van arra, ilyen ügyet, amely újabban — ha nem csalódom — fcizonyos tekintetben a képviselő úr személyével szemben is bírói eljárás tárgyát képezi, itt a Házban kiteregetni; mert az emiber önkénytelenül arra gondol, hogy egy érdekelt fél, aki valóban érdekelt fél, — azt kell hinnem — ilyenformán akar a maga ügyében elővágást tenni. (Ramiss Ferenc: Ne higgyen semmit sem! — vitéz Imrédy Béla: Ennek a szeméives kérdésben való felszólaláshoz semmi köze. (Rajniss Ferenc: Hol van itt a személyes kérdésben való meghallgatás 1 ? — Zaj.) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Zaj a, szélsőbáloldalon.) Laky képviselő úrnak »megadtam a szót, hosrv személyes kérdésben felszólaljon. Lakv képviselő úr nynerodtím hallgatta véstig a képviselő úr interpellá^ióiát, szíveskedjék tehát nvnsodtan végighallgatni a képviselő úr beszédét is. l>líy Dezső: Rajniss képviselői úr volt; szíves hivatkozni arra, hogy a vizsgálatok elrendeltettek a miniszterelnök által és hogy^ azokról a Ház tudomást nem -szerzett. A legjobban •ai képviselő úr tudja — éppen különböző interpellációi mutatják ezt — hofry igenis nem csupán belső hivatali vizsgálatok folytak hónapokon át, őt is meghallgatták ezeknek- során, hanem ezenkívül bírói eljárás i# folyt, amelynek ; RZ eredménye mindenki előtt pontosan és jól ismeírt 1 . Az is ismert, hogy «ennek az ügynek mi volt annakidején a politikai lezárása. (Nagy László: Az ügyész megszüntette az eljárást!) Azonkívül volt más oldalról nyugdíjazás. (Nagy László: Enyedit tönkretették, az igaz!) Már most a képviselő úr hivatkozott arra, hogy mi volt végső fokon, mindig valahogyan én ellenem próbálván méffi« egv támadta «félét Intézni (\E9y hang a szélsŐbalotáalon: Tf'vlgy tévedés.), amikor most évek után ezt a dolgot megint előveszik. Én két és fél év ót« egykori félig-államtitkárómmal, Kaosóh Bálinttal egy hangot nem váltottam', soha nem 1 találkoztam velg. útjaink szétváltak, de az a- meggyőződésem, hogv minden embernek, akinek! becsületét, tisztességét; nagyon sokan sárbiai iparkodtak taposni és csizmával próbálták ezt az egyik legkitűnőbb szellemű magyar tisztviselőt minden módon legázolni — esetiéig talán nem politikai célok szolgálatában — saját magával szemben, családijával szemben (Ügy van! jóbb^ fel'81), gyermekeivel szemben ,de volt államtitkári állásával szemben is. becsületbeli kutyakötelessége, hogy próbálja bár egyCanossá-nak m eg járásával, egyszer a maga igazságát megtalálni. (ŰQ2I van! tfpy van! jobb felől. — Rajniss Ferenc: Hol az igazság?! Azt kérdeztük, amit elhallgattak!) ElWök; Csendet kérek! ülése 1943. november 24-én, szerdán. 201 Laky Dezső: Az igazságot keresi az én egykori fél-államtitkárom. Ismétlem: a mi útjaink egymástól teljes mértékben elváltaik. ßn bevallom, őszintén, hogy à szívemben nagy melegséget és elégtételt éreztem akkor, amikor nemrégiben értesültem arról, hegy az a csodálatos, szinte a koporsónak a födelét jelentő elzárkózás, amelyet az ő számára az élet jelentett — nem az <$ hibájából, talán kicsi 'hibájából, de másoknak' sokszor rosszakaratából — felpattant (Horváth Géza: Védőbeszéd!) és Kaosóh Bálint; igenis kezdett tudni normális ember módjára lélekzeni. Talán ebben az ügyben — mégegyszer ismétlem, nekem- ehhez semmi közöm sincs — egyéb .eljárások szintén úgy fognak alakulni, azt fogják mutatni, hogy itt nem egy Isten tudljai milyen gonosztevőről volt szó, hanem: szó volt egy olyan emberről, aki talán egy vonatkozásban elkövetett valami ügyetlenséget (Eon hang balfkläi: NuO, valami kis emberi hibát, de azért olyan keservesen megbűnhődött, amilyen mértékben kevés ember bűnhődött meg ebben ;az országban. T. Ház! Én csak azt kívánom mégegyszer kiemelni, hogy a magam részéről a learerélyese b ben visszautasítom Rajniss képviselő úrnak azt az insinuációját, amelyből talán burkoltan, de mégis egészen világosan látszik^ hogy evvel az üggyel kapcsolatban megint énbe lém próbált egy politikai tőrt döfni. (Tam jobb felől. — Egy H ng a szélsőbaloldalion: Ejha! — vitéz Jaross Andor: Túlméretezett! — Rajniss Ferenc: Saját fontosságát mindig túlméretezi, azért bukott meg!) Elhök: Következik Ineze Antal képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az • interpelláció szövegét felolvasni. , ! i! I Ha a la Róbert jegyzői (olvassa): »Interpelláció a ím kir. kormányhoz a Parlament őszinte tájékoztatása tárgyában. Hajlandó-e a kormány a közvéleményt egy régen izgató és. elködösített — Kacsóh ny. államtitkár és vele kapcsolatos — ügyben őszinién 'tájékoztatni'?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Képviselőház! (Habjuk! Hal juk! ÍB $zelsőhilpldahw.) Ne higgye sem a t. túloldal, sem Laky mélyen t. képviselőtársam, hogy nekünk különös- örömet szerez ezekben a nehéz időkben! á Kacsóh-ügyet kiteregetni; különösen nem a mai napon, amikor ai Ház igazán azt lehet momdiani, kevés kivétellel, ragyogó, tüntető, demonstrativ egyhangúságban (Laky Dezső: Bizony kár volt megbontani!) hajolt meg a megilletődött elismerési szavával a harcoló magyar honvéd előtt. Hat mégis ezt tesszük, akkor méltóztassék! elhinni, hogy erre megvan azi okunk. Hozzá kell azonban tennem, hogy minket az: égvilágon semmi személyi induüatl sem Kacsóh Bálint ny. államtitkár, sem , Liaky Dezső volt miniszter úrral szemben nem vezet. (Laky Dezső: Remélem is!) Hogy mégis újra elővesszük ezt a kérdést, annak az a magyarázata, mert ebben az esetben tulajdonképpen nem Kacsóh Bálintról van szó (Laky Dezső: Hanem?), tehát nem: a) Kacsóhügyről, hanem a magyar politikai élet egyik kérdéséről, más sízóval egy tisztára, politikai kérdés olyan mellékvágányon' megkísérelt megoldásáról, amit' semmikép sem lehet tűrni, ha .nem akarunk precedenst szolgáltatni a törvényhozók védettségének ési a törvényhozói köteles27*
