Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
196 <Az országgyűlés képviselőházának 343. nyugovóra?« »Édesapám együtt alszik; a kisebb gyermekikéi, édesanyám ,a másik picivel.«^ Ti többiek hol alusztok? »Itt a- szalmán!« Télennyáron szalmán, egy olyan szobában, ahol nem dupla ablak van, ez kapcsolja össze ia szobát a külvilággal. (VajnaLGábor: Állati módon!) Azután tovább kérdezősködik az ember: »Mit szoktatok ti reggelizni?« — »Hát kenyeret!« — »Hát neon teijet kaptok?« — »Nam, a tejet megváltja a földbirtokos úr maximális áron!« (Baky László: Nem rossz üzlet!) — »Es mit szoktatok enni másképp? Disznót vágtok?« — »Nemi, at kukoricát, meg a földet megváltja a nagybirtokos úr!« Azután nézi az ember rajtuk a ruhákat. Szegények mind olyan nyári rongyokban vannak. Kérem- családvédelemről beszélünk és ilyeneket kell a t. Ház előtt feltárnom! Megkérdezem: »Hát nincs több ruhátlök?« —- »Hát az ott van fenn azon...« — felelik. Van ott egy karó, azon lóg még hároim ruha, kilenc gyermeknek és az egésra családnak a garderobja. __ T. Ház! Amikor az ember ezeket látja^ talán az is érdekli, vájjon a szerb béresek ugyanilyen kitűnő helyzetben vannak-e ezen a birtokon? Elmegyünk a szerb béreshez,- Azt látjuk, hogy ugyanakkor a szerb béres disznót vág, ő tehát nem természetben kapja a tengeriellátást és a földet. (Baky László: Ez a pozitív fatj védelemi) T. Ház! Nem akarok itt hangulatot kelteni egyesek mellett, vagy egyesek ellen, de kérdezem, hol van a közigazgatás tényezője, aki felelősségre! vonja az ilyen nagybirtokos^ urakat, akik a nemaet jóvoltából- ajándékot élveznek- höl van a) főbíró úr, hol van az erélyeskezű és megjutalmazott főispán úr, aki tudott magyarokat internálni a télen? Miért nem internáltatja az ilyen urakat is, mert minden magyarnak az az álláspontja etbben a Iläzban és szerte a hazában, hogy itt sem zsidó 4 sem: szerb- sem oláh nem gazdagodhatik a magyar mezőgazasági munkásság keserves verítékéből és lemondásából. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbúloldalon.) Várjuk és kérdenem a belügymánisizter urat (Baky László: Hiába!), hogy tud-e erről — valószínűleg tud már — ós, ha tud, történte intézkedés, mert itt rendőri intézkedésre van szükség, hogy megbüntessék azokat., akik így bánnak a jövendő magyarság apró kis csemetéivel. És kérdéizem a földmívelésijgyi miniszter urat, vájjon ildomosnak és helyesnek tartja-e, hogy ilyen urak élvezzenek itt nemzeti ajándékot és kapjanak 2500 holdakat ajándékba helyesnek tartja-e, hogy ilyen állatpotok mellett legyenek nagybirtokok lent, abban a Bácskában, amely a Jurcsek-pontoknaki közel egyharmadát adja ennek a z olrstzágnak? T. Ház! Mindig nehéz ilyen kérdéseket felhozni, mert az embert elragadja az indulat: hiszen fáj, mindannyiunknak fáj» amikor a magyar dolgozó társadalomnak nem adják meg azt, amifc megérdemel. Jöjjön már el az az idő-, amikor à munka megkapja a maga megbecsü-. lését és amikor érvényt szerzünk a törvénynek, nem gyakorlunk különleges, kedvezőbb elbánást, elnézést: hogy ne miondhassa senki, hogy vannak a' Bácskában burokban született emülése Î943. november î4-ên, szerdán. berek- (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Baky László: Le a burokkal!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a f öldmíveílésügyi és a belügyminiszter uraknak. (Rajniss Ferenc: Lei a burkusokkal!) Következik Homieskó Vladimir képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem at jegyző urat, száveskedjék az interpellációt felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a harctéren elesettek özvegyeinek» illetve eltűntek hátramaradott nejeinek járó nyugdíj illetményeiknek ai m. kir. központi illetményliivatal által való kiszámítása és kiutalása és az 1620/1934. M. E. számú rendelet megváltoiztatása tárgyában. - Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy jaz említetteknek! az illetmiényhiviatal 1 néha csak a fele nyugdíjat utalja ki, bele 1sízámí'tva a kiutalandó fele nyugdíjat az említett rendeletben megállapított 320 pengőnyi kereseti értékhatárba, ami isérelmas jogi abszurdum, másrészró'li pedig a 320 pengőnyi értékhatár megáll api tásának évében az árak a maiakhoz viszonyítva, nevetségesen csekélyeik voltak? Tekintve a fentebb elmondottakat, hiailandó-e a miniszterelnök úr úgy intézkedni, hogy az említett hadiözvegyek a ; mai viszonyokhoz mérten kíapjanak nyugdíjat, gyermekeik pedig szintén felemelt neveltetési pótlékban részesüljenek?« Elnök: Az interpelláló . képviselő urat illeti a szó, Homieskó Vladimir: T. Ház! Interpellációmat a miniszterelnök úrhoz intézem, mégpedig laz 1620/1934. M. E. sz. rendelet megváltoztatása céljából. Ez a rendelet a következő címmel rendielfcezik. (Olvassa): »Az ellátásúikon felül keresettel bíró közszolgálati nyugdíjasok, honvéd-, határőr-, folyamőr- és csendőrnegyedének, továbbá a felsorolt csoportokhoz tartozó és ellátásukon felül keresettel bíró özvegyek ellátásának korlátozásáról. Ez a rendelet az ellátásukon felül keresettel bíró özvegyek részére két gyermek esetén 330, három, gyermek esetén 345, négy gyermek esetén pedig 360 pengőben állapítja mes? a kereseti értékhatárt. Ez a rendelet 1934 február 17-én kelt, amikor a háborúról) még szó sem volt először, másodszor pedig az árviszonyok akkor olyanok voltak, hogy 330 pengős kereset egy háromtagú család részére untig elég volt, vagy has nem voH't is untig elég, die annyi volt. hogy abból tisztességesen élhetett, cipőt, kabátot (Baky László: De réer volt!) és fűtőanyagot is vehetett az élelmiszeren kívül. T. Ház! Most azonban az 1943. évet írjuk, ai háború ötödik évét. (Baky László: Ez igaz!) Az árak mérhetetlenül másak az 1934-es árakhoz mérten. (Baky László: Még ez is igaz!) Ezért azt hiszem, teljesen indokolt interpellációm ,a miniszterelnök úrhoz, amelyet van szerencsém most felolvasni. (Olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a harctéren elesett, vagy eltűnt, katonai szolgálatot teljesített hivatalnokok, tanítók és egyéb állami alkalmazottak hátramaradt özvegyei, illetve nejei részére a Központi! Illetményhivatal sok esetben csak a nekik járó nyugdíj felét utalja 1 ki? Teszi ezt a Központi Metményhivatal' aizzal az indok elássál, hogy az 1620/1934. M. E- sz, rendelet értelmében az elesett Özve-