Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Àz országgyűlés képviselőházának $4à. irattárukat megtartották és klienseiket teljes mértékbeni kiszoiligálják. A kirekesztett ügyvédek a kollégáikat kérik, meg, — különösen' a zsidó ügyvédek — hogy a peres beadványokat szignálják, azok szignáljaik is, ők pedig ott ülnek a hátuk, mögött, ottt várnak a folyosón, amíg tárgyalnak, és így folytatják tiotvább az ügyvédi tevékenységet. (Kajniss Ferenc: Ügyvédi Aladárok!) Ami pedig a szerződések kötését illeti, ott semmiféléi ellenőrzés nines, a kirekesztett ügyvédek nyugodtan boinydlíthatják le à szerződéskötéseket és sajnos, a tapaszp tialát azt mutatja, hogy például a telekkönyvi szerződéseket úgyszólván) 100%-bani az ügyvédi kamarákhói kimaradt ügyvédek bonyolítjíáto le, mert hiszem ezek adó nélkül és mindeni közteher nélkül sóikkal könnyebbéin tudják ezt a praxist folytatni. (Rajniss Ferenc: Nem kell félteni a zsidókat, meglesznek, azok!) Nemi gyűlölkJödési szempontból vetem feli ezt a kérdést;, hanemi azért, mert úgy érzem, hogy kötelessége mindnyájunknak a törvényes rend fenntartása érdekében munkával közrehatni. A mai helyezet az ügyvédi társadalomira nézve, de a közre nézve is a legnagyobb mértékben káros. Mert addig, amíg az ügyvédek közterheiket! viselnek, mindenféle teherhez hozzájárulnak, addig a kirekesztett! ügyvédek semmit a világolni nemi fizetnek. Egyéni feljelentésekkel neimi lehet ezt ia problémát megoldani, mert hiába jelenitek fel egy zugirászt, aki az ügyvédi kamarából ki van zárva, jön a mentőtanuk sorozata, jöni egy, háromfokú bírói eljárás. Mivel a zugírászatra vonatkozó törvényünk azt mondja, hogy csak az tekinthető zugirásznak, aki munkájáért anyagi ellenszolgáltatást kap, erre a tanukat természetesen kitanítjákhogy az illető nemi kapott ellenszolgáltatást, csak szívességből csinálta a szerződést. Természetesen így mindenkinek akadt kibúvója és ha egyiket-másikat fel is jelentik, egy háromfokú bírói eljárási folytán olyan soká jön a jogorvoslat, hogy bizony elrettentő például semmiesetre sem szolgál. Éppen eizért vagyok bátoir rámutatni arra, hölgy az egyéni feljeleintések megtétele nem javít a helyzeten és intézményes rendezései szükséges ennek a kérdésnek. Ügy vélem... hogy a kormányzat számára nem lehet közömbös az, hogy az ügyvédi társadalom milyen lehetőségek között él. A magyar ügyvédi társadalom mindig nemzethű és államfenntartó elem volt. Láttuk a megszállás alatt, hogy a magyar ügyvédi kar nélkül bizony a magyar társadalom nagyréöze jogi védelem hiányában elvérzett volna. Éppen ezért úgy vélem, hogy az ügyvédi kar érdekeinek, anyagi létének előmozdítása nemzeti érdek is. A közjegyzői stallumok számának megállapításánál általában az az úzus

; hogy a kormány nem ad több közjegyzői stallumot egy helységbe, csak annyit, mint amivel biztosítja azt, hogy legalább 25.000 pengős jövedelme legyen egy-eigy köz jegyzőnek' egy esztendőben. Ugyanilyen védelemiben» azi ügyvédi kar egyáltalában nem részesült. Sajnos, ma az a tünet... hogy az ügyvédség újból a proletársofrs felé halad, a pereik száma csökken, a háborús gazdálkodás a jogügyleteik számát nagymértékben korlátozza, az emberek nagyrésze be van vonulva... a kereskedelmi élet úgyszólván a minimálisra csökkent» ma csak az adom_ és veszeniügyleteik vannak, nem pedig a régi kereskeülése ÎÙ4è. november 24-én, szerdán: 1Ô3 delmi értelemben vett jogügyletek, éppen ezért az ügyvédi társadalomi kereseti lehetősége nagymértékben csökkent. Ha az ügyvédi társadalom részére biztosíttatnék az, hogy a telekkönyvivel kapcsolatos összes beadványokat az ügyvédek készíthessék el, ez nagymértékben fellendítené az ügyvédség helyzetét. Javasolnám az igazságügyminiszter úrnak, hogy vezeisse bei azt a rendszert, hogy a telek-, könyvhöz bármilyen beadványt, vagy okiratot csakis ügyvédi, közjegyzői, vagy községi jegyzői hitelesítés és ellenjegyzés mellett lehessen benyújtani. Tudóan, hogy az ügyvédi kar régi kívánsága az okirati kényszer bevezetése, éa ennek mindig az volt az akadálya, hogy a községi jegyzőnek nem volt meg az a fizetése, amiből az, életnívóját biztosította volna ,és a kolrmányzat a 'szerződések készítésének lehetőségével akarta ai jegyzői kar életnívóját bizonyos mértékbein kipótolná és biztosítani. Éppen ezért nem, is akaróm elütni a jegyzői kart ettől a lehetőségtől, hanem úgy gondolom, hogy egészen méltányosan és minden réteg érdekének sziemmeltartásával meg lehet úgy oldani a kérdést, hogy a községi jegyzők saját működési körükibeln bizonyos birtok-kategóriáig, például 30—50 holdas bírtok-kategű riáig jogosultak legyenek szerződést felkészíteni. A városban a javasolt rendszer senkinek érdekét nemi sértené, mert a városban jegyzők nincsenek; tehát a várlos terüleitén ez az: érdek ellentét nem létezik, a közjegyzőknek pedig törvényadta jogúk van arra, hogy ők okiratokat, szerződéseket készíthessenek. Ügy vélem hogy ez pénzügyi szempontból is igen előnyös intézkedés volna.-, mert ha ez a szisztéma bevezetődnek, az ügyvédi társadalominak jövedelmi* megnövekednek ési a pénzügyi kormányzatnak alkalma volna nagyobb jövedelem után nagyobb adót kivetni, ami ma a zugirászat foly-' tán elmarad. Látjuk azt, hogy a mi polgári perrendtartásunk kimionidjai, hogy az ezer pengéin felüli perértéknél kötelező az ügyvédi képviselet és ez abból az elvből indul ki, hogy eizer pengőn feliül a laikus embernél nem valószínű, hogy, kellő módom képes, aa ő! saját érdekét megvédeni vagy képviselni^ tehát tehet olyan jogi lépést vagy védekezhetik olyan módon, amely ránéz-v» káró® kihatással lehet. Ámde sokkal iinkíáíbib in-, dokolt egy ingatlanátrúházási szerződésnél bízv tosítani annak az embernek joigérdiekét, mint egy egyszerű peres ügynél', mert hiszen az ingatlan átruházásnál egy egész életre kiható vagyonjogi konzekvenciákat magával vonó ügyletet köt, aki ilyen szerződést köt. Mennyivel indokoltabb tehát akkor, aí telekfcötnyvi szerződésekkel kapcsolatban ugyanezt .aft ezeir; pengjos értékhatárt megállapítani, amelyet a; polgári perekre vonatkozólag meg állapítottunk:" Ezizel ai szisztémával, megakadályoznék a zug-' írászkodás ^legnagyobb ágát, amely a szerződé-. sekhez fűződik, mert hiszem ha az az ügyvéd, jegyző vagy közjegyző csakis saját ellenjegyzésével és aízzal a hitelesítési záradékkal nyujt-^ hatná be a szerződést vagy beadványt a telekkönyvhöz, hogy igazolja» hogy azt a szerződést, vagy beadványt ő készítette és a felek «zemélyaizonosságát is igazolja), valamint azit. hogy ezt

1 ő előtte írták alá al felek — mem volna alkalom zugírászatra. Eninelkí más. ellőínye is volna, még pedig at, hogy bizonyos; mértékig megszűnnék" 26*