Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Âz országgyűlés képviselőházának 343. dásom ideje alatt mit láthattak mindazok!, akik elég szerencsések voltunk elmehetni erre az ötesztendős hazatérési ünnepségre, aikkox azt kell mondanom, hogy nem hiába multak el ezek a tapasztalatokkal dús idő'k. T. Ház! Kassán — mert másutt még nem volt módomban látni — egészen határozott és nagyszabású eredményét létom a közelmúlt tapasztalataiból levonható következtetések levonásának. Az egyes csapattestek megjelenésükben bár kora reggeltől áztak, egészen addig, amíg a díszmenet ideje eljött, különösem a gyalogság a fegyelmi és kiképzés teljességét bizonyító olyan összképet nyújtott, hogy mind az egyesek nézése, mind a díszoszlop tömegben elvonuló zárt egységed összmozgása teljesen megnyugtattak; bennüníket abban a tekintetben, hogy a sok gyakran erős, de jószándékú bírálat úgyilátszik, nem hangzott el hiába. Mind a gyalogságnak, mind a lovasságnak, illetőleg a motorosííottak magatartása, a csendőrségnek, rendőrségnek, zárt alakulatokban valló felvonulása arról tanúskodtak, hogy 'kiképzés és magasi oikú fegyelmezés terén nem multak el hiába az idők. A tüzéreket is, sőt az összes műszaki alakulatokat is hozzásorolom a fel. feltűnő jót mutató dísz elvonuláshoz.. Kassán maradván ezután, legendákat hallottam arról, hogy mi is ennek a titka és mi az, oika. Sem több, sem kevesebb t. Ház, mint egy ; kitűnő állomásparancsnok é& az Őt megértő tisztikar. Név nélkül említem mindezeket, akilk ennek a rendnek, ennek a fegyelemnek, ennek az. összképnek -létrehozásában valamiképpen is közreműködtek. Szerencsés és helyes^ volt a kassai ünnepségekéit éppem

> a honvédségnek: ezzel a kitűnő anyagát, erejét, lendületét, haladását és fegyelmét mutató képével befejezni! T. Ház! De .azt is elmondhatjuk! a honvédségről mindnyájan, hogy magyar szívünkből szeretjük. A honvédséggel mi más nem is tudnánk csinálni: megszavaztunk és meg is szavaizunlk mindent a honvédség felszerelésén© és felszerelésének kiegészítésére szükséges összeget, áldozatot. Sőt, emlékszem, nem egyszer majdnem mindem véderő bizottsági üléstben és azonkívül is felmerült képviselők között az a. kérdés, vájjon elég-e az a költség, amelyet a honvédség fejlesztésére kértek? Ámde más téren is szeretjük a honvédséget, hiszen nagyon megértjük kezdettől fogva mindazokat a kívánságokat, azokat a gyakorlati óhajokat, amelyek ezzel kapcsolatosan jelentkeznek. Maga az a tény, hogy ma, t. Ház, a költségvetés tárgyalásánál, az előadói székben a házelnök'javaslatára, az ősi képviselőházi szokás ellenére, egy nem-véderőbizottsági tag, hanem a korszerű harcteret megjárt egyik képviselőtársunk ül, szintén azt bizonyítja, hogy a Ház összessége ebben az esetben — tekintettel a kérdés lényegére és tekintettel a korszerű tapasztalatoknak az előadói székből való hangoztatására — még erre is hajlandó volt . T. Ház! Hallottunk a honvédség politikamentesítéséről és a politizálásról különböző felszólalásokat. Abban mindnyájunknak egyet kell érteni, hogy minden honvédnek és a honvédség összességének is csak egy politikája lehet: az alkotmányos tényezőkkel szemben való katonai fegyelem és a maga honvédő-kötelességének teljesítése! Hogy mégis szóváteszem e helyütt a »politikai« kérdést, az azért van, mert szeretném azt hinni, hogy eljön az ülése 1943. november M~én, szerdán. Î73 az idő, amikor a honvédelmi miniszter úron kívül mégis valaki még political az érdekükben, éspedig a honvédelmi politikai állam-, titkár. Biztos vagyok abban, hogy a múltban is sok úgynevezett politizálásnak tetsző kérdés komoly levezetésre találhatott volna, ha a mindenkori katonai szakemberek és a politikai felelősséget viselő honvédelmi miniszterek mellett egy-egy tényleges törvényhozó, aki katona, — mint politikai államtitkár lehetett volna jelen. Egészen természetes kérdés az, hogy ott; ahol alkotmányos élet van, a politikai élet is folyik. Vannak viszont kérdések, amelyek távol esnek a szakkérdéseiktől. A h önvédelmi miniszter úr munkaidejének zömét — különösen az adott viszonyok között —'kell, hogy katonai szakkérdésekkel töltse. Ha folyik politikai élet,, akkor viszont szükség van a politikai szervekkel való érintkezésre is. Azért, hogy szakműködése mellett a politikai élettel is állandó kapcsolatban legyen, szükséges a politikai államtitkárának mielőbbi kinevezése és megbízatása. T. Ház! Honvédelmi kérdésekről szólván, egy másik elvi kérdést is felvetek. SzükségesT nek mutatkozik a gazdaságosságra való nevelés kérdését belevinni a honvédség kiképzési életébe. Azt érezzük és azt látjuk, hogy még mindig nem eléggé fejlett általában a közösségi szellem, így a közvagyon értékelése ?•» megbecsülése. Azt az úgynevezett »kincstári holmit«, legyen az szurony, puska, vagy felszerelés, talán nem becsülik meg eléggé, vagy mondjuk, könnyebben bánnak vele, mint a saját tulajdonnal! Nem az anyagkezelőről szólok ezúttal, hanem elsősorban magukról a honvédekről! Időm nincs ahhoz, hogy kutassam a lélektani okát, mert ennek is van lélektani oka, hogy ha valaki katonai öltözetbe öltözik mennyire »más« lesz és mennyire másképpen — »könnyebben« — kezeli a felszerelésének tárgyait, értékeit. Azért szeretném felhívni a szíves figyelmet arra, hogy az ellenkezőjének, il Z cl 7i cl helyes gazdálkodáshoz való szoktatásnak egyik módja a következő. Magával a honvéd legénységgel — amelynek zöme maga is adófizető — a békekiképzés idejében tudatni kell rendszeresen és ismertetni azt, hogy az általa is fizetett adófillérekből mit jelent egy puskának, egy lövegnek, egy lövedéknek stb.nek az ára. Mit jelent egy lónak az eltartása. Ha azután a honvéd rendszeresen és állandóan azt fogja hallani, hogy például egy páncélos ezred korszerű felszerelése 35—40 millió pengőbe kerül, amivel mi is magyarázni éő okadatolni szoktuk az adófizetők előtt, ha az adók nagyságát kérdezik tőlünk, meggyőződésem, hogy az úgynevezett gazdálkodási ' szellem, a közös kincstári javak jobb megvédése, jobb megóvása öntudatlanul belekerül még a legszegényebb és legnincstelenebb honvédszolgálatot teljesítő magyar ember füléhe is. Ha már gazdálkodásról esik szó, akkor'meg kell említenem két gyakorlati péMát is. A gazdálkodáshoz tartozik az is

: hogy a honvédség egyes osapattestei vagy egyes beszerző emberei, elsősorban székhelyük környékén található élelmiszereket vásárolják. Vegyék figyelemibe ugyanis a benzin és a gumik koptat ási költségeit és inkább vegyék meg valamivel drágábban a közelebb fekvő árut, mint hogy száz kilométeretkről szállítsanak például egy kocsi »ol-