Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
174 Az országgyűlés képviselőházának 343. \ csóbb« káposztát. Az ellenkedő példát is meg kell említeni. Ez is tapasztalati tény. Körülbelül 25 esztendeje ismierem a Ludovika Akadémia épületét és annak az utcára nyúló kőkerítéses részét. Láttam, hogy 1918 óta, valahányszor a vakolatot az időjárás vagy a firkáló gyerekek idő' előtt segítettéik leomlasztani, akkor mindig a vakolatot állították ízléssel és nagy költséggel helyre. Most — n agyon helyesen — nem vakolták, a falat, hanem még a megmaradt vakolatot is leverték. A falat alkotó termésköveket lefaragták és egy kis cementtel a kövek illesztési helyéit beragasztották. Mindez élénken bizonyítja, hogy a Ludovika Akadémia parancsnoka vagy. gazdasági vezetője ízléses, gazdaságos és korszerű módon végzi ezt a körülbelül egy kilométert kitevő helyreállítási -munkát. Én ilyen gazdaságos szellemű nevelést szeretnék és kérnék minden állami és közületi téren, így a honvédség gazdálkodásában is. Egy harmadik dolog általános honvédjellegű kérdés, t. Ház, nevelésügyi vonatkozású. Az összes nevelőintézetekből, az összes tanfolyamokról; tudomásom szerint, hiányzik az úgynevezett emberi sin eretnek, helyeseibben a legényismieiretneik mint tantárgynak az oktatása. Természetes, hogy a gyakorlati kiképzés szempontjából mindig azok a gyakorlati jellegű tapasztalatok szoktak a legjobbak lenni, amelyek akáir egyes kiváló kiképzőknek; akár egyes ősapátoknak, vagy szakaszoknak, vagy tiszteknek, altiszteknek — hogy úgy mondj aim — fogásai- Az lenne a helyes azonban, ha ezeket a kiképzési fogásokat — ismétlem és hangsúlyozóim! — emberismeret vagy legényismeret címén a tantárgyaik keretében hivatalosan is fanitanák. Mennyivel hatásosabbá lehetne fenni a kiképzést. Hiszen ebben az esetben nemcsak azok lennének jó kiképzők, akik egészen szerencsés nevelőérzékkiel bírnak, hanem azok iß; akiket — ennek híján — erre a módszerre ránevelnénelk és rászoktatnának! T. Ház! A káromkodásról is szó esett. Én »eim vagyok káromkodáspárti, de kénytelen vagyok leiszögezni, hogy csak »irózsafüzéress szelídséggel jól felszerelt vad és pogány ellenséget legyőzni nem lehet. A káromkodás kérdéséiben — bocsánatot kérek — katonai szempontból is nézve a dolgot; valamit meg kell különböztetnünk. Mondjuk meg őszintén, hogy a káromkodás mindaz, ami az Istenre, a szülőkre, a ^ testvérekre vonatkozik, az igenis* kímélet nélkül ""üldözendő, azokat ai legszemélyesebb sértésnek számítsuk. Be azokat az indulatszavakat, amelyek bőségesen megtalálhatók, — ési pontosan megtalálhatók, nemcsak a katonák hanem a oevonuló »civilek« foglalkozási, szótárában is. legyünk tisztáiban, sohasem tudjuk kifüstölni és ezek különös gondot ne is okozzanak nekünk. (Mos g ás.) Ami a tartalékos tisztek, különösen a műszaki kiképzésű tartalékos tisztek létszámának szaporítását illeti, magam is javaslom és kérem, lehetővé tenni, hogy azok az építőipari végzettségűek is,^ ak'ik az esti tanfolyamot elvégezve szerezték meg az ő szakképzettségüket, nemkülönben akik az úgynevezett esti villamossági ipari felső tagozat tanfolyamát végezték el négy évig, azok is kaphassák meg & karpaszomány viselési jogát. Ebben azi esetllése 1943. november Ûé-én, szerdán. ben bizonyosan kellő számban és kitűnő gyakorlati képzettségű emberekkel fog ' megnövekedni a tartalékos tisztikar létszáma. Pontosan azokból a műszaki körökből, amelyekben egyébként a honvédségi szolgálatban nagy hiány mutatkozik. A délvidéki tartalékos tiszteik kineveztetésénél pedig — délvidéki képviselőtársam felszólítása kapcsán kérem, méltóztassék! • mindazokat, akik a honvédségi átképzésen már átestek, a tartalékos tiszti állományba áthelyezni, illetőleg mielőbb átminősíteni. (Helyeslés.) I ; ü| T. Ház! A légoltalmi riadókkal kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem, hogy a legutóbbi, októberi riadó alikalmával Budapestem a Szent Imre heraeg-téren hét perc telt el adidiig, amíg, nem tudom homroian, honnan nem, előkerült az a valaki — azt hiszem, villamoskalauz, — akinek, a. zseben volt ai Szent iXmre 'hercieg-térii nyilvános 1 óvóhely kulcsa. (Ügy van!) Mindnyájan jól tudjuk, hogy a légvédelmi riadó és a tényleges támadás között bizonyos idő szokott eltelni, mégis hét perc egy kicsit túlságosan hosszú várakozási idő volt az ott rekedt közönségnek. Végül íelhívom a miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy a légotalmi előadók három évvel ^ezeilőtt megállapítjoltt tiszteletdíja kevés. Méltóztassék tehát ez felemelni, illetőleg felemeltetni, mert hiszen alig i|a.p majd a légoltalmi képzés szervezete előadókat. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy a polgári közönség jelentékeny része még kiképzésre, illetőleg átképzésinél szoirul s így még előadók tömegére lesz szükség. Tekintettel az előrehaladott időre (H\:3)juk! Halljuk!) a haderőnkívüli kiképzés' k|érdésével r kapcsolatos mondanivalóimat a. felhatalmazási ' vitában van szándék ómban elmondani, annál is inkább, mert a leányleventekérdéssel és az iskolánkívüli nevelés kérdésével kapcsolatban óhajtok ott majd erről részletesen szólni. T, Ház! Mint eddig, ezentúl is mindent megadunk al honvédségnek, egyszerűéin azért, mert a honvédség a megtestesítője a legigazibb hazafiúi szolgálatnaik és az igazi hazaszeretetnek. Már pedig T. Ház Teleki Pál szavai szjerint »A haza ugyanolyain, mint az édesanya. Érzelmi szálak fűznek hozzá. És ha nem tudi adni, akkor mi kell, hogy adjunk neki.« Adjuk tehát mindazt, amire a hazának szüksége van. Eddig is megadtuk, a jövőben is meg fogjuk adni a honvédség céljaira szükséges összegekiet A költségvetést elfogadom, (Helyeslés és taps a\ jobbol'd^on és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Meskó Zoltánt! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Mozgás.) Meskó Zoltán: T. Képviseílőháiz! Az idő . előrehaladottságára való tekintettel rendkívül rövidre szabom, beszédemet; csak! arra szorátko^ zoim, mint • sorrendben utolsó szónok a mlai vitában, hogy megállapítsam azt, hogy a Ház minden oldalán pártikülönbség nélkül a legteljesebb elismeréssel adóztunk a magyar királyi honvédségnek és mindenki csak a; tisztelet é ; s elismerés hangján) enulékieizett meg a honvédelmi miniszter úr személyéről és tevékenységéről. (Ügy van! Ügy van!) Magam is teljes egészében csatlakozom ehhez a felfogáshoz. Hogy ebben a késő időbea mégis saót ké-
