Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
168 Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1943. november 24-én, szerdán. szárnyakban, akár egyes honvédalakulatokiban kiatiakult, ; vlalíóslággal; megbotrájnkoztaitió'. Ezt én két fülemmel hallottam és tapasztaltain. Mi a magyar ifjúságot vallásos, erkölcsös, hazafias 1 szellemben akarjuk nevelni. Itt nem veszi talán rossznéven Vájnia Gábor igen t. képviselőtársam, ha válaszolok néki. Képviselőtársain talán nem jól fejezte ki magát, én aaomibarn úgy értettem beszédéből, mintha azt mondotta volna, hogy álllíttassék fel egy olyan, ifjúsági vezetőség, vagy egy olyan alakulat, amely bőit kizárják a papok és a tanítóik nevelői vezetését (Vájna Gábor: Nem azt mondottam!) Papok nélkül és tanítóik! nélkül... (Vajtna Gábor: Azt momdottlaim, hoigy leven teofetat ói státust állítsanak fel!) Lehetséges, hogy nem értettem jól, de én ezt vettem ki szavaiból. (Emi hang d szél őbalddaJon: Rosszul!) Ha nem értettem jól, akkor visszavonoimi, amit mondottam és örvendek, hai egyetértünk. T. Ház! A leventekiképzésnél éppen az ifjúságot akarják valláserkölcsös szellemben nevelni- Szabad legyen hivatkoznom a<z itt is jelea^évö Béldy Alajos altábornagy úrnak, (Élénfr éljanzés.) az ifjúsági nevelés országos vezetőjének a Nemzeti Sportcsarnokban nemrég mondott beszédéből egy-két mondatra. (Efjv haha ,job ] bfelől: Naaiton íó beszéd! — Olvassa): »Aki a leventeintézménybe kerül, annak úgy kell viselkednie, hotoiy aa ifjúság példát vegyen róla. 1-lyeini példamutatás az 1 is, hogy soha. de sóba sem szabad káromkodni az ifiúsá"- előtt Két évvel ezelőtt a katolikus oüspöki kar körlevélben rámutatott arra a helytelen szokásra, hoigy a- tömegek 1 mozgatásánál sok fegyelmezetlen vezető káromkodik. Ezt mi?)! már piem tűrjük — mondja az altábornagy úr — Œeh/es^êft jobbfe^ől és középen,) s ha mégis előfordul, haladéktalanul orvoslást nyuitunk.« (Közi Horváth József: Ez a helyes !> Ha az ifjúságot, a leveinteifiúsáigot ígv nevelik, ez nagyon helyes, de ha bekerül a hadseregbe a levente ée ott az első pillanatban őrmesterének ajkairól ficsergns-faesargós-ritytyentett káromkodásokat hall, akkor azután minden idealizmusa egy oillanat alatt összetörik. Kérdem tisztelettel, hogyan lehet azután tovább nevelni igazi vallásos, erkölcsös, hazafias szellemben ezt a honvédet? Tudom, hogy ezt a vezetőség nem akarja, de tegyen róla s ha másként nem. adia ki napinaramesban. hogy azt a felettest, aki káromkodik, úgy megbüntetik, mintha elkésett volna a névsorolvosásTÓI, va«v minhta elesett volna valami szolgálati teliesíté^ről;. (Közi Horváth József: Káromkodás nélíkül is lehet! fegyelmet tartani!) Milyen másként venné a kezébe a haza védelmében a fegyvert az a honvéd, ha biztosan tudná, hogy itthonhagyott felesége é& családja számára a betevő falat intézményesen biztosítva van és hogy az embereik megtisztelik azt a házat, ahonnan a Kenyérkereső férj a haiza és a mi védelmünkben kint harcol a harctéren. Milyen másként harcolna, ha tudná, hogy esetlege« hősi halála után gondoskodnak a nátramaradbttairól, éspedig nemcsak karitatív módon, segélyezésekkel, hanem intézményesen isu Milyen erős lenne a határvédelem. ha ezt mindenki tudná! A háborús erőfeszítésekből mindenkinek ki kell vennie a maga részét, de úgy hiszem. legjobban kiveszi az a katona, aki kint harcol a harctéren fegyverrel a (kezébe« és ezer halállal néz szembe minden nap. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja e'.) Méltányos tehát, hogy akik helyettünk odakint harcolnak és küzdenek, azok itthon valami formában elismertessen etk és jutalmaztassanak. A hivatásos katonáknál az.elismerés és a jutalom meg is nyilvánol olyan formában, hogy a harctéri szolgálat gyoirsabb előléptetést biztosít számukra. Méltányos telhat, hogy ugyanez az előny a tartalékos minőségben szolgáló firontkatonáknál is érvényesüljön. Jelenleg a tartalékos, polgári foglalkozású egyén a katonai szolgálat folytán rendszerint bizonyos hátrányokat szenved, például az előléptetésnél. Éppen ezért nagyon helyes volna elő-' szőr, ha a hadműveleti területen katonai szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottak a rangsorban annyival Boroztatnának el őremennyi időt a hadműveleti területen eltöltöttek. A hadműveleti területen eltöltött idő kiszámításánál minden megkezdett hónapot teljes hónapnak' kellene számítani. Másodszor: az előresorozást a most folyó háború tartama alatt és hat hónapig., a most folyó háború befejezése után minden év június 30-án és december 31-én (kellene számítani és az előléptetést már a z ekként helyesbbített rangsorozás alapján kellene eszközölni. Lelkem mélyén úgy érzem, hogy nagy szociális igazság volna, ha ez megvalósulna. Azután itt vannak a felmentések. Lehethogy nemi talál mindenki tetszésére, amit most fogóik mondani, de ezzel én nem törődöm. A felmentéseknél és a meghagyásoknál mi a helyzet? Az, hogy vannak olyanok, akik egyáltalán nem teljesítettet katonai szolgálatot. Megértem azt, hogy a hadiüzemeknél, a közigazgatásnál és más fontos nemzetvédelmi erőknél szolgálatot teljesítő közszolgálat alkalmazottakat — mivel szakemberek — nem lehet elvonni. Be tegyenek oda öregebb szakembereket és 35. életévig legalább mindenkit be kell hívni katonai szolgálatira., mert így azután nem történhetik mieg az, hogy az egyik egyszer sem vonul be, a másik meg talán négyszer-ötször is(Közi Horváth József; Sőt nyolcszor és tízszer!) Azt hiszem, hogy éppen a hadseregbeli találna kedvező fogadtatásra ez a gondolat. Továbbá: nagyon sok Dél-Erdélyből menekült r katonaszökevény, helyesebben: magyar fiú áll katonai szolgálatban! Ezek kint harcolnak a partizánok ellen. Maholnap hazakerülnek vagy már haza is jöttek. Ezeknek a fiúknak, akit életüket tették kockára a magyar hazájuk szolgálatában, meg kei] találniok az elhelyezkedési lehetőséget, különösképpen pedig biztosítani kell a helyzetüket. Itt kell kérnem az általam nagyon becsült honvédelmi miniszter urat: hasson oda, hogy az -állampolgársági kálváriát ezek a fiúk ne járják meg. (Hehseslés és taps a jobbőldalmi és a középen. ~Közi Horváth József: Rettenetes!) Amikor azonban róluk szólok, ugyanakkor szólnom kell azokról is, akik- hősi halált haltat és akiket — aktív, hivatásos katonákat — haláluk^ után léptettek» elő. Ugyanezt a mértéket kérném ai tartalékosok szamára is. éppen a hozzátartozók érdekében, hogy az a tartalékos tiszt vagy az a katona, aki elesett és időközben tálán éppen elolépésre került volna, mindeui további nélkül lépjen elő, hogy így
