Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Az országgyűlés képviselőházának 843. a hozzátartozója nagyobb nyugdíjhoz, nagyobb anyagi lehetőséghez jusson. (Taps.) T. Ház! Még csak egy katonai nevelőintézménynőil 1 szeretnék röviden szólni. Nem ismerem mindegyiket csak egy eft isítneirelV a marosvásárhelyit. A lehető legjobbat mondhatom rólai Az a nevelés, amelyben a hadapródiskolások ott részesülnek, azt hiszem, valósággal a világ előtt példaadó. Nekem alkalmam volt egy-két előadás szövegét elolvasni, amelyeit a szülőknek' ai Csaba királyfi hadapródiskola parancsnokságai haza 'küldött. Az egyiikben a 16—17—18 éves ifjúságot világosították fel szexuális, értelemben. Ezek az előadások, úgy megfpgta'ki, hogy mondhatom minas talán Magyarországon az ai katolikus szerzetesiskola, amely különben és szebben adbá meg ezlt a felvilágosítást. Illesse ezért dicséret ezt azi iskolát és parancsnokságát, (ßljeinzes. — Egy hang a szé\sők\qí oldalon: S ölé, székely falusi g y érmeket oda!) < Röviden akarok szólni arról, hogy a Székelyföldöm nagyon sok; olyan ember van, akinek megvan ai vitézi cím elnyeréséhez szükséges kitüntetése- de nincsen meg hozzá a bizonyítéka, mert annakp-dejen a romám hatóságok beszedték tőlük ezeket a bizonyítékokat, annak ürügye allait, hogy majd elrendezik azi ő, nein tndom én. íromtszolgálatukat. Kapnak valami nyugdíj félét vagy kitüntetést, stb.. Ekkor történt, hogy egyeseknek elvesztek ezek) a bizonyító okirataik, másoknak pedig a román betöréskor pusztultak el az irataik. Ha megvan annak ai székely embernek a ki tüntetése, de nem tudja mivel bizonyítani a jogosságát, mit ^sinálíjoaii? A hadile vélt árban sem találhatja meg, mert talán éppen az összeomlás következtében az is elpusztult Ha van rá tanú és pedig talán éppen a tisztje és ha hivatalosan talán kiét tanúval lehetne a jogosultságot, bebizonyítani, akikor nagyon: sok sokgyermekes székely vitéz jutna vitézi telekhez és szaporíthatná a magyarságot a húszmillió felé 1 . (Taps) T. Ház! A honvédhadsereg megvan, de a megtairtása, fejlesztése nemcsak! a költségvetés beszélő számaitól, ezeknek nagyságától és értékétől függ, hanem elsősorban tőlünk., akük sohasem tévesztjük össze a haza és az Isten fogalmát pénzestárcánkkal, elmaradt cipőjegyünkkel, leszállított kenyér- é& cukoradagunkkal éis a rongyos életünkkel, hanemi akik a mai lázas, vészterhes időkben keressük és meg is találjuk e láza® idők legdrágább kimleisét, a józanságot, akik a Zrínyiek, ~a Rákócziak szellemétől átitatva és megtüzesítve hiszünk a világ összeomlása közben is a magyarság jövő életében, amelynek: alapj!a> az erős, jólf egy vérzett magyar hadsereg. A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szánwhofi üdvözlik-) Elnök: Szólásra, következik^ Haala Róbert jegyző: Andréka Ödön! Elnök 1 : Andréka Ödön képviselő urat illeti a szó. Andréka Ödön: T. Ház! A honvédelmi táré«. költségvetésének tárgyalásánál mind az előadó úr, mind aa összes felszólalt képviselő urak pártállásra, való tekintet nélkül, szinte egyömtetőén a magyar hadsereg tökéletesítését, gyorsabb fejlesztését, sürgették. Mindebből tioïkéleteteseni kitűnt, hogy valamennyiünk kívánsága, akarata, vágya, hogy a •legszebbet, előttünk; a legkedvesebbet tökéle te epeik lássuk, mégpedig lehetőleg minél hamiaraibb. Nagyon jó volt hallani Ujfalussyj mélyen t képviselőtársaimnak,- az * ülése 194S. november 24-én, szerdán. 169 Öreg katonának szívből jövő hangját (Úgy van!) Nagyszerű volt ez a megnyilvánulás. Itt látszik meg az a. katonaszellem, amely ta-lán már kiskorban! beoltódik aa emberbe. Meg kellene ennek látszania mindenkinél kivétel nélkül, de leginkább a volt katonánál, az Öreg katonánál látszik, meg, hogy ez a szellem maradéktalanul mindig megvan, s kiirthatatlan belőle az a. niaigy szeretet, amellyel a honvédelem sorsával, a honvédelem fejlesztésével fogLalkozik. i i T. Ház»! Minden áldozaitot meg kell' hozmunk. Ezeknek az áldozatoknak meghozatalánál azonban valamiképp azt Játom, hogy szervesen öszszie kell kapcsolni minden egyéb ugyancsak a hadigazdálkodást célzó, a hadigazdálkodás szolgálatában, lévői polgári intézmények szükségleteivé]. Csak olyan beruházásokat végezzünk ma, amelyeiknek kihatása van erre a háborúra. Talián a honvédelem sem teszi helyesen, hal évtizedekkel késő-bibi dolgokra helyezi a súlyt, vagy ha neimi is, de elvégzi azt. Ügy kelleae^ hogy minden körülmények fcöizött csak azokat a munkákat helyezzük előtérbe, amelyek a mának, a mai háborúnak, tatám a. holnapnak a^ szükségleteit fedezik vagy talán a holnap végszükségét könnyítik meg. Átmeneti szükségmegoldásokra feltétlenül szükség van, ezeknek a beszervezésén nagyon sok múlhat. Értesültünk arról, hogy ai honvédségmleiki nehézségei vannak a laktanyák építésével, kapcsolatban; nincs, cement, vas. stb. Ettől a tételtől azonban én el is tekintenék, ha tőlean függne. Azlt tanáesolniáim, aizit óhajtaniám, azt szeretném, hogy ezt talán máso'drendü kérdésként kezeljük és amennyiben a honvédségnek a hadsereg fejlesztése következtében _ mégis szüksége van több laktanyára, több kiképzőtelepre, tesi&ék igénybe venni, ha kell. akár a kékiesi lüxusszáHót is, mondjuk, a síoktatás céljánai. (He*yesîé$ « szélsőbalóMaíon.) Bármely más ilyen épületet is igénybevehetünk, mert hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy ma nem a szórakozás az első, _ ma senkiinek sincs joga szórakozni, hanem mindenről lemondva, mindent a. honvédség szolgálatába kell állítani. A termelést minden vonalon emelni kell, ez ma általános kívánság azért, hogy a honvédelmet tökéletesen és minél gyorsabban fel tudjuk szerelni. A termelés fokozásánál természetesen szintén szervezési kérdések tolulnak előtérbe. Csatlakozom itt igen sok előttem felszólalt képviselőtársamhoz, amikor azt mondom, hogy a hadianyagtermelésre sokkalta nagyobb súlyt kell biztosítani a honíyédelmi miniszternek a mai időkben, mint bármikor, vagyis a honvédelmi miniszter minél tökéletesebben és minél gyorsabban, minél hathatósabban szorgalmaztassa és hajttassa keresztül azokat a termeléseket, amelyek ma itt-ott talán kissé kihagynak. Szervezési hibának kell minősítenem a szénhiányt is. Tegnap az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalása során hallottunk ugyan hangokat, amelyek különböző érveket kerestek, de tény, hogy általános sagt an nincs fejlődés, sőt némi visszaesés mutatkozik a széntermelésben. Határozottan merem állítani, hogy ez szervezési hiba. (Palló Imre: Naponta tízezer zsidó fürdik meleg vízben!) Vegyük számiításba azt, ha egyetlenegy hadianyaggyár termelése csak egy mapig is, vagy csak órákra kihagy, milyen; nagy mértékben esik ezzel vissza a hadsereg fejlesztése. Itt ugyanis elsősorban hadianya ggyárakról van szó, 23*
