Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

162 Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1943. november 24-én, szerdán. folyással van a sport. A sport jelentőségére általam igen t. kedves barátom és képviselőd­társam, Baky László (Éljenzés a szélsőbal­od lövi.) hazafias gondolatokban gazdag beszé­dében most is, minit mindenkor rámutatott. Én teljes mértékben egyetértek az, általa mondot­takkal, de ezeket kiegészítem még azzal, hogy a néhai Gömbös Gyula nevével kapcsolatos helybeli 'tiszti vívóklub a hervadhatatlan' érde­meket szerzett vitéz Somogyi Endre altábor­nagy vezetése alatt (Taps a szelsőb*Motdalo.n.) mindazok számára, akik hivatottak az, egyes, ősapáitoknál vagy csapa trészeknél a szellemet fenn tartani, mutatja, hogy. ezt a szellemet miképpen kell kezelni. Igen t. Ház! A vezérkari főnök úr sportember, ő nagyon sokat megtisz­telt bennünket magas látogatásával. Ezzel is* azt akarja dokumentálni, hogy a, sport kulti­válása a hadseregnek; éltető eleme, (Ügy van! Ügy van! a ezéPsőbalodalon.) Össze akarom foglalni egy mondatban a •szellemről mondottakat: legyen a hadsereg al­kotmányos szellemű, az; állam jelszava pedig az legyen, hogy mindent a hadseregért. (Heresies.) Rátérek fejtegetésem. második pontjára, a politizálásra. Őszintém megvallva, a múltban! a politizálásnak bizioinyos nyomait láttuk, de örömmel konstatáloim, hogy ez most már tel­jesen kihalófélben van. De leszögezem: ha po­litizált is ez a tisztikar, védelmére kell felhoz­nom, hogy az csakis hazafias érzéssel történt. (Élénk tap a szélsőbaloldalon. — Egy hang ugyanott: Baloldali nimes köztük! — Oláh György: Nincs köztük marxista!) De szerény véleményeim! szerint a hadsereg akkor.se poli­tizáljon, bízza eat más szervekre. (Ügy van! jobbfelől) Senki se nyúljon a hadsereghez, le­gyeim az a hadsereg a bölcs államvezetők kezé­beim legyen aa állam irányítása mellett annak, feltétlenül hűséges szerve. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Igen t. Ház ! Most rá, fogok térni legked- ' yencebb témámra, a fegyvernemek tradíció­jára s ezzel elérkeztem felszólalásom utolsó állomásához. Tudnunk keli mindnyájunknak, — hogy ezt megértsük — hogy, most mar hu­síziár, gyaloglóé, vagy műszaki nincsen, hanem csak honvéd, vagyis az Összes fegyverneműek a, »honvéd« megjelölés alatt egy elnevezés alá vétették. Ha ez nem is jelenti, a fegyvernemek eitehnetését, szerény véleményem szerint bizo­nyos fokban mégis lomltárba helyezését jeleinti. Tiszteletteljes kérésem az a h önvédelmi minise ter úrhoz, hogy 'állíttassák vissza a .fegyverne­mekre való hivatkozás minden jelentésben, mér a »Pro patria «-ban is. (Rajniss Ferenc: Jó az a versenynek is nagyon! — Botár István: Egy egészséges, nemes verseny sohasem árt! — Oláh Györgyi: Szép verseny az! Okois dolog!) Ezzel körülbelül végéhez is értem felszóla­lásomnaki Teljes bizalommal viseiteteimi az Összkormány iránit, különösen pedig a téli há­borút végigküzdő honvédelmi miniszter úr iránt, (Éljenzés. — Baky László: Aa iránt mi is!) akitől sokat várunk (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és reméljük, ^ hogy gazdag tapaszta­latait a hadsereg számára érvényesíteni fogja s azt mintegy felfrissíti- Ebben à reményben örömmel csatlakozóra mindazokhoz, akik a költ­ségvetést elfogadták. Végeztem: (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oWtdtám. — A szónokot* tömegesén üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? ' 'Ineze Antal jegyző: Vájna Gábor! Elnök: Vájna. Gábor képviselő urat illeti a szó. (Mozgás.) Kérem a képviselő urakat, fog­lalják el helyeiket Vájna Gábor: T. Ház! (Hdijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ujfalussy Gábor igen t. kép­viselőtársam igazi, öreg katomaszívéből jövő szép szavaihoz kapcsolódni tulajdoniképpen igen egyszerű dolog, mert amit igen t. kiépvi­sellőitársam mint idősebb bajtársam, itt a Ház­ban magyar szívével és magyar lelkével 1 mind­nyájunk közkincsévé óhajtott tenni, ugyanaz dobog a mi magyar szívünkben is. a Háznak erről a baloldaláról is. (vitéz Imrédy Béla: Er ről a baloldalról igen! —< Derültség a szé sőbailr­oldalon. — Palló Imre: Más baloldalról nem igen!) Engedtessék meg, hogy a feivetett'pro­blémákra, még pedig a! katowaiszéllem kérdésére és egyes más kérdésekre, amelyeket igen t. kép­viselőtársam itt a Ház ele hozott, fel szólal ásom keretén belül kitérjek, amikor be fogom, mu­tatni» hogy ugyanazon az úton járunk: és ugyanazt kívánjuk mi ezen a s'zélslőbalol'dalon és csakis kizárólag itt, kivéve a középső szek­tort, — amit képviselőtársam felhozott. T. Ház! Hódolatom és kegyeletem először is hősi halottailnké; ezielk hátramaradottaiké és rokkantjainké, akik a nemzeti közösségért oly nagy áldozatot hoztaki a múltban és hoznak, a jövőben is. (Zaj.) Elnök: Csendet' kérek, képviselő 1 urlak! Vájna Gábor: Ügy érzem, hogy ez a hódo­lat és kegyelet minkéit kötelez és Ígérem innen a, t. Háznak és egész magyar nemzetünknek, hogy amíg bennünk és pártunk minden jegyes tagjában, magyar szív dobog, soha nem szűnünk meg egy pillanatig sem harcolni azért, hogv az ő emlékük becsülettel megőriztessék és az ő sorsuk és .iöviendlőrjülk, valamint hozzátartozóik sorsa és jövendője a nemzeti becsület és sors kérdése legyen. T. Ház! Ameiy nemzet vagy nép hőseit nem becsüli meg, az- önmagát becsteleníti meg, a becstelen nlennzet pedig megérett arra* hogy el­pusztuljon, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbd'ol­dalon.) mi pedig élni akarunk, feltámadni aka­runik, egy új 1 ezeresztendős életet óhajtunk elin^­dítani- Amikor ebből! a szemszögből vizsgálom a honvédelmi tárca költségvetéséit, főleg annak katonapolitikai részét, az én bírálatom nem a honvédség eilen irányul; bírálatom javítani, építeni akar és így remélem, illetékes helyen meg is fogják hallgatni. T. Ház! Ügy érzem, ennek a magy világ­égésnek ötödik esztendejében nemzetünk! és ma­gyar jövendőnk honvédségünkkel és nemzeti becsületünkkel áll vagy bukik. Nincs és nem leheti tehát olyan áldozat, amelyet, ha ai honvé­delmi miniszter úr tőlünk kér, ne adnánk meg szívesen, mert afeármillyien verfejltiékbie kerül­jenek is azok a fiKérek és milliárdok, amelye­ket örömmel bocsátunk, a honvédség rendelke­zésére, csak kis értéket képviselnek) mindig örök nemzetünknek szent szolgálatában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodat on.) Amikor a, múlt hibáit és sok-sok bűnös.nru­lasztását kritizálom, egyúttal rámuitiatokí azok­ra az általam és általunk meglátott és érzett utakra, amelyeken haladnunk Éeül. hogy végső nemzeti céljainkat elérhessük. T. Képviselőház! A korszerű háború ma már nemcsak a harctéren; a szorosan vett csa­tamezőn, hanem a mögött, annak hátországá­ban .— partizanharcok alakjában — és idehaza, az ainyaorszagban, is egyaránt folyik; tehát totális háború ez, amelyben résztvesz mindenki

Next

/
Oldalképek
Tartalom