Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Az országgyűlés képviselőházának 343. a 'legelső fegyveres katonától a hátországban lakó öreg emberekig és csecsemőkig. Éppen : ezért nem közömbös a honvédségre az, hogy milyem a honvédség szelleme, amint Üjfalussy Gábor igen t. képviselőtársam is nagyon szépen kifejtette. A szellem ,a csilládban kezdődik, a családi neveléstől függ, azután jön az iskolW a leventeképzés, a , katoinanevelés és azután jöní talán a legnehezebb iskola* az élet iskolája«. Éppen ezért a honvédség előképző iskolájáról, a leventeképzésről óhajtok tisztelettel néhány szót szólni és teszem ezt azért, mert a közeim ni tbiain a Ház 1943 november 10-i ülésén interpelláltam az összkormányhoz a szociáld&moknapárt és a szakszerveizetek feloszlatása, főleg pedig — iáim! a honvédelmi miniszter urat illeti — a leventeköteles ifjúságnak a szociáldemokrata szakszervezetekből való eltávolítása tárgyában. (Oláh György: Ez így van! — Egy hang a szélsőbdlol'dalon: Enne\k "már régeri meg kellett volUa történnie!) Az erre adott miniszterelnöki válasz, amelyet a miniszterelnök úr az összkormány nevében, adott, nem elégített ki sem engem, sem magyar nemzetünk egyetlenegy beicsületes tagját; sem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalold&r Ion.) mert úgy érezzük, hogy a miniszterelnök urat akár a csendőrség, akár a rendőrség nyomozó közegei, akár más katonai szervek nem tájékoztatták talán arról, hogy micsoda nemzetellenes kommunista izgatás folyik a szakszervezetekben. (Egy hang Q, szélsőbaloldatom: Nem akarják tudomásul venni!) T. Ház! A m. kir. minisztérium az 1942 május 5-én kelt 3050/1942. számú miniszterelnöki rendelettel a politikai pártokból & 23. évét be nem töltött leventeköteles ifjúságot eltávolította, (Oláh György: Csak a szoeiknak szabad!) elleniben meghagyta a szociál dem okra taszakszervezetékben, (Egy hang a szelsőbamdalön: Az nemzeti alapon áll!) továbbá a Kallót. ban és más egyéb szervezetekben. Annakidején a 36 tagú országos bizottság ülésén' is szóvátettem ezt a kérdést, — sajnos, másodmagammal maradtam, leszavaztak minket — szóvátettem azért, mert több, mint egy hónappal iái kibocsátás után hozták ezt a rendeletet a 36 tagú országos bizottság elé, hogy utólag vállaljuk a bennefoglaltakért a felelősséget. T. Ház! 1920-ban, amikor a 'bolsevizmus után az akkori belügyminiszter visszaadta a szoeiáldemokratia^ szakszervezeteknek az autonómiát, rendeletébein leszögezte, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek csak kulturális, szociális ési gazdasági kérdéseikkel, például munkaközvetítéssel foglalkozhatnak, politizálássiail azonban nem; mert ez maga után vonná azonnali feloszlatásukat. (Oláh György: Már régen feloszlathatták volna ezen az alapon! — Egy hang b szélsőbaloldalom: Akkor meg sem születhettek voína!) Itt a politizálás a legegyszerűbb. Interpellációm alkalmával .éppen ma két hete, részletesen kitértem arra az ágitációra, amely a szakszervezetekben folyik, ahol azonos vágású emberek, lakatos a. lakatossal, asztalos az asztalossal, összejönnek ügyes-bajos dolgaiklat, panaszaikat megbeszélni. Ide feküdt be teljes súlyával a kommunisták magyarországi pártja, EZÍ a kommunisták magyarországi pártja', mely ma mint (békepárt él, virágzik, garázdálkodik és fertőzi a dolgozó magyar ifjúságot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloMalon.) Megmondtam akkor is, hogy mint ülése 1943. november 24-én, szerdán. 163 nemzetünk élő lelkiismerete, mi magyar emberek vállaljuk nemzetünk jövője és jelemé előtt a felelősséget, hogy mindaddig, amíg ezekben a szakszervezetekben ez ai" nemzetmételyezés, neuizetrontás! folyik, igenis, mi és politikai pártunk is, rajta tartjük kezünket BI magyar ifjúságon, a családon, és a mozgalmunkon keresztül. (Abonyi Ferenc: Kötelességünk!) T. Házi! Mindezekre az volt a miniszterelnök úr válasza, hogy ezekről ő nem tud, ha esetleg valamit meg fog tudni és ha az, amit •megtud, a nemzet ellen lesz, — egyébként Botár István igen t. képviselőtársam részletesen ismertette ezt a választ, tehát nem tartom szükségesnék a miniszterelnök úr válaszát még egyszer felolvasni — akkor ő majd intézkedni fog. (Bítky László: Néz^e meg a törvényszéki iratokat és bírói ítéleteket!) Én innen, mint jobboldali hungarista törvényhozó, nemzetünk nevében kérve kereng a honvédelmi miniszter urat, akit derék, kiváló katonánakt, kiváló csapattisztnek, parancsnoknak, vezetőnek ismertem meg, hogy h»a.i már BÍ kormány többi tagja és a miniszterelnök úr nem óhajt ez ellen tenni, ( nemzetünk élete érdekében tegyen valamit ő és pusztítsa el innen ezt a nemzetellenes, szervezetet, adják át a szakszervezeteket fiz állam kezébe és tegyék fpárton) felülivé. (Helyeslés \ r s szélsőbaloldalon.) Mi nemi tiltakozunk az ellen,, t. Ház, hogy a levente oktatás a katonaság kezébe kerüljön (FeWiáltásoh a szélsőbal oldalon: Sőt! Ezt követeljük!), sőt a 36-os bizottság ülésén és itt a nyílt ülésen is megmondtam és kértem, hogy igenis, tessék ai leveinteoktatást kVtonásítani, kivenni belőle minden politikai színezetet, ne a jegyző, a pap, a tanító vagy más legyen alkalmi leventeoktlató, 'tessék egy leventeoktatói státust teremteni, letétetni velük a katonai esküt (Hehies'.és a. ízélsöba^oldálon) ^és akkor olyan ifjúság fog ebben az ország; ban 'felnőni, s amely minden egyes politikaü pártnak amely becsületesen és magyar szívvél gondolkozik és érez, ínyére és kedvére lesz és nemzetünket majd mint honvéd meg fngja védeni. (Élénk heresies és tap$ a szé'sőbnJoMv lom,-) — Baky László: Igaza van! — Halmai János: Feloszlatni a szociál demokratái pártot! Inkáhb ma, mint holnap! Dédelgetett fiúk! — Az elnök cssenget.) T. Ház! A leventekéozők közoonti tanfolyamán a honvédelmi miniszter úr is beszélt és nagyon szépen kifejtette a levente íeludatát és a leventeképzés célját. (Olvassa): »Azt mondhatnám^ szinte«. — mondotta — »hogy a ml népünk jövőlje, annak biztosítása függ a leventeintézménv sikerétől, ats ifjúság ,honvédelmi nevelésétől.« Hivatkozomi ÍM — mint ahogyan ma két hete elmondott interpellációmban is hivatkoztam — a miniszterelnök úrnak 1942 április 19-én a lovardában mondott nagy bemutatkozó beszédére, .amikor a háborúról a következőket mondotta (olvassa): »Ez a háborúba mi háborúnk.« (Oláh György: Az már nem érvényes!) — »Ettől a tavasztól kezdve háborút viselünk, háborúba mennek a katonák, háborúba száll az egész nemzet. A mi háborúnkba. 1848 óta most elevenítjük fel újrai a magyar Iháboirúltií 'Tudatosan miegyünki a háborúba«, nem sodorva, senki által nem kényszerítve.« (Mozgás. — Koltai József: Ez el lett azóta felejtve!) A későbbiekben hivatkozik a miniszterelnök úr arra, hogy a. béke tárgyalásokra
