Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

Az örszággyűíés képviselőházának 343. miall: Mivel pedig á miniszter úr — sajnos — az ő kormányában foglal helyeit, (Derültség.) bármennyire is mindemben! a hátamögött ál­lunk, bármennyire számíthat és építhet is ránk a leigneiheaelbb és legkülönbözőbb körülmények között is, költségvetését pártszövetségem, a Magyair Megújulás Nemzeti Szocialista Párt: szövetség és a magami nevében meni fogadhatom el- (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. ~ A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: vitéz Ujfalussy Gábor! Elnök: vitéz Ujfalussy Gábar képviselő urat illeti a szó. vitéz Ujfalussy Gábor: Igen t. Képviselő­ház! (Halljuk! Haljuk!) Csaknem egy évtizede már annak, hogy ezekből a padsorokból min­denkor hallattam szavamat és gyakran olyan­kor, mikor a szivemhez nőtt honvédség költ­ségvetéséről volt szó. Örömmel szegezem le egyfelől azt, hogy ezek a felszólalásaim néha meghallgatásra is találtak, másfelől pedig azt. hogy ezekre a hozzászólásokra mindig emelke­dett hangulatban került sor, ami csalhatatlan jele anmaik, hogy hadseregünk előtt; párt­különbségre való teikintet nélkül, mindannyian meghajtjuk tiszteletünk, nagyrabecsülésünk és elismerésünk zászlaját. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és szélsőbaloldalon,) A honvédelmi miniszter úr bizonyosan meg fogja adni a választ a felszólalásokra- ezért én csak kismértékben kapcsolódom be'e előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe, de mondanivalóim során mégis 'bele fogok kap­csolódni, mert beszédét igen érdekesnek és hazafiasnak találtam és soik-sok felvetett gon d'oTatát a magáimévá teszem. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Rövid felszólalásom keretében nem fogom kutatni azokat a számoszlopokat, (Egy hang a szélsöbd oldalon: Igaza van!) amelyek a költ­ség veitésib en előfordulnak. Ez most bennünket nem érdekel. Ezekben a komoly, történelmi órákban foglalkozni fogok viszont hadsere­günkkel hároim nézőszögíből kiindulva, még­pedig szempontnak véve a saellemet, a politi­zálást és — itt kapcsolódom be igen t. bará­tom beszédébe — a fegyvernemek tradícióját. (Ügy van! Ügy vant jobb felől.) A honvédelmi miniszter úr mérlegelésére bízom, vájjon a kis háborút első napjától utol­sóig végiigküzdő öreg katona gondolatai, ta­pasztalatai és benyomásai mint illeszkednek bele a mai korszeírű háború kereteibe. Igen t. Ház! Igen sok kép visel őt árisam ej­tett már szót e Házban a hadsereg szelleméről, de én mégis beszélek róla. Beszélek azért, meri a hadsereg szelleméről eleget beszélni soha­sem lehet. (Ügy mm! Ügy van! Taps a szé ső­balo dalon.) Javarészt katonaviselt, emberek va­gyunk mindnyájian (R. Vozáry Aladár: Hát a rendesebb je biztosan!) és így nagyon jól tud­juk, hogy egy csapat átütő ereje annál na­gyobb, minél jobb a szelleme. Csak emelke­dett szellemű hadsereg képes csodákat mű­velni, csak .emelkedett szellemű hadsereg Iát az ellenségtől való elszakadásban is eszközt arra, hogy kiedvező körülmények között ismét harcba léphessen. (Ügy van! Ügy van! Élénk taws a szélsőb t oldalon.) Ezt a csodáit, ezt az elszakadási folyamatot Iájuk mi, a ka^onaszel­lem birtokában, odakint a 'keleti fronton (Raj­ülése 1Ù4$. nàiiëmber Ûd-én, szerdán, léi niss Ferenc: Ez egy idegen, példta!) a minden idők legnagyobb csatáját vívó német hadse­reg részéről. (Üggy v m! Ügy van! a szélsőbal­ofdalon.) Nos,^tanulság lehet ez a számunkra, és itt ellenkezésbe jövök; Zsilinszky igen t. képviselő­társain mondásával. (Helyeslés a szélsőbalől­dak'oíu) hogy nem kell nekünk senkit sem utá­nozni. Igenis, utánoznunk kell, (Élénk he­lyeslés a szélsőbalaladon.) itt van a-dicső né­met hadsereg példája. (Egy hang a szélsőbal­oi)dalon: Angotbkat nem utánozunk! — Rajniss Ferenc: A japánok mindent leutánoztak, amit jól csináltak! — Oláh György: Ügy van! A japánok mégis jól csinálták! — Zaj. — Az el­nök csenget.) A szellem e megteremtésére roppant nagy befolyással van az, ha időt engedünk arra, hogy a parancsnok és a csapat összemeleged­jék Ebből a szemponból csatlakozom Vozáry igen t. képviselőtársam javaslatához, amely­ben kérte a honvédelmi miniszter urat, hogy az áthelyezésékkel lehetőleg takarékoskodjunk. (Helyeslés a jobboldalion.) Ez .takarékossá­got jelent a kincstár és takarékosságot jelent az ' áthelyezett tiszt számára. De miért fontos ez az áthelyezés 1 ? (Egy h mg a jobboldalon: Ezredszéliem legyen!) Fontos azért is, mert ne­künk meg kell gondolnunk azt, hogy a mi hon­védségünk nemzetiségelkibiől is egészítődik ki. Itt. csatlak o»om Demkó igen t. képviselőtársam beszédéhez, amikor a nemzetiségek számára a kiképzésnél türelmet és megértést kérek, de csiak azért, hogy ezek a szolgálati idő kitöltése után a polgári életben visszakerülve, hadd hir­dessék a magyar lovagiasságot, hadd hirdes­sék, hogy milyen szellem uralkodik a miaigyar hadseregben, hadd kiáltsák a határokon túl é'lő faj testvéreikhez: Lássátok, ilyen a magyar! (Tape.) Az áthelyezésekkel kapcsolatban meg­kívánok emlékezni az előléptetési viszo­nyokról. Ezt csak azért teszem közheszúró­lag, mert Botár igen t. képviselőtársam erről említést tett. Tény az* hogy a jelenlegi hadse­regnél gyors az előléptetés. De miért 1 ? Azért, mert a múlt háború, a kisháború tanulságait levontuik. Akkor a törődött testű emberek a fáradalmakat egyszerűen nem bírták, (Ügy vom! Ügy vénj a sßefcvbdlvrJdalöinl)' s, mi fia'tá­labb rangban levők kénytelenek voltunk ezre­det avagy dandárt is elvezetni. Ez ösztönözte a felső vezetőséget arra, hogy meggyorsítsa az előléptetést. Az csak látszat, igen t. képviselő­társam, hogy nálunk nagy a tábornoki iklar. Beismerem, hogy bizonyos fokig nagy és beis­merem azt is, hogy az alantas tiszti kiegészí­tésnél némi orvoslást igényel ez, de biztosítha­tom az igen t. Házat, hogy felső hadvezetősé­günk máris idejében gondoskodott arról, hogy meglesz az utánpótlás az alantas tiszteknél is, hogy fennakadás itt ne történhessék. Megkönnyíti a jó szellem a vezetést és irá­nyítást, ha minden tisztet, tisztest, altisztet áthat az a tudat, hogy a szellemmel velejáró bajtársiasság nagy összetevője a szeretet éB a bizalmon alapuló fegyelem, nem pedig azi álf egyelem. (Ügy van! Ügy vftW É énk taps.) Az álfegyelem szelleme alkalmas arra, hogy békeidőbeni a gyakorlatoknál f a szemlélő elöl­járót tévútra vezesse, de áílítotm, hogy ezzel csatáit vívni valóban nem lehet. (Ügy van! Ügy van! t ps) A szellem kiművelésére még igen nagy bet­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom