Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Iáé Az országgyűlés képviselőházának 343 (honvédelmi miniszter urat, hogy legalább most, az utolsó órában minden jószándékú magyar erőt és segítőkészséget igénybevevő próbálja a maga okosságával és határozottságával pótolni ezeket a mulasztásokat, (Felkiáltások jobbfeM: Ezt csinálja!) gondoskodjék arról, hogy gyáriparunk fokozott erővöH és egyesegyeidíül csak) ia magylar hadsereg felszerelésének előteremtéséire dolgozeék. (Helyeslés a balközépen.) Még ma is retnéini szeretnénk, hogy a magyain önvédelem ügye megmenthető. Talán: jó sorsunk engedélyez számunkra vagy egy jó félesztendőt, hogy az, alatt behozzuk felszerelésiünk terén az elmulaistztottaknak legalább ai legszükségesebb részét. Nam titkolhatjuk azonban el önmagunk előtt... Elnök: Istmételtem figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a nemzet érdekeivel ellenke u zik (Úgy van! Ügy van! Taps.) a dolognak ez a beállítása, mintha még a- legszükségesebb erőikkel sem rendelkezaiénlk. Ha a képviselő úr így folytatja, kénytelen leszek ai házszabályok 190. §-át alkalmazni. (Helyeslés és élénk fel. kiáltások: Éljen* az elnök!) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem titkolhatjuk önmagunk előtt azt a tényt, hogy ebben a háborúban már aligha tud a magyar homvédhadsereg a maga igazi, virtuális erejének számbeli és anyagbeli magasságára emelkedni. Ajkik felelősek \ezért, azok majd feleljenek <a történetiéin ítélőszéke előtt» de a nemzet apraja-nagyjái a honvédelmi kormányzat irányításai mellett ipari és egyéb téren igyekezzék behozni a mulasztottaknak legalább jelentékeny részét. (Egy hang a jobboldalon: Tessék megszavazni à költségvetést!) Tavaly azt ajánlottam az akkori honvédelmi miniszter úrnak, hogy felelős gazdát állítson felfegyverkezésünk feladatának élére, kiváló szak embert, nagyhatalommal. Ne felejtsük el, hogy az előző világháborúban nem kisebb ember volt a fegyverkezési miniszter Nagybritanniában, mint Churchill Winston, a mostani miniszterelnök. (Zaj és mozgás a széhőbaloJdaiow) Ez nem olyan feladat, különösen ma nem, annyi mulasztás után, hofgy (beleilleszthető volna a legkitűnőbb minisztérium legkitűnőbb bürokráciájának keretébe is. Kéreim a miniszter urat, fontolja meg^ ezt a, tavalyi javaslatomat és állítson egy nagysza^ bású embert, (Rajniss Ferenc: Meghívjuk Churchillt!) — merem mondani, bőségesen vannak ilyen, férfiak, kellő: készültséggel erre a feladatra, — akinek semmi más gomdja és munr kaja n© legyen (R. Vozáry Aladár: Ki kell kölcsönözni Churchillt! — Zaj.), mint éjjel-nappal gyártatni a fegyvert, a kellő fegyvert, a nélkülözhetetlen fegyvert a magyar honvéd erős markába. De még itt sem állhatok meg 1 1. Ház, pártom honvédelmi kívánságai, mondhatnám követelései sorrendjében. A magyar honvédsereg általános szellemét illetőleg i& van íkomoly kérésem, és mondanivalóm.. (Mozgás a szélsőbaoMalom.) Kérem az igen t. miniszter urat, szüntessen meg a magyar tisztik áriban neimesak minden politizálást, hanem a politizálás minden látszatát is. A politika a nemzet választótömegeinek, országgyűlésének és kormányzatának dolga. A homvédhadsereg a parlamentáris mar gyár állam! legdrágább, legtiszteltebb, legféltettebb, legkörülrajongottabb intézménye, de nem hivatott arra, hogy beleszóljon ai politi. ülése 1943. november 24-én, szerdán. káb,a másként, mint alkotmányos szervén^ a honvédelmi miniszteren keresztül. A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy évezredes katomai dicsőséggel övezett nemzet tisztikara a legélesebben képviseljél és fejezze ki a nemzet szellemét, az állaim eszméjét, önállóságának gondolatát, gondolkodásában, mar gatartásábam a semmiféle más állameszmével és birodalmi eszménnyel össze nem keverhető ezeréves magyar birodalmi gondolatot. De ezentúl, vagy ezen alul a szó köznapi értelmiében — ismétlem — ne politizáljon a tisztikar. De megengedhetetlen a hatásköröknek az a csendes zavara is, amely a mai világpolitikai: válság rengései közepette — fájdalom — nem hagyta érintetlenül a honvéd hadsereg szervezetét sem. Az alkotmányosságnak egyik legfőbb jellemző vonása: a jogkörök szigorú körülhatárolása. A hatáskörök bizonytalansága és zavara imánden állami és társadalmi szervezetben, előbb -utóbb súlyos bajok forrásává szokott válni. Melegágya a hatásköri túltengésnek, az önkényeskedésnek, az egyéni akciónak, a törvénnyel szemben való kilengésnek. Nem először teszem szóvá azt a hadseregszervezési anomáliát sem, hogy a vezérkar főnökének állásában — gondolom 1940-ben — egyesíttetett két különálló és egyetlen személy által tökéletesen el nem látható vezető katonai funkció: a honvéd főparancsnoké és a vezérkari főnöké. Megítélésem szerint a kettőt újból szét kellene választani egy novelláris törvényalkotással. És még egyet igen t. miniszter úr! A magyar homvédhadsereg a magyar hadtörténelem! nagysága és dicsősége tudatában és birtokában nem kell, hogy bármilyen nemzetet vagy bármilyen hadsereget. maga fölé elmeijen, vagy maga fölött elismerjen. Emlékszem rá, hogy az osztrákHmagyar hadsereg utolsó főparancsnoka, Arz vezérezredes egy németnyelvű magyar újságban (vitéz Csicsery-Rónay István: Vezérkari főnök volt! — Baky László: Nem baj ! Kicsire nem nézünk! — Ilovszky János: Ez a leerkisebb tévedése! — Zaj. — Elnök csenget.) jóval a trianoni katasztrófa után azt írta, hogy a magyar lovasságot Mária Terézia teremtetteE derék és tiszteletreméltó öreg katona tévedését igyekeztem helyreigazítani. Megkérdeztem: vájjon Árpád, Szent István és Bulcsú, ivag-y Mátyás király is a bécsújhelyi lovaglóiskolában tanultak lovagolni? Vájjon Mária Teréziára kellett várnia a magyar hadisziervezésnek és hadvezetésnek és éppen a magyar lovasságnak, hogy megteremtődjék? Egy kiváló francia tudós, Dussieux, a pogány ' t magyarok franciaországi hadjáratairól szólván, megírja könyvében, hogy valójában az egész középkori hűbériség elsősorban a magyar katonai támadások, másodsorban az arab és a norman > támadások hatása alatt, azzal szemben való primitirv védekezésül alakult ki egész évszázadok életformájául Európában. A masryar hadak 899-től 955-ig úgy száguldottak át az Alpokon lóháton, mint! a mostani repülőhadak, oda és vissza. A kis magyar nép sakkban tartotta háromnegyed évszázadon át egész Európát, (Ügy van! balfelől.) tisztán felsőbbrendű katonai intelligenciájával, fölényes hadászatával és harcászatával. (Zaj és mozgás.) A magyar hadtörténelem, mely, fájdalom, nincsen kellőképpen feldolgozva, mindem győzelmünket és dicsőségünket a magyar katonai szellem javára kell írja és minden vereségünket — első-
