Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Àz országgyűlés képviselőházának 343. nem mindéin anyagi, szellemi és erkölcsi erőnkkel fegyverkezni, fegyverkezni és harmadszor is fegyverkezni. (Felk'úá tésok jobbfeldl és l'ö.zél\m\: E&: csináljuk!) Bármilyen, őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel vagyunk is a honvédelmi miniszter úr személye iránt, mint voltunk kitűnő elődje iránt is, mégis fel kell vetnünk a kérdésit, hogyan történt, egyáltalán hogyan történhetett, hogy az új világháború ötödik évében is — tragikus: veszedelmek közepette,, magunk is háborúban — még mindig ott tartunk fegyverkezésünk terén, hogy besorozott vagy besorozható katonai emberanyagunknak csak egy része rendelkezik megfelelő, korszerűnek mondható fegyverzettel? Mi, mennyi hiányzik* részleteiben, nem kutatjuk, ezt nem, is tehetjük itt, de igenis rá kell mutassunk © végzetes hiányokra és mulasztásokra. Nem azért, hogy idiő'szerűtlenül felvessük a felelősség kér : dÉüsét, hanem hogy nehéz órában és még nehezebb idők előtt felébresszük a nemzet lelkiismeretét lirai álmodozásából és rámutassunk arra a tragikussá válható tényre, ho^y van ugyan szép és valójában erős hadseregünk, de még eresebben is fel lehetne fegyverkeznünk,' ennek folytán nem érezzük országunkat ebben a pillanatban kellő biztonságban, de még inkább, hogy az utolsó pillanatban helyesebb és egészségesebb irányba segítsük kritikánkkal a fegyverkezés kérdésében idáig elégtelen honvédelmi politikánkat. T. Ház és igen t. honvédelmi miniszter úr, a mi pártunkat szabadón ég kockázat nélkül gyalázzák esztendők óta politikai ellenfeleink. Röpcédulákat mutathatnék, amelynek betűi alatt elpirul maga az ártatlan papiros is szégyenkezésében a durva gyalázkodó hang miatt, amellyel bennünket a nemzet legádázabb ellenségeinek rágalmaznak. (Mozgás a széhőbaloldaion.) Én meg azt mondóm az igen t. miniszter úrnak, hosry ha a független, kisgazdapárt -honvédelmi politikája érvényesülhetett volna ebben az országban 1939 óta (Zaj a jobbést a béloldalom. — Elnök csenget.) és a nemzet honvédelmi lelkiismeretét nem altatták volna el olcsó szólamokkal, ha az előző' honvéidielmi kormányzatok megfelelő erőfeszítés ekeit tettek, volna éveken át az ország felfegyverzésének mindenekfelett való érdekében és e munkában szembeszállottak volna minden belső és külső ,akadállyal, és már-már örökös pénzügyminiszterünk a német birodalommal szemben milliárdos klíringfeleslegeink kereteiben, e feleslegek kiküszöbölésére is, — egy nagyszabású és szerves fegyverkezési terviéit és igényt illesztett volna idejében (Bárezay Ferenc: Akkor nem lenn© fegyverünk! — Rátz Kálmán: A románok kaptak fegyvert! — Elnök csenget), — ma a középhatalmak] legerősebb hadserege állna itt Közép-Európa szívéiben és mi nyugodtan a'Ihaltnánk, mert biztonságba tudnánk nemzetünk és államunk önvédelmét. (Zaj és mozgás a jobb. és szélsőbaloldalion. — E'nok csönget.) T. Ház! Ennek az országnak több mint ezer esztendeié egyetlen menedéke tiszta politikai esze és. kifent kardja. A történelem élőt*' majd felelni kell azért, ki és mi miatt homályosult el ez a tiszta magyar politikai \éXjS» t de azért is., kik és mi miatt nem elég éles ebben a pillanatban a magyar kard. (Mozgás és ellenWlondás>ok.) Bizonyos, hogy ez a .,.. ütése Î94è. novemher É4-én, szerdán. 145 Einök: Kéreni a képviselő urat, hogy az ilyen megállapításoktól tartózkodni szíveskedjék, mert ez a nemzet érdekeivel ellentétes. (Úgy van! Ügy , van! Taps a jobbolda k>n, középen és a szélsőbalola&lon. — Ilovszky János: Túlságosan elragadja a kritika joga!) Bajcsy-Zsilinszky Endre: Én csak még élesebbnek kívánom, a magyar kardot. (Ilovszkiy János: De nem ilyen megállapításokkal! — vitéz Csicsery-Rónay István: Ne csorbítsa ki!) Bieonyos, hogy ez a történelem, nem. fog igazolni olyan honvédelmi politikát, amely egyfelől egymilliónyi állampolgárit kirekesztett — \ évezredes hagyományaink, alkotmányiunk jogegyenlőségi ala,pelve {Zaj és felkiállások a szélsőbe- és jobboldalom!: Hát erről vmn\ szó! — Mozgás. — Eiínök csenget.) és a nemzet eleven érdekei ellenére- (Igaz! Ügy van! balfelől.) — a szorosabb érteleimiben vett honvédelmi kötelezettségeikből, másfelől világos tudatában a bennünket környező veszedelmeknek, nem tudta megépíteni és felszerelni teljesen é& állig azt ia magyar hadsereget, amely ma minden elkövetkező eshetőséggel és veszedelemmel dacolni tudlna. Az igen t. miniszter úr helyzetét valóban nem irigylem. Mindig keserves dolog mások mulasztásait helyriehioizni, különösen, amikor az idő túlságosan rövid. De akarva, nemi akarva tovább kell mennem a kÖEelmult bíriáilatában és meg kell kérdeznem, hogyan ítéli meg az igen t. miniszter úr azt korábbi honvédelmi politikát, hogy egy olyan háborúban, amelyben! soha nem, képzelt jelentőséghez jutott az ember mellett a, gép és amely a gépnélküli katonát egyenesen védtelenné tesizi a harcban, kiszolgáltatja értelmetlen pusztulásnak, — hadseregünknek mintegy harmadrészét frontba állította egy olyan, ellenséggel szembeni, amely éppen hadigépeinek mérhetetlen túlerejével eleve reménytelenné tette' a frontba küldött magyar katona helyzetét? (Maróthy Károly: Védekezni nem: kell? -• Mozgás.) De tovább miegyek. Mi a véleménye az igen t. miniszterr úrnak erről a hadvezetésről és korábbi honvédelmi politikáiról, amely nemcsak kiküldöttei kellő modern felfegyver, zettség nélkül a második hadsereget a szovjetorosz; frontra, haneim még akkor sem tartotta parancsoló szükségességnek onnan való VÍSEszavonását, amikor kiderült, hogy nem teljesült amaz ünnepélyes ígéret, hogy odakint a fronton fogják pótolni a| magyar hadsereg számára a hiányzó gépesítést? (vitéz Lipcsey Márton: Ez túlzás!) • Évek ótai folyik ebben a Házban és külö nősen a honvédelmi tárca tárgyalása során a kissé olcsó és kockázatoktól mentes lelkesedés, (E'Álenm\ondások.) db arról kevés szó esiett eddig, hogy drága magyar véreink odakint aiz elemi ruházati és fegyverzeti eszközeit is nélkülözték annaík, hogy egyáltalán a siker reményével küzidhessenek állig felf egy vérzett ellenfeleinkkel. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: A londoni rádió! — Mozgás és zaj ) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, mert nem értemi meg a szónok; bestédét. (Hovszky János: Nem is beszél. Olvas!) Bajcsy-Zsilinszky i Endre: Nem akarok egyenesen vérlázító részletekbe menni, hogy megvilágítsam korábbi honvédelmi politikiáiník könnyelműségét és hibáit. Nem' ez a célom, hanem a javítás. Arra -seeretném kérni a t. 20*
