Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
M országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1943. november 24-én, szerdán. 133 meg » legideálisabb körülmények közötti a honvédségnek á megfelelő sportkiiképzést. (Rajniss Ferenc: Mi lesz a sok gazdag zsidóyan 1 — Incze Antal: Lemondunk az idegen^ forgalomról !) A tisztikar gyakorlatiasságát nagymértékpetn fokozzai a fő tiszthelyettesi ! állománycsopont rendszer esi tése. Négy éve kértük a költségvetési viták során, hogy azi altisztekből tisztek lehessenekl. Nagy örömmel fogadjuk, hogy végre ez- megvalósult. (Helyeslés.) A kiváló és a. harctéren is helyét legnagyszerűbben megálló magyar tiszthelyettesi kar tagjai régesrégen megérdemelték volna, hogy tiszteb legyenek. (Papa-) Itt «aak arra kérem a miniszteir urat, hogy a helyettesi elnevezést esak a legalacsonyabb, a zászlósi rendfokozatban tartsák meg, mintegy próbaszolgálatképpen és ha otlt megfelel ; az illető, akkoir már hadnaggyá nevezzék ki- (Helyeslés és taps a szé sőbaloldalon.) T. Ház«! Egy olyan visszatérő kérdésre vagyok kénytelen rátérni, amely mindig aktuális lesz és amelyet folyamatosan kell figyelemmel kisérni, ez pedig a tisztikarnak és a tiszthelyettesi karnak az, anyagi helyzete. A mai viszonyok között, amikor egyik hétről a másikra nagy áremelkedés van, amikor a tisztikar a mellett, hogy a hivatását maradéktálamul akarja teljesíteni, a legsúlyosabb anyagi, napi megélhetési gondokkal küzd, ez a legkevesebb, amivel tartozniuk honvédségünk vezetőinek, úgy a tiszthelyettesi, mint a tisztikarnak (Űgy van! a s&éisőba oldaoam) Ha ugyanis anyagi gondokkal küzdenek, ha nem tudják, hogy a családjuknak legszükségesebb életszükségleti cikkeket képesek-e^ biztosítani vagy nem, akkor mem tudjuk azt kívánni tőlük, hogy ők olyan maradéktalanul vessék be magukat a szolgálat teljesítésébe, mint ahogyan a mai nehéz idők azt kívánják. Én errenézve a miniszter úrnak tettem egy javaslatot, hogy talán étkezési pénz formájában — amelyet emelni, ejteni lehetne az emelkedő vagy eső drágasághoz viszonyítva — lehetne talán egyensúlyba hozni a fizetéseket a megélhetéssel. (Űgy van! Ügy vcm\! — He yeslés.) A másik fájó és elkeserítő dolog, — meg kell mondanom — a tiszti és tiszthelyettesi kar lakáskérdése. (Ügy van! Ugy van! a szélsobalo'da'orv.) Van már lakáshivatal, a minisztériumnak is van lakáshivatala, éppen ezért elkeserítő, hogy a tisztikar i e , hivataloki ellenére is mennyire Lakás nélkül áll. Nem lehet azt kívánni attól a tiszttől, hogy még itthon sem éljen családjával együtt, asak azért, mert egyesek olyan nagy lakásokban terpeszkednek. (Nagy zaj és felkiabálok i szehobvloildalon: A zsidá !) Megmondom nyíltan, a zsidókról van. szó. akiknek két lakásuk is van, ugyanakkor, amikor tisztek és altisztek nem jutnak lakáshoz. (Úgy vam! Ügy van! a szêîtâba\lo''dalwii — Gosztpmyi Sándor: Minden tisztinek legyen lakása! Botrány! — Rajniss Ferenc: Hol az aka- dály? — Papp József: Drótsövény mögé minden zsidót! — Andréka Ödön: Keresztülvinni! — Helyeslés, és felkiáltások jobbfeíői: Ebben. egyek vagyunk! — Rajniss Ferenc: Akikor nincs akadály! — Gosztonyi Sándor: Meg kell csinálni! — Vaina Gábor: Csendesen, mert Londlonbaói meghallják! — DerüMmg és zaj- — Elnök csenget.) T. Ház! Jó ütőképes hadsereg nincs ma páncélosok és repülők, páncél- és repülőelhárítás nélkül, ezért a nemzet minden anyagi erejét össze kell arra szedni, hogy páncélosainkat,* repülőinket s a páncél- és repülőelhárítást a legmagasabbra fejlesszük (Papp József: A légvédelmi tüzérséget! — Helyeslés.) A fő fegyvernem mégis a gyalogság marad (Andréka Ödön: Úgy van!^ és itt megint csak az előadó urat idézem: teljesen egye f értek vele, hogy a gyalogság szellemét a legsürgősebben emelni kell. T. Ház! A 2, hadsereg téli harcaival kapcsolatban a magyar közvéleményben tudatosan valóságnak meg nem felelő híreket terjesztet1 +ek el. (Ûay van! Ügy van a s v éhőbrtlo'dalon ) Toldjuk, hosry voltak ott olyan dolsrok, amelyek: kifogás tárgyát kép~zh^tik (Meskó Zoltán: Nem szabad írásba adui!). Ezek közül az első az volt, hogy SLZ egyes résztvevő csapatoknak] nem. volt csapatszelleme, nem volt tradíciója, mert nem ismerték elég régóta egymást az egy kötelékben kimenő tisztek, altisztek és legénység. (Meskó Zoltán: Felelősségrevonni azt a na•f^nesnoibot aVi azt a nar^o^ot ki*d + "' — Eoy Hang a s'zé'sőbailoldalon: Kállay megkergette!) A lovas'ág, a páncélosok, és a tüzérség egységeinél ez a hiba n^m állt fenn és mes? kell állapítani, hogy itt mind a tisztikar, mind a legénység legnagyobb része óriási szenvedések, óriási nélkülözések között a leghősiesebben harcolt a keserves téli hónapokban. (Űgy van! Űav van! a szélsőbalolda' on. — Andréka Öd'ön: Sokszoros túlerővel szemben! — Zo)j.) Nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek a híreknek és ezzel kapcsolatban a tisztikar elleni széleskörű agitációnak mi van a hátterében. Azok a céloki, amelyek a memorandumban vannak lefektetve. (Ügy van! Ügy vamJ Tavps a szé ^sőbaloldalon. Gosztomyi Sándor: Intéizkodést kérünk! — Egy hang ó szé sőbdoldalon: DestTuJóció! — Vájna Gábor: Sokkal több, mint destrukció: hazaárulás!) Tudom, hogy nincs olyan tesület, amelynek egyes tagjaiban ne lennének emberi gyengeségek, amelyek kifogásolhatók (Rajniss Ferenc: Természetes dolog!), de hogy azokat általánosítsák és akár a tényleges, akár a tartalékos tisztikar ellen agitáeiót kezdjenek ugyanazokkal a vádakkal, amelyekkel 1918-ban (Nagy zaj a szé sőbalolda <m. — Gosztonyi Sándor: Ismerjük ezeket! — Zaj. — Gosztonyi Sándor: Tessék beléjük fojtani a szót!), ezt nem lehet tűrni és sürgős intézkedéseket követelünk, hogy ez az aníimilitarista propaganda megszűnjék. (Nagy z'tj a rízélsőbalodalon. — Felkiáltások jpbbfelől: Azért nem kell annyira kiabálni! — Rajniss Ferenc: Együtt vagyunk most, ne beszéljenek! — Kölcsey István^ Azért mondom! Nem halljuk a szónokot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) Csendet kérek. Raky László: Minél több géppel látjuk el a gyalogságot, annál jobban védjük a honvéd életét. (Helyeslés.) Ezért kérem« a miniszter urat, akinek személyes tapasztalatai vannak ezen a téren (Rajniss Ferenc: tTgy van! 0\ volt!), hogy a gyalogsági csapattestekhez minél több gépet osszanak be. Itt különösen örömmel üdvözöljük^ legfiatalabb fegyvernemünket, a rohamtüzérséget (Éljenzés a szé sóba oldalon.), amely máris kiváló szellemről tett tanúságot. Reméljük, hogy a kiváló szellem kiváló kiképzéssel és fegyverekkel a leghathatósabban foigja megvédeni hazánkat. T. Ház! Ahhoz, hogy ezek ne csak elhangzott szavak legyenek, hanem tetteik is, az eleő
