Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. segélykiáltást a társadalmi életben, a sajtóban, sőt még" a törvényhozás termében is, de arra igen ritkán eszmélünk rá, hogy a független igazság-szolgáltatás nem önként értendő, szük­ségképpen létező valami, hogy ezt a fogalmat nem a biróság kapuja fölé illesztett címtábla hinti el ia közönség körében, hanem még ked­vező szervezeti berendezkedés mellett is csak egymást követő bírói generációknak becsületes, idegsorvasztó munkája révén lesz az élő való­sággá, amelyet, mint minden remekbe készült kollektív erkölcsi értéket, szerencsétlen kezek­kel tönkretenni könnyű dolog, de régi fényébe és tisztaságába visszaállítani azután alig le­het.« {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ebből a klasszikus és örökérvényű idézetből, amelyet néhai Juhász Andor jófor­mán az égből küld ide hozzánk, értsen min­denki; vegyen belőle magára annyit, amennyi reá tartozik. Szűnjék meg, dé azonnal, ama­gyar bíróság erkölcsi értékének szerencsétlen kezekkel való tönkretétele, nehogy vele együtt valamennyien elpusztuljunk, En is levonom azt a következtetést, amely­nél több most, sajnos, rendelkezésemre nem .áll: a költségvetést nem. fogadom el. (Elénk éljen­zés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Reibel Miíhály! Elnök: Reibel Miíhály képviselő urtait illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Mindannyi­unk előtt ismeretes, hogy a legnagyobb kato­likus szervezet, az Actio Catholika. az elmujt esztendőben épp úgy, mint ebben az esztendő­ben országos akciót indított, amely mozgalom­na a címe: Családmentés és nemzetmemités. Meg­mozdultak a falvak, megindultak a városok, mindenütt határozatokat hoztak, amelyeknek a lényege az, hogy visszaköveteljük a szentségi házasság jogainak helyreállítását, ami azt je­lenti, hogy a törvénynek oly módon való meg­változtatását kívánjuk, hogy az biztosítsa a szentségi házasság felbonthatatlanságát. Amikor az egész ország katolikus társa­dalma úgy a falvakban, mint a városokban, megmozdult ebben az irányban, amikor szavu­kat hallatták nemcsak az egészen egyszerű pa­raszti emberek, hanem a tanult magyar embe­rek is, akikor erre a magas törvényhozás­nak is fel kell figyelnie és ezzel az igen komoly kérdéssel nekünk is foglalkoznunk kell. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Nem én vagyok ma a'z első-, aki ezt a húrt pengeteím. Beszélt erre} raári Makray t. barátom és 'beszélt erről Zsidó képviselőtársam is. Engedjék meg, hogy én ki­zárólag csak ezzel a kérdéssel foglalkozzam, mert nagyon fontosnak találomi, hogy végre köztudattá váljék az, hogy itt a legfőbb ideje a mai helyzet' megváltozásának. Amikor ugyanis mindig keresztény politikáról, keresz­tény irányzatról, keresztény Magyarországról beszélünk, akkor ebben a Házán még mindig arról lehet beszélni, hogy mennyiségi vagy pe­dig minőségi termelés legyen! Itt egy nemzetsorvasztó, nemzeífcpusztító be­tegségről van szó és tudom, hogy mindenki meg van erről győződve. Nem lehet ez alól ki­bújni azzal, hogy most háború van, most más kérdések várnak megoldásra, mert ha Francia­országban, Törökországban, Svédországban, még a Szovjetben is volt idő arra, hogy az el­KÉPVISELŐHÁZI NAPDŐ XVTIT. ülése 1943. novemher 23-án^ kedden. H ^ válásokat megmeihesatsék, szinte lehetetlenné te­gyék, akikor a keresztény Magyarország­ban annyival is inkább meg kell azt tenni, mert az újságokban és könyvekben megjelenő statisztikák szinte állandóan a mi népünk, a mi nemzetünk kihalásáról beszélnek. Ha igaz az, hogy a család a nemzetnek a sejtje és ha igaz az, amit Makray t. képviselőtársam mon­dott, hogy a család pedig a házasságtól függ, aíkkor megtaláljuk ennek a betegségnek a csíra ját és ez semmi egyéb, mint a házasság szent­ségének seimmibevevése, a házasság szentségi erejének csökkenése a társadalomtan és az élet minden vonalán., Ha tehát tudjuk, hogy a tö­meges hisztériás válásoknak, a tömeges külön­éléseknek, az egykézéseknek és a züllött gyer­mekek tömegének inni az oka, akkor a törvény­hozásnak semmi fontosabb dolga nem lehet, mint arra kérni a iminiszlter urat, hogy ha az ő meggyőződése is megegyezik a mienkkel, akkor minden mást félretéve, aimíg nem késő, hozzuk helyre azt a hibát, amelyet 50 évvel ezelőtt el­követtek, amikor a szentségi házasság helyébe a polgári házasságkötést iktatták. Amikor 1894-ben a polgári házasságkötésre vonatkozó törvényjavaslattal ideálltak az országgyűlés elé, a legtöbb ember neon, volt tisztában azzal, hogy tulajdonképpen milyen súlyos csapást mérnek ezzel a törtvény javaslattal a magyar nemzeti életre, de tudták azok a sötét hatal­mak, a szabadkőművesség és csatlósai, amelyek évtizedeken keresztül, állandóan, szívós kitar­tással azon dolgoztak, hogy a polgári házasság­kötést idehozzák a Ház elé és ezzel a népet el­szakítsák papjától, hogy a magáramaradt n*ép annál könnyebben legyen a zsákmányuk. Mélyen <p. Ház! Tényleg olyan dologról van szó, amely érinthet egyeseket, de kijelenthetem, hogy egyetlen imiagyar katolikusnak sincs szán­dékában és akaratában más felekezetűek elgon­dolásába beleavatkozni. Mi semmi egyebet nem kérünk, mint hogy azt a szentségi házasságot, - amelyet mi vallunk, ismét helyezzék vissza régi jogaiba és tegyék félre mindazokat a törvényes akadályokat, amelyek ezt megakadályozzák. Mi indít bennünket erre az elgondolásra? Sem­mi egyéb, tmint az, hogy há a statisztikát elő­vesszük, elszomorító eredményt látunk. Pezen­ihoffer, ez az igen. híres; ember ezt a következő adatokkal, szavakkal dokumentálja. A polgári házasság behozatala után több mint egy évti­zeddel, tmiég 1907-ben is 2477 római katolikus elváló férjre 2858 eliVáló protestáns férj esett. Az akkori arányszám szerint az elváló katoli­kus férjek számának 7631-nek kellett volna len­nie a protestánsok elválásának arányában, pe­dig csak 2477 volt, tehát minden esztendőben 5154 magyar házasságot mentett meg a felibomr lástól a katolikus erkölcs. 1938-ban már 1681 elváló protestáns férjre 3387 elváló katolikus férj esett. A mostani arányszámsaerint 1681 protes­tants elválására 4169 katollikus elivalasnafe kiel­Lelne esnie* Ha még eszerint az airányszám sze­rint : is éiveankünt 782 házasság esik is a mi javunkra, mégiis elszonupjrító és megdöbbenltő, hogy a polgári házasság ilyen rövid idő alatt ennyire/ kiükelzdtea katolikus erkölcsöt és aggo­dalommal nézünk a jövőbe. Ha itt hamarosan siagítsáig nem jön, akkor még nagyobb arány­báni fog fokozódni a házasságok felbomlása és hiábavaló lesss minden arőlködésüírik, minden ' * 15 '

Next

/
Oldalképek
Tartalom