Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

110 Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. ki, hogy a bíró működésében erkölcsileg telje­sen szabad és független. Szabadon és teljesen függetlenül perégnek le az ítéletalkotás logi­kai, pszichológiai folyamatai tudatában .... A bírói függetlenség tehát az ítéletalkotás és általában a bírói eljárás logikájában az esz­mék, gondolatok és értékelések szelekciójának szabadságát jelenti.« Azt hiszem, egyelőre elég, ha azt mondom, hogy a miniszter úr Enyedy tanácselnök ellen emelteit étit fegyelmi vád­jával és Enyedy elítéltetésével nemcsak Vargha Ferenc előbb idézett klasszikus megállapításá­val szállt szembej hanem megsértette a magyar alkotmány törvényekben megírott rendelkezé­seit és annak szellemét. (Tam a szélsőbalolda­% ion.) Súlyos, alig betapasztható rést ütött a* bírói függetlenségen. Vargha Ferenc mondja az előbb már több­ször említett munkájában a következőket (ol­vassa): »A nem szilárd jellemű, félénk, aggódó természetű bírónál nem is volna szükség a kormány bizalmas ibeavatkozására, mert az ily jellemű ember .a félénkség pszichológiájánál fogva keresné az alkalmat arra, hogy a kor­mány jóindulatát megnyerje, nehogy állását veszítse.« Mélyen t. miniszter úr! Elérkeztünk ide. A miniszter úr és a kormány megszüntette a törvény előtti egyenlőséget. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) A büntető bírák gyengébb idegzetű, vagy nehéz családi körül­mények ikiözit élő része állandóan retteg, hogy melyik ítéletéért, melyik intézkedéséért , . . Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy konkrét eseteket kritika .tárgyává tehet, de ilyen általánosító megállapítást, hogy a bíróság tagjai rettegnek a függetlenség sé­relme folytán, nincs joga tenni. (Elénk helyes* lés és taps a jobboldalon. — Zaj a bal- és szélső­baloldalon.) Nagy László: . . . melyik mondatáért mikor indíttatja meg a miniszter úr ellenük a fel­ügyeleti eljárást, einleitet vádat (Zaj. — Elnök csenget.) és állítíja őket a fegyelmi tanács elé. (Zaj.) Ha nem 30 perc idő állana rendelkezé­semre és nem tartana vissza az a nagyon hal­vány remény, hogy az igazsgszolgáltatás cen­cura által őrzött kulisszái mögött folyó ha­talmi cselekmények e figyelmeztetés után talán mégis meg fognak szűnni, úgy kiteregetném az egész anyagot. Elnök: A képviselő urat ismételten figyel­meztetem, hogy ilyen hangon nincs joga kri­tikát gyakorolni. Nagy László: T. Ház! Az a halvány re­mény, hogy a kormány rájön, hogy »igaz íté­let nélkül pedig az ember földi életének! vajmi kevés volna az értéke és értelme«, no meg a ne­héa idők kötelező mérséklete most még: vissza­tart; attól, hogy a Ház elé hozzam a kulisszák mögötti tönvény ellenes intézkedéseket és súlyos állításaimat most csak egy konkrét esettel fo­gom 'bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a szélső' baloldalon. — Rajniss Ferenc: Itt ia konkré­tum!) T. Ház! A Ház legnagyobb ellenzéki pártja és pártszövetsége nevében azonban nyomatéko­san jelentem ki, hogy az Önmérséklteit nem­csak reánk kötelező, hanem a kormányra is a • maga cselekedeteiben. Nehéz időkben nem az árit » nemzetnek, aki a törvénytelen ßselekede­; «ékre, jelenségekre és üldözéseikre itt a Háziban rámutat, hanem az, aki ezeket elköveti. [Ügy van! Ügy va-n! /• szélsőbal oldal on. — Horváth Ferenc: Ez így van!) Tessék tnd'Oiinásul venni, hogy hiábavaló a ktormányziat és a ve lei jóvi­szonyban lévő sajtó egyrószének lelkendezése, amely már addig megy, hogy terrorizálni akar bennünket, hogy képviselői kötelességünk világos megszegésével a törvénysértéseket el­hallgassuk, mert ha nem, hajsza központjába kerülünk és hiába ÍV cenzúra törvénytelen erő­szaka, amely csiaik olyan megnyil.alíkozásokat enged ki a nyilvánosság elé, amelyei, a kor­mánynak tetszenek, mért a kormány l örvény ellenes intézkedései és cselekedetei az -erőszak csendjében is rombolnak és szörnyű veszélyt reijlttenek niagnkb^n, amelynek levét felsősor­ban az ártatlan magyar nép fogja meginni. T. Ház! Ez a veszély különösen nagy az igazságügyi, tehát bírói vonalon. Mosonyi Kálrnáu t. barátom már. beszélt a 4810-es ren­deletről. Én: magam is többízben (beszéltem eb­ben a tárgyban. Minden miniszteri válasz csak még jobban megerősített abban, hogy tökéle­teseim igazunk van, mert a 4810-e« rendelet törvénytelen; « ez nemcsak az 1869. évi IV. tör­véniycikki 20 ; f-ájba, ebbe az lalkotmáuybiztosí­tékot jelentő szakaszba ütközik, amely szerint senki illetékes bírája tói el nem vonható, ha­nem magábiai a> honvédelmi törvénybiei és az 1912. évi LXIIL te. 12. Vába is ütközik. Ez szieirény véleményem szerint teljesen világos és tiszta. Készséggel vívom meg eat <a> jogi har­cot a miniszter úrral bármely objektív jogászi fórumi előtt. T. Ház! Mosonyi Kálmán képviselőtársamé interpellációjárai adott válaszában Töréky Géza elnök urat hívta fel a miniszter úr jog­forrásként. Ezt az én igénytelen véleményem szerint meni is hiába tette. Mindenki tudja, hogy e rendelet kibocsá­tásánál .a kormány egyik céljai az volt, hogy olyan büntetőügyekben, amelyeket ^ a kor­mány saját rendszere vaigy a. vele jóviszomy­bam lévő síziemélyek érdeke szempontjából — erre ragyogó példái, hogy a főmagámvádas ügyiekben is alkalmaahatják- a rendeletet, — akár tárgyi, akár személyi szempontból fon­tosnak tairt, első és végső fokom Töreky ítél­íkezhessók, tehát véleményük szerint biztosan olyan ítélet születhessek, amely, kielégíti az előbbi szempontokat. A másik cél aiz volt, hogy így a töirvényiesség látszatába burkolva — a censura* a titoksértés felvonultatásával a negatív oldalon, a kormánysajtó túlnyomó résziének és a vele szimpatizáló baloldali saj­tónak; felvonultatásával a pozitív oldailon — tegyen tönkre jobboldali poHtikusoikait és más személyiségeiket. A harmadik cél aiz volt, hogy a látszait­törvényességű eljárásból született bírói íté­lettel kimiondott erkölcsi csapással — amit tet­szése, kívánsága szerint . hoznak nyilvános­ságra — megszüntessen minden olyan törek­vést;, amely a koimíölyí, áldozatos élet független erejével küzd még az országban — üldözést szenvedve — a visszaélések, az illegális gazda­godási Vágy, magyarul: a harácsolás, (Piuko­vich József: Aladárok!) a mértéktelen szer vi­liizmus és a hízelgés undorító felfokozottsága eileni. , T- Ház! Mélységes .. sziomiorúsággal állapí­tom meg, hogy a cél elérésénél nem törődik a kqrmány aizzal, hogy éppen ezek a jobboldali politikusok és más személyiségek gyötrődnek éjt nappallá téve, hölgy miként; lehetne a. sza­vak zuhatagából, kiszabadulva, csellekedetek­ben megtereimítemi aizt a jobboldali összefogást,

Next

/
Oldalképek
Tartalom